2013.06 - Diplomaosztó

2 éve jártam utoljára Londonban. Akkor autóval jöttem, s hoztuk a lányomat a feleségemmel együtt, hogy elkezdje tanulmányait az Animation szakon a Royal Collage of Art egyetemen.

Általában büszke vagyok arra, hogy jó döntéseket hozok, de ez a fél Európán átautózás nem tartozik ezek közé. A repülő bölcsebb lett volna.

Jó előre mindent kitaláltam, körbejártam. Hogy lesz a lányomnak szállása, bankja, telefonja, diákigazolványa, kedvezményes utazási bérlete stb. Persze a felét sikerült csak elintézni, de a végén láttam lányomon, hogy nagyon elege lett, hogy mindent én akarok intézni. 

Persze igaz is. Nem az én életem, s nem csak egy fajta igazság létezik. 2 év telt el azóta, és szépen megállta a helyét egyedül. Nemcsak az egyetemen, de a mindennapok szintjén is. Persze voltak krízisnapjai is. Amikor az angol előkészítőre járt, nem érezte jól magát, s most a finishben is már nagyon telítődött Londonnal. Kimerült a diplomafilm készítése közben.

Nehéz így egyedül, elszakadva a gyökerektől, magad lábán állva teljesíteni. Roppant nehéz szívvel hagytam itt. A gyerekek általában nagy felelősség a szülők számára. Kiskorukban főleg a betegségek miatt aggódunk, de nagy részben mégis a mi kezünkben van a döntés, s a kisgyerekek meg is bíznak a szüleikben. Amikor már nagyok, sőt felnőttek, csak az aggódás marad, a döntés, a cselekvés már nincs a kezünkben. Ez sokkal rosszabb, ezt sokkal nehezebb elviselni. Jót szeretnénk nekik, de már nem tudjuk helyettük elintézni, megoldani, eldönteni. Csak az örömet szeretnénk látni az arcukon. 

Lányom ma kapta meg a diplomáját. Ez öröm is, de aggódás is. Mi lesz? Hogy lesz tovább? Véget ért az inkubátor iskolaidőszak. Emlékszem, nekem is voltak kétségeim, sőt krízisem is, de megoldódtak.

Biztos az én gyerekeimnek is megoldódnak. A szülő már kevésbé maga miatt aggódik, csak remél. Nagyszülők, akik részleteiben annyira sem látják a helyzetet, még inkább.

Néhány kép az öröm pillanatairól, a diplomaosztóról. A ceremóniát a Royal Albert Hallban tartották.

Ilyen fekete denevérköpenybe (hátul télapó kapucnival) öltöztek be.

Több denevér együtt, néhányan az Animation szakról.

Royal Albert Hallban hátul a diákok, elől asztalnál a professzorok.

És az álló professzor, aki mindenkivel kezet fog (500 ember, ebből kb. 20 Animációs). Már sorban állnak a diákok, hogy az asztal elé kanyarodjanak. Az álló professzortól jobbra Luca feje.

És a kézfogós jelenet? Olyan is van, de  még Luca nem adott engedélyt a publikálásra. Az egy elkapott jelenet, amit nehéz gyenge fényviszonyok mellet mozgásban lévő emberek esetében jól lefényképezni. Pláne az én kis compact gépemmel.