2010.09.27 Prága

Post date: 2010.12.17. 9:01:56

Tegnap elnagyolt információt adtam az U Fleku (az órához) sörözőről. Azt

írtam, hogy pár száz éves hagyománnyal rendelkezik.

Pontosítom: 1499-ben alapították. Az elmúlt 511 évben egy fajta sörük

van, egy négy decis pohárban kínált 13 fokos (!) barna sör.

A pincérek nem kérdeznek semmit. Nem kérdezik milyen sört kér az illető

(mert csak 1 van), ha üres a poharad, leteszik a telit.

Ezenkívül a Becherovkát lehet inni. Azt is körbeviszik nagy tálcán. Anna

kért. A pincér nem szólt semmit, csak felém nyújtotta kedves noszogatós

mosollyal. Nem kértem. 5x felém nyújtotta, picit gesztikulált is, aminek

jelentése: "hé ember, itt iszik az asszonyod, te pedig nem vagy hajlandó

vele inni Becherovkát?". A végén én is vettem egy poharat.

És ettem egy jó sörkorcsolyát. Már olvastam az itteni specialitásról.

Sajtot beletesznek sörbe. Ebben érlelik addig, amíg a sajt meg nem

puhul. Utána összekeverik ízesítőkkel, hagymával. Pirítósra kenik, de

előtte fokhagymát reszelnek rá. Hát ez a kaja ezzel a barna sörrel,

isteni. Nincs jobb.

Maga a hely olyan, hogy hosszú asztalok vannak. Ha éppen közepén ülök a

falnál (most így volt), akkor meg kell kérnem mindenkit, hogy engedjen

ki. Középkori képeken lehet ilyet látni. Mindenféle náció volt. Angol

spanyol, olasz, japán vendégeket fedeztem fel.

Volt egy öreg harmonikás, kb. 80 éves. Mindig olyan zenét játszott a

harmonikán, amilyen nációt felismert. Ha kell olaszt (ó szólemió), ha

kell japánt (egy dal a cseresznye virágzásáról).

Hazafele a Vltaván keresztül az egyik hídon jöttünk. A város este is

szép.

Holnap érkezünk haza (de jó)