Embedded Files
Elena szerette a reggelt.
Minden hajnalban kitárta a cella ablakát, s várta, hogy a fény beáramoljon a kis szobába.
Cellája egyszerű volt, nem tartalmazott sok bútort, csak egy priccset és egy keresztet a falon.
Elena reggel sétált is egy kicsit, fehér tógájában felment a várfalra, s onnan nézte a szlavón tájat. A látvány hatására békés nyugalmat érzett magában.
Korai bolyongásai során találkozott másokkal is, legtöbbször Igorral.
Ma is szép reggelünk van Elena angyal. Mily gyönyörű a táj, s most a felhők sem zavarják alattunk a képet.
Itt a Mennyországban nem volt úr, és nem volt hölgy. Itt mindenki angyal volt.
Igen Igor angyal, ma különösen szép a táj. Simogató érzés nézni szülő falumat, Grabovot, sőt Vukovárig is jól ellátni.
Az emberek azt hiszik hogy a Mennyország egyetlen hely, pedig ugyanúgy szervezett, mint a Földön a falvak és a városok, csak itt a Mennyországban körzeteket hoztak létre.
A Mennykörzeteket az emberi települések mellett, a temetőkhöz közel alakították ki. Ha valaki el akarja képzelni ezeket a Mennykörzeteket, talán legjobb, ha felhők felett elhelyezkedő várkastélyokra gondol. Minden lakója, minden angyala fehér tógában jár, járásuk légies, beszédük finom, de tagadhatatlan, hogy mindenki hozott magával valamit, ami a Földön jellemző volt rá.
Elena két hónapja, 2033-ban halt meg 73 évesen. Új angyalnak számított ebben a Mennykörzetben.
Elena két hónapja még ott állt a Mennykörzet kapujánál, és feszült volt. Tudta, hogy most fog eldőlni hova is kerül. Beengedik a kapun a Mennyországba, s angyallá változik, vagy a kapu előtt várakozó ördögfajzatnak adják, aki ott állt a szekerével. A földi élete során több ördögábrázolást látott már, de ez az ördög mindegyiken túltett. Rút volt, szakadt, piszkos ruhát viselt, váladék folyt ki belőle.
A kapunál minden lelket egy angyalokból álló fogadóbizottság várt, ők már tudták, hogy ki érkezik, és azt is, hogy az Atyaúristen hogyan rendelkezett felőle. A bizottság egyetlen feladata a döntés közlése volt. Elenát angyallá fogadták, aznap Elena volt az egyetlen elhunyt, s így az ördög káromkodva, üres szekérrel ment vissza a pokolba.
Az újonnan érkezettek legnagyobb izgalma a korábban elhunyt szeretteivel való találkozás volt.
És félelem is, hiszen soha nem lehetett tudni, hogy ki hova jutott. Elena először nagyanyjával találkozott, alig ismert rá. A kapun belépéskor minden új angyalnak nyilatkoznia kell, hogy melyik testi formáját akarja magára ölteni. Elena elégedett volt 73 éves önmagával, ezért a 73 éves teste formáját kapta meg. Nagyanyja, aki 91 évet élt, töpörödött kis öregasszonnyá vált, ő az 50 éves önmagát kérte. S itt találkozhatott először Elena a dédnagyanyjával is, akiről a nagyanyja elmeséléséből tudta, hogy belevaló asszonyság volt. Ez látszott is a test választásakor, mert ő 25 éves önmagát kérte.
Csak a földi gondolkodásunknak lehet furcsa, hogy a dédi 25 évesnek látszik, a dédunoka meg 73 évesnek. Csak hogy itt lelkek vannak, a lelkek beszélgetnek egymással, és minden más nem számít.
Elena azonban közeli szeretteit akarta maga mellett tudni, lánya még élt, ő majd remélhetőleg később csatlakozik hozzá, de a férje 1991-ben halt meg nagyon fiatalon.
Mindig azért imádkozott, hogy a férje a Mennyországba kerüljön, s itt találkozva örökre elválaszthatatlanok legyenek egymástól. Férje becsületes mesterember volt, de soha nem volt vallásos. Egyszerű, derék emberként élt.
Dragan, mert így hívták, a tízparancsolat minden pontját ösztönösen betartotta, kivéve az elsőt: „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! „. Nem foglalkozott Istennel, nem is tudta, hogy van ilyen mondat a tízparancsolatban.
Kedves nagyi – kezdte Elena – hogy lehetne megtudni, hogy Dragan itt van-e?
