6. nap - Svájc

Post date: 2013.09.23. 4:24:58

Ma tartotta meg Anna az előadását.

Nagyon sikeres volt állítólag, mert én sajnos nem hallottam. Egy előadáson sem voltam, Anna 10 percére pedig nem akartam külön bemenni. Ráadásul 9-kor tartotta, amikor én még készülődtem a hotelben. 

Anna látszólag nem haragudott ezért, de tulajdonképpen mégis. Kicsit.

11-kor volt a találkozó a busznál, indultunk Bernbe.

Látszólag, mert valójában Riggesbergbe mentünk, ebbe a kis Alpok lábainál fekvő kicsi faluba, kb 20 km-re Berntől.

Áldom az eszemet, hogy az első napon egyedül elautóztam Bernbe és Luzernbe, no meg Emmentalba, mert most nagyon bosszantott volna, hogy nem láthatom ezeket a szép, neves városokat. Ez az ICOM társaság speciális érdeklődésű, speciális programmal. Általános turista látnivalókkal nem foglalkoznak.

Ezen a konferencián főleg a gobelinek, szőnyegek, vannak fókuszban.

Riggesbergben is ezt kerestük.

Pontosabban egy amerikai házaspár (Abegg) házát, múzeumát. Kb. 10-20 éve már meghaltak, nagy textilgyáruk volt, meggazdagodtak, s abból a pénzből elkezdtek gyűjteni főleg szőnyegeket, falikárpitokat. Azt hittem, hogy a 18. századtól, de nem, a 18. századig.

Sok darabjuk van a 4. századból is. Ezek töredékek, darabkák, de nagy kincset érnek az aukciós piacon.

Hiper szuper raktáruk van, profi laboratóriumuk, restauráló műhelyük. Egy szőnyeg restaurálása évekig tart.

De láttunk egy kötelet is a restauráló asztalon, amely Krisztus előtt 3000-ből származik.

1960-ban jöttek át Amerikából Svájcba a tulajdonosok, és találták meg ezt a festői helyet.

Biztonságra törekedtek, s Svájcnak ezt a részét annak tartották.

Röpke 3 órát töltöttünk itt, ami számomra ismét túl hosszú volt, de alapos a társaság.

Aztán átbuszoztunk egy közeli kastélyba, amit az 1600-as évek végén építettek, és már a 8. generációja lakik a családnak ebben a házban változatlan környezetben, szinte változatlan bútorok között, és őrzik a hagyományaikat.

Milyen szerencsések, gondoltam magamban. Magyarországon volt az 1. majd a 2. világháború, jöttek a németek, aztán az oroszok, majd a magyar népuralom. És a magyar kastélyok leamortizálódtak, tulajdonosaikat elkergették, kisemmizték, kastélyukból laktanyát, kórházat csináltak, értékeket rekvirálták.

Nálunk nem volt meg ez a nyugalom, ez az évszázados csend és béke.

A kastély tulajdonosa megvendégelt bennünket saját palackozott borával.

A napot Svájc legrégibb éttermében zártuk (1371) a hagyományos Röstivel, amit ők svájci ételnek tartanak, bár síeléskor sokszor ettem az ausztriai sípályák mentén.

Anna bent, én kint.

Finom vörösbort ittunk.

Holnap 2 napos St. galleni kirándulásra megyünk.