Pokoli hideget mérnek. Néhol -20 fok alatt van a hőmérséklet.
A szibériai hideg beáramlott Európába.
Olasz meccseket halasztanak el. Milánóban nagy a hó, és -10 fok van. Rómában nem járnak iskolába a gyerekek.
Szegény pálmafák.
Éppen 25 éve volt ilyen hideg. Tudom, emlékszem. Máté éppen akkor született meg.
Akkor még a XIII. kerületben, a Máglya közben laktunk az 1. emeleten apósoméknál. Én a tetőteret építettem ugyanabban a házban a 4. emeleten, vagy felügyeltem a munkásokat. Ha ilyen hidegben esik a hó, olyan, mint a liszt, egyáltalán nem vizes, nem tapad. Ha megfújja a szél, minden kis résbe bemegy. Ez történt 25 éve is. A frissen szerkezetkész tetőterünket telefújta hóval a szél. A majdani lakásunk belsejében kb. 30 cm hó alakult ki. Apámmal lapátoltuk ki heroikus munkával a havat a számára megfelelőbb helyre, a szabadba. Ez persze jó indíték volt arra, hogy a következő nyáron leszedjem az összes cserepet, és ezüst fóliát tegyek a cserép alá. Mondjuk ez a 4. emeleten volt, nekem nem volt tériszonyom, de Anna nagyon izgult.
Télen még apósoméknál laktunk, vártuk az első gyermekünket. Annának nagy volt a hasa. Én dolgoztam napközben, este pedig a tetőtérben építettem a lakásunkat. Mellette másodállásban szoftverfejlesztési munkákat vállaltam, hogy legyen pénz az építkezésre. Kimerítő időszak volt. Ekkor sűrűn jelentkeztek szív körüli fájdalmak, és rosszullétek. Anna a körzeti orvoshoz vitt. Megállapította, hogy koszorúér szűkületem van. Nem jól hangzott. Éppen, amikor építem az otthonomat, jön a gyerek, én meg úgy éreztem, hogy alig élem túl a telet. Az orvos azonban "megnyugtatott". Dohányzik? - kérdezi. Mondom, hogy nem. Akkor is megszoktak halni ebbe a betegségbe, mondta erre ő. Este Anna elvitt egy ismerős orvoshoz, aki azt mondta, hogy nincs koszorúér szűkületem, max. görcsöm lehetett. Csak kissé nyugodtam meg. Rosszullétek azért megmaradtak.
Aztán anyósomat elvittük epével kórházba, Annát pedig szülni, egy másik kórházba. Én meg otthon maradtam apósommal. A boltokban nem lehetett semmit kapni. A nagy hideg miatt pánik alakult ki, és a várható szállítási akadozások miatt "kifosztották" a boltokat. Még a konzerveket is elvitték. Úgy nézett ki az üzlet, mintha éppen frissen festették volna, és még nem töltötték volna fel árúval.
A hideg miatt apámnak, és sógoromnak részleges fagyási sérülések alakultak ki.
Én pedig ingáztam anyósom, Anna, munkahely, tetőtéri munkák között.
Aztán december 30-án megszületett Máté. Emlékezetes volt a szilveszterem is. Az egyik munkás kiverte a folyosói ablakot. A nagy hideg rögtön beáramlott a lépcsőházba. 31-én késő este azt is beüvegeztem.
Apósomék lakásában csak apósom volt és én. Mindenki más kórházban. Este 10-kor ittam vele egy kis pezsgőt, mégis csak szilveszter van, majd a fáradságtól bezuhantam az ágyba, lefeküdtem. Az egész szilvesztert végig aludtam. De jól esett. A dunyha alatt meleg is volt, és pihenhettem is.