42 éve halt meg – folytatta Elena – s annyira vágyom rá, hogy találkozhassak vele. Mennyit imádkoztam az üdvösségéért, hányszor tartattam szentmisét őérette.
Nem tudom Elena, én nem emlékszem, hogy láttam volna, de lehet, hogy csak nem ismertem rá.
Elena elszomorodott. A Mennykörzetben mindenki üdvözült boldog mosollyal járt, ritka az, ha valakit valami emésztett.
Egyik reggeli sétáján Igor angyal nem tolakodóan, de megkérdezte, hogy mi bántja.
Igor angyal már nagyon régi lakója a Mennykörzetnek, nagy tapasztalatokkal rendelkezett, gyorsan útbaigazította Elenát a Nyilvántartó Házba. Itt vettek nyilvántartásba mindenkit már több, mint 2000 éve, itt derült ki, hogy kivel mi történt, hova került: a pokolba vagy a mennybe. Igor elkísérte Elenát, s közben próbálta nyugtatni.
Tudja kedves Elena, minden új angyal először idejön a Nyilvántartóba, itt kaphat pontos információt mindazokról, akikért aggódott az életében.
Elena izgatottabb volt a Nyilvántartó Házban, mint amikor a fogadóbizottság a saját sorsáról döntött a kapunál.
Neve? - kérdezte az ügyeletes angyal.
Dragan Petkovics. A férjem.
Mikor halt meg?
1991. november 21-én.
Lássuk csak. Igen. Az nap két elhunytunk volt, mindkettő itt volt a színünk előtt, és ahogy látom Dragan Petkovics nem került a Mennyországba.
Elena megszólalni sem tudott.
42 éven keresztül élt özvegyen, minden gondolata, a lányáról és a megboldogult férjéről szólt. Legalábbis azt hitte, hogy megboldogult.
Most utólag kellett szembenéznie azzal, hogy már 42 éve a pokolra került.
- o -
Igor angyal vállalta, hogy Elena angyal mentora lesz, felkészíti a munkára.
Az angyalok az első három hónapban szabadon közlekedhetnek, azt csinálhatnak, amit akarnak.
A harmadik hónap után azonban kemény ügyeleti rendben kell dolgozniuk. A földi emberek tévesen azt hiszik, hogy a Mennyország paradicsom, ott nincs semmi teendő.
Vannak, akik a kapunál lévő fogadóbizottságban vannak 24 órás ügyeletben. Megint mások a Mennykörzet rendezgetésében vállalnak szerepet. Vannak akik külső, földi szolgálatban vesznek részt. Jellemzőn égi jelet visznek, gyógyító szert adnak gyógyíthatatlan betegeknek, szerelemre éhes embereket hoznak össze, háborúkat akadályoznak meg fortéllyal.
Ügyeleti rendben dolgoznak a Nyilvántartó Házban és a Mennykörzet raktárában is, ahol a csodaszereket készítik, tartják.
Igor angyal ezekre a feladatokra készíti fel Elena angyalt, ő lett Elena mentora.
Sokat sétáltak, beszélgettek, Elenának azonban minden gondolata a férje körül forgott, látta ezt Igor angyal, próbált vigaszt nyújtani Elenának.
Azt tanultam, hogy nem mindenki alkalmas arra, hogy azonnal a Mennyországba jusson, a pokolba viszont csak a gyilkosok kerülnek azonnal, a kicsit vétkezők tisztítótűzön mennek keresztül, s csak utána dől el a sorsuk - mondta Elena.
Igen, de a tisztítótűz akár 100 évig is eltarthat. Ennek időtartamát mi nem tudhatjuk. S ezt a tisztítótüzet is az ördögök felügyelik.
Igor angyal, jött ebbe a körzetbe valaki is, aki az ördögöktől visszakerült, mert a tisztítótűz után megérdemelte az üdvösséget?
Én nem tudok ilyenről, amióta én itt vagyok, ilyen nem történt.
Elena angyal elkeseredett.
Egyik sétájuk alkalmával, megpillantotta Ljubomir atyát, pontosabban Ljubomir angyalt, aki korábban a templom papja volt, s aki a Dragan tiszteletére rendezett misét celebrálta.
Ljubomir angyal, segítsen nekem, biztos megismer, Elena vagyok. Mindig imádkoztunk Dragan üdvösségéért, de most kiderült, hogy a pokolra jutott. Ljubomir angyal, létezik tisztítótűz? Lehetséges, hogy Dragan a tisztítótűzben van, mert nem hitt Istenben? Minden imádkozásunk hasztalan volt?
