2010.09.20 Hága és Leiden

Post date: 2010.12.17. 8:12:21

Ez volt az utolsó nap a csoporttal, most megint ketten maradunk Annával,

és folytatjuk magánutunkat.

Hágába sajnos nem mentünk be, mert annak külterületén volt a múzeum,

amiben iparművészet és festészet egyaránt volt.

De nem baj, mert Hágába még visszamegyünk. Hága szívében ugyanis

található egy remek múzeum, benne Remrandt képek, és a kedvencem, Saul

és Dávid, de majd erről akkor írok, ha újraláttam.

Aztán Leiden. Itt volt az első könyvtára Hollandiának úgy az 1700-as

évek elején. A könyvek most is itt vannak, kb 3-4000 db.

A kurátor megmutatta az első katalógust is. Lazán kézbe vette a 300 éves

kézzel írt füzetet, és forgatta. És nagyon régi könyveket is mozgatott,

kifordított, a szívem sajdult bele. De ő tudja.

Megmaradt néhány eredeti interiör darab is a könyvtárban. Pl. egy főnx

madár. Na Annának felcsillant a szeme, rögtön vett egy ismertetőt is,

mert annak az elején is ott volt a porából feléledt főnix madár

(dallamot tegyétek hozzá).

Aztán búcsúként egy nagyon gazdag ember felújított korabeli házába

mentünk. Részben megnéztük a házat, majd ittunk egy kis pezsgőt. A pasi

építési vállalkozó, nálam fiatalabb, mikor magyarázott valamit, akkor a

keze remegett. Gazdag, de nem könnyű az élete. A kertjét is mutatta

(gyakorlatilag inkább utánunk jött), de úgy éreztem, talán havonta

egyszer jön ki a kertjébe. Ami nem volt nagy, de az itteni viszonylatban

óriási. Mint mondjuk Pszántón az alsó gyümölcs fás rész. Mellesleg a ház

kb 850 mFt-ba került. Szerintem ennyit nem ér egy ház, de emiatt

remegjen az ő keze.

Aztán búcsú. Ma úgy terveztem, hogy kettesben eszünk egy indonéz

étteremben. Azért abban, mert Indonézia holland gyarmat volt, és

termékeik lépten nyomon előfordulnak. De végül vietnami lett belőle, és

nem ketten, mert Anna elhívta a zágrábi kolléganőjét, úgy hogy egész idő

alatt ők egymással beszélgettek. Én meg ettem a leírhatatlan kaját, de

finom volt. Pálcikával lapátoltam a rizst, meg a vega rügyeket, és ittam

a vietnami sört, majd Anna helyett a frissem megskalpolt kókuszdió

tejét, amit átlátszó volt.

Ma ennyi. Holnap elmegyünk abba a városkába, ahol Klári mama élt Trianon

után gyerekként, mert holland családok segítették a magyar nehéz sorsú

gyerekeket. Van ugyanis egy kép Klári mamáról, és a befogadó szülőkről,

aminek a hátoldalán ott van a városka, a fotó üzlet neve, utca, és

házszám. És a GPS-em megtalálta. Holnap odavezet. S ha már odavezet,

megnézzük a környéket, ami Hollandia déli része, kicsit zordabb, mint

itt Rotterdamban, meg van ott természetvédelmi terület is. Úgy képzelem,

hogy vidékibb, provinciálisabb, és mivel a tenger mellett van, sokkal

inkább a halász jellege lehet erősebb. Nem turista paradicsom, az

biztos, mert nagyon kiesik a jellegzetes holland útirányokból.

Klári mamáról a kép csatolva. Itt még kicsi lányként, mellette a zordnak

tűnő holland pótszülők.