2019.02 - Fából vaskarika

Lehet-e gazdaságilag fejlődni (értsd GDP növekedni) és természetet védeni egyszerre? Általában nem. ÉS mit választ erre a ma embere? Szavakban a környezetvédelmet, tettekben a gazdasági növekedést. De ki is vállalná fel, hogy csökkenti a CO2 kibocsátást, ezzel a gazdasági növekedést, ami automatikusan munkahelyek megszűnésével járna.

Vagy mit mondjanak a fejlődő országok? Ők is szeretnének annyit fogyasztani, mint a fejlettek, s az eddigi környezetkáros gázok kibocsátásáért nem az ő gazdaságuk felelt. Miért ők fogják vissza magukat?

Mérges gáz keletkezik minden szerves anyag elbomlásakor. Ez lehet növényi, állati, emberi, ez természetes. Egy fa kidől az erdőben, és szép lassan elkorhad, azalatt folyamatosan „elég”. Ugyanannyi CO2 keletkezik a lassú halálakor, mintha egyből kályhába tettük volna. Ez rendben van.

Csakhogy vannak raktárak, amelyek begyűjtik, elnyelik a CO2-ket. A tengerben a planktonok begyűjtik a CO2-t, és lassan leengedik a mélybe a tenger fenekére. Az erdőkben is van ilyen süllyesztő folyamat.  De ezeket a raktárakat már régóta kinyitottuk. Az évmilliók alatt lesüllyesztett szerves anyag fosszilis alakban (szén, kőolaj, földgáz), most felszínre kerül, és elégetjük. A múlt CO2-it most hirtelen az évmilliókhoz képet egy pillanat alatt elégetjük, mérhetetlen terhelést tolva a Föld légkörére.

Akkor fogjuk vissza magunkat, fogyasszunk kevesebbet? Egyénileg ezt megtehetjük. De egy fiatal párnak születnek gyerekei, jobban szeretnének élni, ők fogják vissza magukat? Fogják vissza magukat az öregek, nekik már van bőven. De az öreg nyugdíjas, aki far-hátot eszik sem akarja visszafogni magát. Az emberiség létszámának növekedése önmagában GDP, ebből következően károsanyagkibocsátó növelő hatású.

Ha nem növekszik a gazdaság, az államnak kevesebb bevételei vannak adóból, kevesebbet költ kórházra, iskolára stb. Az egyre szűkülő lehetőségek marakodásra adnak okot az egyes emberek, csoportok, országok között. Nagyobb az esély a háborúra is.

A ma embere egyre tudatosabban gondolkodik a környezetvédelemről, teszeget is valamicskét, de mindenki jobban akar élni, ami azt jelenti, hogy növekedést akar, ez pedig szinte soha nem megy környezetkárosítás nélkül. Persze kitalálunk új technológiákat, mint pl. az elektromos autót, de az is teljes életciklusában (gyártást is beleszámítva) több energiát emészt fel, mint a benzinmotor. Igaz, nem szennyezi a városi levegőt, de szennyez mást a gyártásakor.

Közben melegszik a Föld, olvad a hó és a jég, emelkedik a tengervízszint, csökken a szárazföld mérete, az egyébként is növekvő létszámú emberiség zsúfolódik, ettől idegesebb, a fegyver lobbi pedig dörzsöli a tenyerét. Az emberiség a mai kalkuláció szerint 2100 körül éri el létszámban a tetőfokot onnan először stagnálni fog, majd enyhén csökkenni, aztán begyorsulva rohamosan csökkenni, az lesz az igazi nagy GDP csökkenés, hirtelen nem lesz semmire pénz, a közellátás szintje leesik.

Egy biztos: a Föld még az emberiség megjelenése előtt jött létre, és az emberiség kihalása után fog csak elpusztulni. Mivel környezetvédő mentalitásom van, tulajdonképpen nem szomorkodom. Ha az emberiség elpusztítja önmagát, a természet közben ezt kicsit megsínyli ugyan, de újraregeneráló képességével rendbe jön, és hatalmas sóhajtással veszi birtokba újra az egész Földet, immár az emberiség nélkül.

Ha valaki úgy érzi, hogy ez az írás túl pesszimista jóslat, egyáltalán nem az. Ha természetesnek gondoljuk egy ember életciklusát a születéstől a haláláig, vagy egyes fajok kialakulását és későbbi eltűnését, az emberiség sem lehet kivétel. Az emberiség egyértelműen most van csúcsponton. Örüljünk, hogy most élhettünk. Az utódaink pedig legyenek nagyon okosak, találjanak ki valamit, esetleg keressenek új bolygót maguknak, találjanak fel új környezetvédő technológiákat. Lehetőség pedig van rá. Ma a Naptól a Földre érkező napenergia 90 perc alatt annyi energiát küld ide, ami az emberiség teljes éves energiafelhasználásával egyezik meg. No, ezt kellene valahogy megoldani, a foszilis ásványkincseket pedig hagyjuk nyugodtan békén a föld alatt.