2012.10 - Einstein és az Isten

Mindig azt hallottam Istenfélő emberektől, hogy "még Einstein is vallásos" volt. "És ha valaki, akkor ő igazán tudja, hogy állunk ebben a kérdésben." Soha nem értettem, hogyan lehetséges ez. De mindig azzal magyaráztam, és magyarázom most is, hogy a vallásos ember sem nem okosabb, sem nem butább, a vallásosnak lenni egyfajta állapot, egyfajta érzékenység. Einstein esetében is ezzel magyaráztam, aztán ma jött a hír, hogy Einstein Istentagadó levelét elárverezik 3 millió dollárért.

Ezt egyébként utolsó évében írta.

Egy részlet a levélből:

"Az Isten szó számomra nem más, mint az emberi gyengeség kifejeződése és terméke, a Biblia pedig kétségkívül tiszteletre méltó, de mégis primitív legendák gyűjteménye, amelyek emellett meglehetősen gyerekesek is. Legyen az bármily kifinomult is, semmilyen magyarázat sem tud meggyőzni ennek ellenkezőjéről."

Hihetetlen, hogy milyen pontosan, frappánsan fogalmazta meg pár sorban a véleményét. Persze nem kell ezzel egyetérteni, és eszembe sincs meggyőzni bárkit is, de számomra annyira pontos ez a megfogalmazás, úgy érzem, mintha én találtam volna ki, csak eddig nem tudtam kimondani.

------

Blognak itt vége volt, de Máté barátnője (Flóra) és mások is jelezték fenntartásaikat. Vagy mondhatom úgy is, hogy az írás kiverte a biztosítékot.

FLÓRA ezt írta:

Hümm.. nekem a következő szavakkal kapcsolatban vannak aggályaim: 

"primitív", "gyerekes", "emberi gyengeség kifejeződése..."

Furcsa, hogy azt írod, hogy ennél pontosabban nem is lehetne kifejezni, miközben a bevezetőben meg ezt írod:

"De mindig azzal magyaráztam, és magyarázom most is, hogy a vallásos ember sem nem okosabb, sem nem butább, a vallásosnak lenni egyfajta állapot, egyfajta érzékenység"

Ha egyfajta állapot/érzékenység, akkor miért kell ezekkel a pejoratív jelzőkkel illetni??

Egyébként én azt szoktam erős fenntartással kezelni, amikor híres (halott) embereknek tulajdonítanak bizonyos mondásokat... 

ÉN ezt válaszul:

Halott (Einstein), de kézzel írt leveléről van szó.

Én szeretem olvasni a Bibliát. Történeteit élvezem, ettől még primitívek.

pl. Emberek építik Bábelt. Az emberek összhangban képesek magasat építeni. Isten már furcsállja, ezért összekeveri az emberek beszédét, s így alakulnak ki a nyelvek.

Vagyis ez a történet arról szól, hogy Isten nem szereti, ha az emberek az ő hatalmát veszélyeztetik, és egy magyarázatot is ad arra, hogy miért vannak különböző nyelvek. Ez a történet kis édes, aranyos. Ettől még primitív, sőt gyerekes is, a valósághoz semmi köze.

pl. Ábrahám felmegy a hegyre, hogy a fiát feláldozza Istennek, mert hallott egy hangot, hogy így kell cselekednie. Aztán fenn a hegytetőn, amikor már éppen leszúrná kisfiát, akkor Isten azt mondja: Ne, most már látom, hogy féled az Istent.

Mit mondjak erre a történetre?

Vagy arra, hogy Éva Ádám oldalbordájából született? Ez komoly megfontolt, vagy az emberek 2000 évvel ezelőtti magyarázatgyűjteménye, legendái? Úgy gondolom ez egy primitív legenda. A primitívet nem úgy használom (illetve használja Einstein), mint ma a szlengben: ez a pasi milyen primitív!. 

Pl. vannak primitív népek. Ez a mai meghatározás. Ezt mondjuk ma hivatalosan afrikai törzsekre. Ezzel nem lenézzük őket, hanem ez egy definíció.

A Micimackót is szeretem, pedig Micimackó kis egyszerű lélek. 

Az "emberi gyengeség" megfogalmazás is tetszik. Főleg azok vallásosak, akiknek szükségük van valamire, ami értelmezi nekik a túlvilágot. Ezt egyfajta gyengeségnek felfoghatom, mert keményebb dolognak tartom szembenézni azzal, hogy vége  és kész.

Egyébiránt rengeteg ember van, aki vallásos, és felnézek rájuk. A vallásosságot egyfajta állapotnak tekintem.

Remélem picit magyaráztam a bizonyítványt. Azt hiszem a te megjegyzésedet, s az én válaszomat beteszem a blogba. 

Majd végül FLÓRA:

Ugyanakkor azt gondolom, hogy te sem gondolhatod teljesen komolyan, hogy a bibliai történetek csupán így lecsupaszíthatóak, mint ahogy ezt tetted. Az ószövetség kommentátorai évszázadokon/ezredeken vitatkozt(n)ak a szövegekről. Nagyon sok, nagyon okos ember. Biztos nem tennék, ha a történetek ennyire egydimenziósak lennének. Szerintem. Az Újszövetségről nyilván ugyanez elmondható, csakúgy mint a Koránról, vagy akár a görög mitológia történeteiről (lásd. miért tanuljuk az iskolában (is) évszázadok óta az Odüsszeiát).

És még néhány egészen apró megjegyzés:

1. a primitív szó használatát már első olvasáskor is ilyen jelentésében olvastam, mint ahogy ezt a válaszodban leírtad. Ugyanakkor ma már - legalábbis a világ nyugatabbik felén - és bizonyos tudományos keretek között - mindenhol furcsán néznek rád, ha primitívnek nevezel - legalábbis antropológiai kutatások szerint - nagyon is magas szinten szerveződő törzseket. Biztos vannak, akik azt mondanák, hogy nem primitívek, mert hiszen akkor azt állítanánk, hogy vannak nem-primitívek is, tehát innentől kezdve van felsőrendű ill. alsóbbrendű népcsoport. Más szavakkal, ha egy afrikai törzsben a kamasz fiú átesik egy beavatási szertartáson, arra mondhatjuk azt, hogy ez egy primitív törzsi szokás, meg el is kezdhetjük kutatni azt a bonyolult szokásrendszert, ami ezt működteti, amivel rendelkeznek. 

2. A Micimackót is sokféleképpen lehet olvasni. Ha nem a szokásos olvasatára gondolok, nekem mindig egy végtelenül egyedüllévő gyerek (lehet akár Róbert Gida) magányáról, és a magányát fölszámoló kitalált állatfigurákról szól, akik aztán megfeleltethetőek bizonyos embertípusoknak. Szóval itt is csak azt jelezném, hogy a Micimackót, akárcsak a Bibliát sokféleképpen lehet olvasni.

3. és egyben az utolsó komment: nekem a vallásosság nem szűkíthető le arra az egysíkú funkcióra, ami értelmezi nekem a túlvilágot. Egyáltalán, nem is vagyok benne biztos, hogy a vallásosságnak - elsősorban nem egyházira gondolok most - bármi explicit funkcióval kéne rendelkeznie.