2012.03 - Lé, amit ittam

Kezdem az elején. A 60-as években gyakorlatilag csak egyfajta üdítő létezett, a bambi. Én is ezt ittam.

2 dl-es csatos üvegben árusították, szintetikus aroma helyettesítette a málna ízét.

Később betiltották, ami nem csoda.

Aztán megjelentek a "gyümölcsösebb" üdítők, mint a Traubisoda, a Róna meggy, a Márka név alatt számtalan ízű üdítők.

A coca- cola ismert volt ugyan, de nem hozták be Magyarországra, az a kapitalizmus mételye volt. A coca-cola egyfajta sóvárgás jelképévé vált. Feleségem gyerekként egy üveggel kapott szüleitől, akik Olaszországban tettek egy körutat. Nagy kincs lehetett számára.

Magyarországon a coca-colát a Sztár cola helyettesítette, a szocialista tábor fiataljai ezen nevelkedtek.

Én is a fenti italokat fogyasztottam, haladtam a korral, nem egyszerűen vizet ittam, hanem ízesített szénsavas löttyöt. Mindegyike egy kaptafára készült: cukrot, szintetikus, esetleg természetes anyagot összekevertek vegyi anyagokkal, kis szénsavval dúsították, és kész a mindenki által vágyott, ihatatlan lé.

Később, nagyfiúsan már a colát rummal kevertük, ez a "koktél" nagyon itatja magát, és gyorsan behúz a csőbe, mint ahogy egyszer ezt meg is tapasztaltam.

De a cola univerzális volt, "kiváló" volt vörösborral is. Az egyébként ihatatlan vörösbor finommá vált. Legalábbis akkor úgy tűnt.

Aztán léptünk egyet, és megjelentek a nektárok. Kezdetben a 12 %-os tartalommal rendelkező almalé volt a sztár, ebben is azonban inkább a cukor dominált, mint az alma. Aztán követték a 25-40 % valódi gyümölcstartalmú italok. Azt kell mondanom, hogy ezek még ma is nagyon kelendőek. Főleg a magyar készítésű Sió őszibarack a kedvelt ebben a kategóriában. Én is iszom vendéglőben, ha nincs más.

Valójában a 100 % gyümölcslevek a kedvenceim, ha már valami ízesítésű italt akarok inni, ezek közül is a piros grapefruit-ot szeretem a legjobban.

Szénsavas italokat ma már nem iszok. A szénsav egyébként is savasít és nem lúgosít, ami kívánatos lenne.

Azonban, ha választhatok, akkor tisztított vizet iszom. Kezdetben furcsa, hogy nincs benne "izésítés", mintha keserű is lenne, de ez csak kezdetben tűnik így, aki rászokik, és napi 2 literrel megiszik, annak friss, tiszta ízélményt nyújt.

Nem iszom már a boltban kapott "ásványvizeket" sem, mert részben nem is hiszem, hogy mind valódi ásványvíz lenne, részben pedig a szervezet könnyebben fel tudja dolgozni a Na, Mg, Ka stb anyagokat szerves anyagokban (sajtban, tejben, zöldségben).

Tehát visszatértem a gyökerekhez. Leginkább tiszta vizet iszom, amely mentes minden szervetlen anyagtól, gyógyszerektől, szteroidoktól, amik óhatatlanul is visszajutnak az emberi szervezetből a vízáramba.

Az alábbi képeken csapvizet (baloldal) és tisztított vizet (jobboldal) hasonlítottam össze olymódon, hogy hideg (!) vízben áztattam forest fruit gyümölcsteát:

Itt még azt lehet mondani, hogy egyik szebb, mint a másik (valójában a baloldali zavarosabb volt). Az látszik a fenti képen, hogy 2 perc alatt teljesen más színű lett ugyanaz a típusú gyümölcstea a csapvízben és a tisztított vízben. Miért?

Majd kivettem a filtereket, és hagytam állni a vizet. 5 perc múlva ez lett ugyanabból a léből:

Döbbenetes. A csapvizes színe megváltozott, a kémiai reakciót nem tudom, a tiszta vizes maradt olyan, amilyen volt. Egyébként szebb telt színei vannak, de a fényképezőgépem csak ilyen képet tud.