Ezek az utolsó mondatok már kiszakadtak Elenából, furcsa volt, mert egy angyal nem szokott ilyen hévvel beszélni.
Mindannyian Isten kezében vagyunk, ő dönt, mi földi halandó állapotunkban megpróbálunk megfelelni az ő elvárásainak.
Igen atyám, vagyis Ljubomir angyal van egyáltalán tisztítótűz?
Igen van. De hogy működik-e, arra én nem tudok felelni, talán a Mennykörzet vezetője Velimir angyal.
Igor angyal megígérte Elena angyalnak, hogy segít összehozni egy találkozót Velimir angyallal, aki az 1700-a években megyés püspök volt, s halála után az atyaisten őt nevezte ki Mennykörzet-vezetőnek, amikor ez a körzet megalakult.
Velimir angyal jól ismerte Igor angyalt, bármikor szívesen beszélgetett vele.
Velimir angyal – kezdte Igor, szeretném, ha új angyalunk egy kérdésével kapcsolatban segítségünkre tudna lenni.
Elena nem is tudta, hogyan kezdje.
42 éve vesztettem el a férjemet, aki becsületes ember volt, a tízparancsolatnak megfelelt, akiért több misét is celebráltak, akinek az üdvösségéért többen imádkoztunk, aki azonban nem volt vallásos.
Akkor nem felelt meg a tízparancsolatnak – jött a szigorú rövid válasz.
Egy pontnak nem, de a többinek igen. Velimir angyal, ön nagy tudású ember. Létezik tisztítótűz? Lehetséges, hogy valakit az ördög elvitt magával, és nem a kemencébe veti, hanem csak tisztítótüzet kap? S ha megtisztult, idejöhet hozzánk?
Elvben lehetséges, de erre 300 éves működésünk során nem volt példa. Az ördög tudja, hogy milyen bűnöket követett el az elhunyt, erről papírt ad át a fogadóbizottság az ördögnek. Onnantól az ördög dolga, hogy miképpen cselekszik.
Kérdeztük bármikor is erről az ördögöt?
Mi az ördöggel soha nem beszélünk.
De miért mondják a papok a tisztítótüzet, ha az nem is létezik?
Kedves Elena angyal, ön arra érdemes, hogy angyal legyen, egész életünkben azért küzdöttünk, hogy minden ember olyan legyen, mint ön, mások tetteiért nem felelhetünk. Itt boldog lelkek vannak együtt, mindenki barátja mindenkinek, itt béke van, és nem foglalkozunk az ördög kezébe került lelkekkel.
Lesújtó volt a válasz Elenának.
Igor angyal mentori munkájának hála Elena jól haladt az angyali munka felkészülésben, gondolatai azonban még az emberi múltjában forogtak.
Három hónap után már neki is dolgoznia kellett, rájött, hogy ez nem kevés munka, de boldogan csinálta. Havonta kapott egy nap szünetet, ekkor szabadon elhagyhatta a Mennykörzetet. Ilyenkor a lányát látogatta meg. Megnézte hogyan él, s bár a lányának férje nem volt, a lelki békéjét megtalálta az imában. Templomba naponta kétszer járt, s ez megnyugtatta Elena angyalt, remélte, hogy ő is a Mennyországba kerül. Néha leült a lánya mögé a padba, de természetesen senki nem látta őt. Elena lánya csak érezte az anyját, de a magyarázatát nem lelte.
Amikor Elena hazafele indult a Mennykörzetbe, sok ismerőst látott a régi utcákon, és hirtelen hiányérzete támadt.
Nemcsak Dragan nincs a Mennyországban, de mások sem. Hol vannak azok, akik segítettek neki Dragan halála után, akik már szintén elhunytak. Ráadásul mind hívő emberek voltak. Hol van Zlatan, Vinko, Petar, Mirko, Mihovil?
Amikor visszaérkezett, azonnal a Nyilvántartó Házba ment. Sorra vette Dragan korosztályát, Dragan barátait, de egy se került a Mennyországba, mindenki a pokolra jutott. Nem értette, mindannyian hithű katolikusok voltak.
Elena nem tudta ezeket a kérdéseket kivel megbeszélni, csak Igor angyal próbált lelki vigasztalást adni neki.
Háborús idők voltak – kezdte Elena. Tudja, akkor volt a szerb-horvát háború. Sok szörnyűség történt. Férjem ezekbe soha nem keveredett bele. Halálát mégis ez okozta.
