Post date: 2015.09.10. 19:53:09
Tegnap esti bő vacsora ellenére jól aludtunk. Kezdetben a szomszédos épület szobánkkal szomszédos falán túlról igen hangos duhajkodás hallatszott, de a füldugó sokat segített.
Reggeli után Koppenhágától 30 km-re lévő Roskildébe utaztunk, itt található a legfontosabb dán Vikinghajó múzeum.
A környéken találtak 5 db viking hajót az 1040-es évekből. Hihetetlen, hogy a fa megmaradt a víz mélyén lévő iszapban.
Nagyon érdekes technikával emelték ki ezeket a darabokat, és állították újra össze a hajótesteket. Volt kisebb, és nagyobb hajó is (80 m hosszú).
Ezekkel a hajókkal 3 nap alatt jutottak el Anglia partjaihoz, és 14 nap alatt elérték a Földközi tengert. Bámulatos. Mindezt akkor, amikor Szent István államisága kezdődött.
Nagyon érdekes volt, hogy a múzeumnak volt hajóépítő műhelye is, és ugyanazzal a módszerrel készítik ma ezeknek a hajóknak a másolatait. Nincs gép, mindent kéziszerszámmal faragnak, vágnak, fúrnak.
Mehettünk volna egy kis Viking hajótúrára is, de erre már nem volt időnk.
Még megnéztük a Roskilde templomát, aztán rohantunk a komphoz. Ugyanis most nem kerülve a szárazföldön, hanem jelentős időt és km-t megtakarítva kompon terveztük az átkelést.
Azért kellett rohannunk, hogy elérjük az előre megváltott jeggyel a számunkra kijelölt kompot, mert ha lekéssük, új jegyet kell vennünk.
Nem késtük le, de egy nagyon hosszú kocsisor állt a komp bejárata előtt. Türelmesek voltunk. Kiszálltunk az autóból, mások is. Aztán lassan szállingóztak a hírek, hogy pár menekült Németországban bejutott a kompra, s emiatt a rendőrség lezárta a kompforgalmat, a kompot alaposan átkutatták. A kompút 45 perc lett volna, nekünk a várakozással együtt 3,5 óránkba került az átkelés.
Aztán hallgattuk a híreket, kiderült, hogy a menekültek Dánián keresztül Svédországba akartak eljutni. És nemcsak a kompjáratot zavarták meg, de a vasúti közlekedést is leállították, sőt azt az utat is részlegesen lezárták a menekültek pár száz fős csoportja miatt, akik szerettek volna Svédországba eljutni. Ezen az úton 2 napja még Lucát vittük kifele.
A Németországba kijutott menekültek egy része nem akarja magát regisztrálni Németországban, hanem Svédországban szeretne menekült státuszt kérni. Furcsa, hogy a befogadó Németországból is menekülni akarnak tovább. Talán rokonaik vannak Svédországban.
Még a kompra várakoztunk, egy német házaspárral beszélgettünk, akik Münchenben élnek. München a nagy tranzit hely, ott a pályaudvar környékén nagyon sok menekült látszik, ők be sem mennek a belvárosba.
Eszterhez Berlinbe későn érkeztünk emiatt a várakozás miatt, de Eszterék megvártak a vacsorával. Minden klassz volt náluk, kivéve, hogy az 5. emeleten laknak, s lift nincs. Ráadásul Eszteréknél most nem is volt hely, az egyik szomszédos ház szintén lift nélküli 5. emeleti tetőterében laktunk, amely félig lakás csak, és sokan itt teregetnek, ahogy a képen is látszik (Anna a piros takaró alatt).
Elmondásuk szerint Berlinben nem látszanak menekültek, mert valószínű a németek nagyon jól csinálják a logisztikai feladatokat, mindenki gyorsan táborba kerül.
Az 5. napról semmi érdekeset nem tudok írni. Egész nap vezettünk Berlinből Lévára. Bő 800 km volt. Szörnyű volt.
Holnap Anna előadást tart Léván egy konferencián,s aztán este megyünk haza.