Az elmúlt 200 évben munkások, hivatalnokok voltunk leginkább. Az azt megelőző 10 ezer évben a Sapiens főleg mezőgazdasággal és pásztorkodással foglalkozott, s előtte lévő több tízezer évvel pedig gyűjtögetéssel foglalkozott. Ha egy asszony érett fügebokorral találkozott, csak egyet tehetett, gyorsan felfalta még a páviánok előtt.
Génjeinkben van, hogy amit lehet, és alkalmunk van rá, fogyasszunk el gyorsan, minél több kalóriát és szénhidrátot. S bár most már nem kell nélkülöznie sokunknak, s a frigó tele van étellel, ma is ugyanazok a gének hajtanak bennünket, mint hajdanán. A hűtőszekrényből előveszünk félkiló fagylaltot, majd rágurítunk 1 üveg kólát. Biológiailag nem változtunk annyit, miközben élethelyzetünk nagyban megváltozott.
Kinek volt jobb?
Nem szeretném idealizálni a helyzetet, de ha a Kalahári sivatagban élők mai helyzetéből indulunk ki, akik nélkülözésre alkalmas helyen élnek, szóval a busmanok heti 30 órát dolgoznak (ha bőtermő lenne a vidék, elég lenne heti 20 óra). Heti egy nap vadásznak, a többin gyűjtögetnek, közösen főznek. A ma élő civilizált ember 40-80 órát dolgozik hetente, szennyezett területen lakik, közlekedik, dolgozik.
A betegségek nem voltak olyan elterjedtek. Világméretű járványok nem voltak, egy közösség 150 fős volt, és nagyrészt elszigetelten működtek más hordáktól.
Kutatók szerint a 10 ezer évvel ezelőtt mezőgazdasági forradalom elkényelmesített bennünket, az agytérfogatunk valamennyit csökkent is. Nem működik a kiválasztási effektus. A „gyengébbek” is dolgozhatnak egyszerű munkásként, futószalag mellett. Az élelmünk egysíkú lett a többség számára. Sokan rizst esznek, krumplit, búzát, ezek a fő energiaforrások. Míg a gyűjtögető ember csigát, ha nem talált békát, vagy diót, de ha az nincs szamócát, esetleg nyulat, vagy datolyát evett.
De persze voltak gyenge pontjai is a régi hordáknak. A kiválasztás néha kellemetlen mellékhatásai voltak, hogy a hordával együtt nem haladó gyengéket megölték vagy hátrahagyták. A nem szükséges lánygyermekeket elásták. És ha egészségügyi problémák merültek fel, akkor azt nehezebb volt (ha lehetett) orvosolni.
A mai pszichénk azonban örökségünk. Nem tudunk túllépni rajta. Az evolúció lassabban halad. És az a psziché 150 főre determinált. Nem véletlen a nagyvárosok elidegenedett világa kikezdi ezt az ősi pszichét.