Igen, szörnyű idők voltak, jobb nem is gondolni rá - mondta Igor.
Szombat volt, amikor Dragan meghalt. Én meg az 5 éves lányunk a templomba mentünk. Dragan kiment az erdőszélére fát vágni, mert fűteni nem tudtunk mivel. De sokat segített a férjem másoknak is. Barátainak is hozott szekéren fát. Azon a szombaton hiába vártuk haza ebédre. Nem jött.
Elena kicsit várt, angyalként is nehéz elmondani a történteket.
Barátai: Zlatan, Vinko, Petar, Mirko, Mihovil együtt mentek ki délután a keresésére. Innentől már csak az ő elbeszélésükből ismerem a történetet. Dragant több lövéssel ölték meg, s egy ismeretlen ember, egy szerb tiszt mellette térdelt.
Egy szerb?
Igen, egy szerb. Barátai megdermedve álltak ott, a szerb csak annyit mondott, hogy „én voltam”. Dragan barátai meg neki estek, agyba főbe verték, kint hagyták a testét, hogy a madarak és a farkasok eltakarítsák.
Elena kis szünetet tartott, lelkének még most is fáj ezt a sebet nyitogatnia.
Dragan barátai szerint egy szerb csapat lehetett ott, mert elvitték Dragan szekerét. Nem találtak magyarázatot arra, hogy az a szerb katona miért maradt ott, de a gyűlöletük nem ismert határt, ráadásul a szerb be is vallotta.
Az is lehetséges - folytatta Elena, ha Dragant nem ölték volna meg 32 évesen, idős korára vallásos emberré vált volna, s most itt lenne mellettem a Mennyországban. Csak azt nem értem, hogy miért nincsenek itt a barátai? Ők tényleg katolikusok voltak, rendszeresen böjtöltek, gyóntak, templomba jártak.
Elena visszament a cellájába, várta a reggelt, hogy a nap újra besüssön az ablakán, s ezeket a szomorú gondolatokat elhessegesse maga elől. Próbált aludni, de nem tudott. A gondolatok ébren tartották. A gondolatok szavak formájában keringtek az agyában: vasárnap, favágás, szerb, barátok, golyó, templom, mise, üdvözlés, bosszú.
Elena magában beszélt.
Ljubomir atya azt mondta a temetési szertartáson, hogy „Isten igazságos, megbünteti a rosszakat, megjutalmazza a jókat. Isten már most megbüntette a bűnöst, mert a bűnös elnyerte méltó büntetését.”
Elena felült az ágyában.
De nem lehet bűnt bűnnel megbüntetni. Azzal, hogy Ljubomir atya azt mondja, hogy „a bűnös elnyerte méltó büntetését” látszólag felmentette a barátait, akik ezt a bűnt elkövették, akik megölték a gyilkost. Lehet, hogy a barátai ezen szavak hallatán azt hitték, hogy az ő emberölésüket nem kell meggyónni? Azt gondolták, hogy az ő kezüket Isten vezette, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését? De az ugyanolyan bűn, mint a szerb katona bűne volt szegény Dragannal kapcsolatban - fakadt ki Elena. Lehet, hogy ezért nincs itt se Zlatan, se Vinko, se Petar, se Mirko, se Mihovil?
Másnap ő volt az ügyeletes a Nyilvántartó Házban. Már tudta, hogy ezt alaposabban körüljárja.
Reggel a nap nem sütött be, mert Elena elaludt, s a cella ablaka csukva maradt. Igor hiába várta reggel a várfalon, pedig nagyon szeretett Elenával beszélgetni. Aznap Igor is ügyeletes volt, a Menykörzet raktárában dolgozott. Elena a Nyilvántartó Házba ment, ma ő fogja kezelni az iratokat.
Elfoglalta helyét.
Korábban csak egyszer volt itt ügyeletes, pontosan nem ismerte még a kartotékok rendszerét. A földi léte során már használt számítógépet, itt azonban megállt az idő, a korábban bevált módszereket használták. Megkereste Zlatan kartotékját. Ezen a személyes adatok mellett csak annyi szerepelt, hogy „Hely: Pokol”. Valahol szerepelni kell az oknak is. Az atyaúristen amikor eldönti, hogy ki hova kerüljön, tudnia kell a szempontokat, a jellemzőket.
Megfordította a kis kartotéklapot. A hátlapon kis firkálás volt található, azonban Elena könnyen kiolvasta: „Embert ölt, és nem gyónta meg”.
