Úgy kezdődött, hogy költözünk, és az új helyen kényelmesebb karfás étkezőszékekre vágytam..
Találtunk is egy helyen (Vác) teakfa székeket nagyon jó áron. Rögtön vettünk 4 darabot.
Igen, de akkor kellene asztal is, mert a régi fenyő már igen karcos, pedig egyszer már lecsiszoltam, de a magasságával is probléma volt, mert a karfa nem fért be az asztal alá, így pedig a szék nagy helyet foglalt.
Miután Budapestre költözünk, amely kisebb hely lesz a mostaninál, jól meg kell gondolnunk a méreteket. Ennek megfelelően kerestem asztalt a boltokban, az Interneten, de nem találtam. Jó, akkor csinálok egyet. Feleségem nem pártolta a dolgot, mert bár sok mindent asztaloskodtam az életemben, láthatólag nem bízott bennem.
Mivel teakfa székeink lettek, teakfát kerestem. hiába. Alapanyagot Magyarországon nem lehet kapni, de mintha a világban is nagyon kifogyóban lenne. Váltottam tölgyre vagy kőrisre. Végül a Mátrai tölgy svédpadló mellett döntöttem. Gyönyörű anyag. A lábakat máshol vettem, de szintén tölgy. Én vaskosabb, rusztikusabb lábakra gondoltam, amiket olyanná faragtam volna, mint a szék lába, de a feleségem "iránymutatása" alapján vékonyabb, antik típusú lett.
Nagy kérdés volt, hogy kihúzható legyen-e vagy sem. Egyik verzió, hogy betolja az ember az asztalba a mozgatható részt, de az csúnya, vastagabb lesz az asztal és nehezebb. A másik megoldás, hogy a toldást csak használatkor teszem be, különben valahol tárolom, na ez sem tetszett. Ezért arra gondoltam, hogy olyan magasságút csinálok, mint amilyen anyukám számítógépes asztala. Így ha nagy ritkán sok vendégünk lesz, akkor a két asztalt összetolom, és kész. Az alap asztal így sem kicsi (87x154), magassága 79. Azért ilyenek a méretek, mert egyrészt így nagyon kényelmes, másrészről az új teakfa székek pont beférnek alá, a rövidebbik oldalon 1 szék, hosszabbik részén pont 2 szék befér. Szóval méretileg ez volt a tökéletes.
Az asztallapot a padlókból összeraktam, a két végén van 1-1 keresztpadló a stabilitás miatt. Viszonylag méretpontosak voltak a padlók, de folyékonyfával javítottam a nüansznyi eltérést. A láb végét megfaragtam. És már szinte kész is lett.
Két láb, már fenn van:
Csomós padlót is beválogattam, mert nekem így tetszett, de családomban nem mindenki vélekedett így:
A falnál a régi kicsit kényelmetlen mexikói székek, közelebb a teakfa székek:
Lábak
A földön lábtartók a család kisebb tagjai számára: