2013.03 - Mozi

Tudtam, hogy lesz két órás szünetem a budapesti intézkedéseim között.

Moziba megyek, döntöttem el még előző napon. Gondosan kiválasztottam egy filmet és egy mozit, amely megfelelő közelségben volt az utamhoz.

Art mozi, azaz jó filmek, kevés néző. 

5 perccel korábban érkeztem.

Kétszer jobbra, aztán fel a lépcsőn - igazított útba a jegyszedő. A kétszer  jobbra megvolt, de aztán jött egy váratlan balra is, a lépcső viszont stimmelt.

Leültem a teremben. Egyedül voltam. Jó helyen vagyok?

Aztán jött még 5 ember, s az ajtó bezáródott. Kis mozi, kis terem kb. 100 üléssel, de mi csak 6-an voltunk. Elvégre hétfő van, 14 óra, munkaidő. Ki jár ilyenkor moziba?

Aztán sötét.

Csak a vásznon váltakoznak a pixelek és a színek, valamint hangok és zajok áradnak a fekete dobozokból.

Ezek együttese a film. Pereg a történet, és elfelejtek mindent. Saját történetem a moziban megszakad, s utat tör egy új történet az alkotók akaratából.

A film magával sodort, csak vitt, csak vitt, aztán vége lett. Újra fények. Picit még ülök, gondolkodok a filmen, még látom a szereplők listáját a vásznon, az 5 néző elmegy. Jó film volt. 

Aztán lépcső, egy jobbra, két balra fordulás. Amikor kiléptem az utcára havazott, és barátságtalan idő köszöntött. Pár nap és itt az április, s mégis havazik.

Zakóm gallérját felhajtottam, kabát híján sálamat nyakam köré tekertem, sapkámat behúztam, s folytattam a saját történetemet a saját utamon. 

(Amit láttam Francois Ozon filmje "A házban". Érdemes megnézni. Leegyszerűsítve a történetírásról, a történetek sokszínű értelmezéséről szólt, az alkotásról, a befogadásról egy bizarr történeten keresztül. Olvastam bíráló kritikát is róla, de nekem bejött.)