Sietve elővette a többiekét, mindegyiken ugyanaz a szöveg állt. Az emberölés a legsúlyosabb bűn, talán az Isten káromlása nagyobb nála. Ezért biztosan a pokol kemencéjébe jut az illető személy, a tisztítótűz szóba sem jöhet.
Elena meggyőződése szerint Ljubomir atya szavai félrevezették Dragan barátait. Ők csak védték Dragant, a düh vezérelte őket, s azt hitték, hogy Isten általuk bűntette meg a bűnöst.
Elena rossz hangulata tovább romlott.
Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy megnézi Dragan kartotékját.
Első oldalán olvashatóan ott volt, hogy a Hely: pokol”, hátulján hasonlóan ott szerepelt az indok. „Nem hitt Istenben. Tisztítótűz”.
Akkor tényleg van tisztítótűz – kiáltott fel, s szinte megijedt saját hangjától.
Lehet, hogy Dragan még él?
Rossz érzése kezdett tovatűnni. Hátradőlt a széken, arcát kezébe temette, kiáltott volna egy nagyot, hosszú idő után először érzett valami megnyugtatót, valami reménytelit.
Továbbra sem jött egyetlen angyal sem a Nyilvántartó Házba, nyugodt nap volt. Felállt, sétált egy kicsit.
Mit tudnék még tenni? - kérdezte magától.
Draganért semmit, most ebben a helyzetben semmit.
Viszont tettereje óriási volt. Visszaült a székre.
Legutóbb, amikor itt volt, akkor az éppen ügyeletes angyal adott felvilágosítást Draganról. És akkor azt említette, hogy ketten haltak meg ugyanazon a napon. A faluból senki más nem halt meg, de ki volt a másik, talán a szerb katona?
Sietve kereste elő a dátum szerint a kartotékot: 1991. november 21.
Ott volt kezében a másik ember lapja. Megfordította a lapot, s egyből kereste az indokot: „Emberölés, paráználkodás, lopás, azonban halála előtt bűneit meggyónta”.
Visszafordította a lapot ott állt a verdikt: „Hely: Mennyország”.
Elena felnézett a plafonra forgott vele minden.
Majd vissza a lapra, hogy megnézze a számára érdektelen nevet: Igor Sztyepanek.
Egész éjjel nem aludt, de a reggelt nem akarta elmulasztani.
Tógájában kisétált a várfalhoz, szép meleg nyári napsütés fogadta.
Igor angyal már messziről üdvözölte mosolyogva várta, tegnap nem találkozott Elenával, s ezt nagyon hiányolta. Megkedvelte Elenát.
Szép napunk van – mondta mosolyogva Igor angyal.
Igor angyal, soha nem mondta, hogy mi a teljes neve - kezdte Elena.
Nincs benne titok, itt az emberek keresztnevükön szólítják egymást Elena angyal. De persze megmondom, Igor Sztyepanek.
Elena nem tudja, hogy mit várt igazán, ezt remélte, vagy pont ezt nem akarta hallani.
Ön 1991. november 21-én halt meg?
Igen.
Elena morzsolgatta magában a hallottakat, majd nem tudott mást mondani, mint azt, hogy
A férjem is.
Mindketten néztek a távolba, szólni egyikük sem tudott. Angyalok voltak, az angyalok békében, boldogságban és nyugalomban élnek. Elena sem tudott volna semmi terhelőt, számon kérőt mondani, mint angyalnak ez nem sikerült volna, csak fájdalmat, valami mély szomorúságot érzett magában.
Ma égi jelet kell vinnem néhány emberhez, majd találkozunk – mondta Elena, és elment.
Igor mondott volna valami szépet búcsúzóul, de egy hang sem jött ki a torkán.
Délután Elena saját cellájához ment, le akart pihenni, éjjel nem aludt, fárasztó napja is volt, pihenni akart. Igor angyal ott várt a cellája előtt, hátát az ajtónak támasztotta.
Beszélnünk kell – kezdte Igor angyal.
Elena olyan fáradt volt, hogy ellenkezni sem tudott.
Bementek a cellába, és mindketten leültek a priccsre.
Soha nem voltam szent életű ember – kezdte Igor. Minden lehetséges bűnt elkövettem. Részt vettem a háborúban, öltem, nőket erőszakoltam meg, loptam a horvátok vagyonát, romboltam amit csak lehetett. Az utolsó pont az ön férjének a megölése volt.
Kis levegőt vett.
