4. nap - Olaszország

Post date: 2014.09.05. 5:55:27

Mint előző nap írtam, este 10-re értünk a szállásunkra. Trentotól 10 km-re fenn a hegyen az erdő közepén kellett megtalálnunk a szállásunkat. Már arra is gondoltunk, hogy Jancsi és Juliska esete áll majd fenn velünk, de reggelre a fényben láthattuk,milyen szép környéken aludtunk. Vad hegyek és sziklák között, rálátva a városra. Picit szemerkélt az eső, de ez sem zavart bennünket, hogy Trentóba guruljunk. Első állomásunk a vár volt. Az itt lévő múzeumot én 2 óra alatt alaposan megnéztem, Annának 4 órára volt szüksége rá. Úgy hogy én elmentem ebédelni, pizzát ettem, vörös bort ittam, s kellően feltöltődve sétáltam a városban.

Érdekes, hogy mennyi tésztaféle kajájuk van az olaszoknak, de egyáltalán nem kövérek, sőt inkább soványak. Alig látni elhízott embert, tulajdonképpen egy koldus volt nagyon elhízva, de ő inkább bevándorló lehetett, mást nem láttam. Az olaszok minőségi kaját esznek mértékkel. Ez lehet a nyitja.

A városban ilyeneket láttam:

Megnéztünk ókori emlékeket is, Anna (mert később újratalálkoztunk) olyan hatszögletű motívumot keresett, amit az első bejegyzésben már mutattam.

De nem találtunk. Kis frissítő étkezés után elindultunk utolsó állomásunk felé, Velencébe.

2 út állt előttünk. Vagy nagy kerülő, és autópálya, vagy egyenesebb út és hegyvidék. Én az utóbbit választottam, rajtam kívül nem sokan. Egy szerpentinekkel gazdagított úton haladtunk a Dolomitokon keresztül, hihetetlen vadregényes táj, ez az, ami Petőfi képzeletét nem járja, csak a róna vidékét szereti, pedig fantasztikus. Meg kell mondanom Anna a kocsiban Petőfivel értett egyet, mert hát nagyon félt. Pedig nem mentem sokkal, szándékosan visszafogottam haladtam, hogy a tájat is tudjam élvezni. Este 8-ra értünk Velencébe.

Rutinom volt már, hogy mit kell csinálni az autóval. Ahogy beérünk Velencébe, az elején szabadulni kell az autótól, hatalmas garázsok állnak rendelkezésre. Mi is találtunk helyet az egyik 8. emeletén. A kocsit nyitva kell otthagyni, a kulcsot belülre az ablakhoz kell tenni. Ugyanis ők (garázsszakik)  teszik jobbra, balra a kocsikat, pl. rám állítottak több autót, de remélem a végén majd ki tudok jönni.

Rutinosan nagyon kevés cuccot vittünk csak magunkkal, bőrönd maradt a kocsiban. Anna nagyon be volt rezelve, mi lesz a csomagjainkkal, amit a nyitott kocsiban hagytunk, de aztán rájöttem, hogy nem a ruháit, hanem az újonnan vett könyveit félti. Megnyugtattam, senkit nem érdekel a csempeművészet, pontosabban a tolvajokat biztosan nem.

Velencében aztán kezdődött az újabb tortúra. Nagyjából gyorsan megtaláltuk a hajót, ami a szállásunk felé visz, de hogy gyalog merre kell menni? Egy embert megkérdeztünk, az elmagyarázta a rendszert, s hosszú keresés után megtaláltuk a szállásunkat egy elég eldugott helyen. Olcsó szállás, a legolcsóbbak egyike, 70 eFt-ért vagyunk itt 2 napig (s az autó parkolásért fizetünk egy másik vagyont), de reggelit nem kapunk hozzá. Ez egy Jezsuita kolostorból átalakított kolesz jellegű, fiataloknak szánt szállás. Nagyon rendben van, mi a legfelső emeleten vagyunk egy tetőtérben, 2 szintes az apartmanunk, s hatalmas. Máglya köz hangulatom van. 

Vastraverz, farönkök, tetőtéri ablak, ágyak, asztal fenn:

Fürdő, WC, konyha, pihenők lenn:

Reggel ablakon kinézés:

Este azért még egy tengergyümölcsei rizottó beficcent.