Post date: 2012.10.02. 6:06:48
Utolsó napunk Gdanskban. Picit hűvösebb, szelesebb időnk volt, de ez kevésbé zavart bennünket, mivel inkább épületekben voltuk (templom, múzeum, étterem).
A borostyán múzeum ellen picit tiltakoztam, mivel láttunk már ilyet, de engedtem a nyomásnak. Sajnos nem láttam át a szitán, hogy ez valójában a végén egy fülbevalót fog jelenteni - Annának.
Itt nemcsak rovart, de hüllőt is láttunk a kövült gyantában.
A borostyánból bármit meg tudnak csinálni.
Magát a múzeumot a régi börtön épületében alakították ki. Remek fény és hangeffektusokkal érzékeltették a szenvedést. Az udvaron aztán bilincsbe is vertek.
A mai nap részletes múzeumi bemutatást kíméletességi okokból mellőzöm.
Egy képet mutatok csak. Voltunk az Artus udvaron (valójában fedett épület), ezt a nemesség fogadására, tanácskozásra használták.
Ezt a házat is földig bombázták, mint ahogy mindent. Most mégis úgy tűnik megmaradt. Szerintem a történelmi hűség, és a restaurálási felfogás teljesen eltér Lengyelországban más országokban tapasztaltaktól. Ha találnak 3 téglát, akkor felépítik az egész házat.
Ez a korabeli kép az Ártus udvart (házat) mutatja 1850 körül.
Kétségtelen szép. És így néz ki most kb. ugyanonnan lőve, mint ahogy a festő festette.
Most is szép.
A képen a freskók megmaradtak. Megmaradtak? Nem.
Újrafestették? Nem.
Találtak fekete-fehér képeslapokat a háború előtti időkről. Azt elemezték, majd valamilyen eljárással megállapították a színeket is. A végén készítettek mesterségesen felszínezve egy plakátot, amit felragasztottak. Elsőre valóban úgy tűnik, mintha festett kép lenne.
Gdansk kétségtelen nagyon szép. Jól megcsinálták. Nyugati turisták első számú célpontja Lengyelországban Gdansk. De az épületek döntő többsége teljesen újraépített, újrafestett 1950 körül 1600-as évek szerint.
A 10. napon elindultunk hazafele. Négy napig fog tartani. Ezen a napon Poznan volt a célállomás, estére oda is értünk. Előtte megnéztük Strzelnot és Gnieznot. Gniezno Lengyelország bölcsője, itt alakult meg (első királyság) Lengyelország. És közös a történelmünkben, hogy Szent-Adalbert keresztelte meg a mi és a lengyelek első királyát. Szegény itt halt meg, mert a pogányok megölték.