Utána olyan megvilágosodásom lett. Az is lehet, hogy valaki arra tévedt innen a Mennykörzetből, nem tudom. Én, aki nem voltam soha vallásos, hirtelen mérhetetlen közelről éreztem Istent. A csapatomból többen röhögtek rajtam, csúfoltak, aztán magamra hagytak. Én pedig letérdeltem az ön férje mellé, s meggyóntam az összes vétkemet. Láttam, ahogy az ég megnyílik, és körülölel, hirtelen olyan nyugodt és világos lett számomra minden. Minden bűnöm eleven erővel szakadt ki belőlem. Ekkor értek oda az ön férjének a barátai, és megváltás volt számomra minden ütés és minden szúrás.
Nem azért mondtam ezt el - folytatta Igor angyal, hogy elnyerjem az ön kegyelmét, jóindulatát. Megértem a fájdalmát.
Nem kell mondanom semmit - kezdte Elena. Érti, tudja, hogy mire gondolok, hisz ön is angyal. Nem haragszom önre, nem az ön itt léte az én fájdalmam. Nem tudok jobb szót rá, csak olyan igazságtalannak érzem a helyzetet. És ellentmondásosnak. Mindenki pokolra jutott ebben a történetben, kivéve ön. Ha nem haragszik, most aludnék egy kicsit.
Igor angyal illedelmesen meghajolt, majd távozott.
Elena megint nem aludt. Nehezen tudta feldolgozni a történteket. Katolikus dogmák szerint élt, bérmálkozott, első áldozott, gyónt, így tanították az ősei, így tartotta helyesnek, és most is így csinálná újra. Mégis olyan igazságtalan az egész.
Valamikor éjszaka gondolataiba gabalyodva elaludt.
Elena reggel nem ment ki a napsütésbe.
Igor várta, de sejtette, hogy nem jön.
Elena egyenesen Velimir Mennykörzet vezetőhöz ment.
El akarom hagyni a Mennykörzetet - kezdte Elena.
Engedéllyel lehet csak, ezt tudja maga is Elena angyal.
Tudom, azért jöttem önhöz, hogy az engedélyt adja meg.
Hova akar menni?
A pokolba.
A pokolba? De hát önnek nem ott van a helye.
Tegnap a Nyilvántartóban voltam, és elolvastam, hogy a 42 éve elhunyt férjem bűne az, hogy nem hitt istenben, és ezért tisztítótűz jár neki. Szeretném megkeresni.
Honnan tudja, hogy él? Honnan tudja, hogy mit csinált az ördög vele?
Az ördög papíron megkapta a feladatot, s abban ugyanannak kellett állnia, mint a kartotékon, vagyis „tisztítótűz”.
És gondolja az ördög betartja a szabályokat?
Ma ebben jobban bízom, mint bármi másban.
És mi álljon az ön kartotékján, amit az ördög átvesz öntől?
Tisztítótűz konokság miatt. Ezt az égést csak kibírom.
És mit nyer vele?
Én inkább úgy mondanám, nem biztos, hogy nyerek, de veszteni biztosan nem vesztek semmit.
Velimir angyal nem szólt semmit, de rendelkezett, hogy állítsák ki az új kartotékot Elena angyal számára.
Elena másnap az új kartotékmásolattal a hóna alatt ment a Mennykörzet kapujához kezében a Mennykörzet vezető engedélyével.
Igor angyal volt a fogadóbizottság egyik tagja. A fogadóbizottság kívülről vár lelkeket, belülről soha senkit.
Igor angyal megnézte a papírokat, s visszaadta Elenának.
Sok sikert – mondta halkan.
Igor angyal próbált Elena szemébe nézni, de Elena már elindult egyenesen az ördöghöz.
Az ördög rossz napot fogott ki, senki nem halt meg, vagy aki mégis, az angyallá változott. Lemondott már minden lehetőségről. Hirtelen ő se tudta mit kezdjen a közeledő Elenával.
Elena átadta neki a papírt.
Az ördög ugyanolyan undorító volt, mint az első napon, csak így közelről még büdös is. Az ördög elnevette magát, váladék bugyogott ki a száján.
Elena felszállt a szekérre, és jól hallhatóan azt mondta: „Mehetünk”.
Az ördöggel soha senki nem beszélt még, az angyalok csak mutogattak, és a dokumentumot adták át neki. Most hallott először az ördög angyalhangot, ettől a hangtól az ördög maga is meglepődött.
Abbahagyta a vigyorgást, befogta magát a szekér elé, és elindultak a pokol felé.
Page updated
Google Sites
Report abuse