Ez a december nem az én hónapom.
Kezdődött azzal, hogy letört egy kis darab az első fogamból.
De szerencsére tényleg kis darab, nem igazán látszik.
Rendeltem egy repülőjegyet a lányomnak, aki Londonban volt, de nem London-Budapest, hanem Budapest-London repülőjáratra vettem jegyet.
De szerencsére el tudtuk intézni, s a kijelölt napon haza tudott jönni.
Elhagytam a táskámat.
De szerencsére meglett.
Kézifék nélkül elrepült az autóm a lejtőn, jól összetört.
De szerencsére az utcára nem ment ki, csak nálam okozott kárt, s nem okoztam másnak személyi sérülést.
Az autót azonban meg kellett emelni, amitől iszonyú derékfájásom lett, ma még nem tudom, hogy gerincsérvet kaptam-e vagy sem.
De szerencsére van olyan pozitúra, amikor nem fáj.
Apámról kiderült, hogy demenciában szenved, sokszor anyámat sem ismeri meg, és epeköve is lett.
De szerencsére még tudnak anyámmal együtt élni, még nem kell "intézkedéseket" hozni, még hazatalál a boltból.
Hát ilyenek történtek.
De minden mondat után szerepel az, hogy "De szerencsére", azaz lehetett volna rosszabb is.
ÉS valóban örülök, hogy csak ennyire lett rosszabb.
Szóval tulajdonképpen örülhetek is.
Na jó, akkor én most valójában örülök.