Lengyelország - 11. és 12. nap és a holnap

Post date: 2012.10.03. 20:21:50

Nem panaszkodni akarok, de kicsit fárasztó ez az utazás.

Menetrend mindig ugyanaz.

Ébresztő 7-kor (néha van csúszás).

Reggeli 8-kor, 9-kor indulás. Városnézés az adott helyen. Templomok, múzeumok jönnek egymásután.

Ebéd sokszor kimarad, nincs idő rá, vagy bekapunk valamit (gyümölcs, süti stb.). Utazás, megállás valahol, nézelődés, utazás, megállás valahol, nézelődés stb.

Napközben lenyomunk 300-400 km-t.

Általában este 8-9-re érkezünk meg az új szállásra. Nagyon éhesek vagyunk már, sétálunk, beülünk valahova, pótoljuk a nappali elmaradt kalóriát. 

Pirogvacsora sörrel:

Este 11-12-kor haza a szállodába, lefekvés, Internet, kb. éjjel vagy 1-kor alvás, másnap 7-kor kezdődik minden elölről.

Nem panaszkodom, mert így akarjuk, sokat látunk, s ez jó, de ettől még fárasztó. 

Ez a nyugati rész (Gdansk-Poznan-Wroclaw vonaltól nyugatra) ritkábban volt lengyel kézben mint máséban. Általában németek (poroszok) uralták, de voltak itt Habsburgok, magyarok (pl. Mátyás király), csehek.

A németek úgy érezhetik magukat itt, mint mi Felvidéken vagy Erdélyben. A templomokban itt német gót feliratok láthatók, Erdélyben magyar feliratok.

Lengyel szöveg nincs, vagy csak 1945 utáni. A II. Világháború nagy veszteséget okozott Lengyelországnak, de a végén nagy nyereséget is.

Pl. Wroclawban (Breslau németül, Boroszló magyarul) a háború vége felé a (német) lakosság 70 %-a elmenekült. 30 % védte a város a Vörös hadsereg ellen, de többségük meghalt. A maradékot pedig kitelepítették Németországba. Ide ezután jöttek lengyelek, többségük az ukrán határ mellöl. Wroclaw most már lengyel. Erőszakkal lengyel. Kultúrája azonban német. 

Ha rangsorolni akarom a nagyobb városokat, akkor nekem a sorrend a következő:

Wroclaw és Gdansk az elsők, majd Torun nem sokkal utánuk és Poznan.

Minden város hasonló szerkezetű. Város közepén nagy négyzet alakú tér (korábban piac), középen négyzet alakú városháza toronnyal. Kép Poznanról és Wroclawról.

Már kezdem megszokni a templomok kihangosítását. Isztambulban a müezzin énekét lehetett mindenhol hallani, itt a kihangosított misét.

Hogy mennyire természetes itt a templomi élet arra egy példa. Az egyik templomban gyerekeknek volt játék. Egy pap tartotta reverendában. A gyerekeket tornásztatta, énekeltette a pap, a gyerekek meg olyanok voltak, mint egy színházi előadás alatt. Hangosak, közreműködőek.

A végén a jóknak (mindenkinek) egy apáca osztogatott matricákat.

Aztán voltunk abban a kis városban, ahol a teáskészletünk készült. Kiegészítettük a készletet Anna nagy örömére. 

Anna küldi Lucának ezt a két rajzfilmfigurának is beillő férfi-nő házat

No és akkor zárásként a holnapról.

Most a lengyel-cseh határ lengyel oldalán vagyunk. Rövid cseh részt követően Szlovákiában autózunk, már nem nézünk meg semmit, csak Vilihez ugrunk be. Vili egy magyar, aki Szlovákiában él, és (népi) gyűjtő. Múltkor pár dolgot ott hagytunk nála, azt hozzuk most el, és esetleg szuszék darabokat, ha nem kell neki.

Holnap este már saját ágyamban fekszem.

De jó. 

Ezzel zárom lengyelországi utunkat.