Post date: 2010.12.17. 8:19:48
Kezdem egy érdekes adattal.
Mit gondoltok itt Rotterdamban, ebben a nagy városban mennyi muzulmán
él? A város lakosságának hány %-a?
Ötven százalék, a lakosság fele. A hollandok büszkék rá, hogy
toleránsak, építettek egy dzsámit is ide a városba.
Persze kell a munkaerő, mert itt a tengernél csak Rotterdamnak 30 km
hosszú kikötője van. Egy pillantás erejéig láttam, végtelen hosszú
daruerdő, hajók, konténerek, raktárak. Ide kell a munkaerő. Ők nem félni
akarnak a muzulmánoktól, hanem kedveskedni nekik. Cserében itt
dolgozhatnak becsülettel.
Nekem tetszik ez a mentalitás.
Ma ketten elmentünk Hollandia legdélibb, egyben legnyugatibb csücskébe.
Kinéztem 2 várost, ezek valóban nagyon kedvesek voltak, az én ízlésemnek
valók. Az egyik közepén antik vásár is volt, hát ez se volt ellenemre.
Egy bányászlámpa beficcent, hasonló, mint Máténak, és nem volt drágább
sem, sőt. Persze a fél vásárt megvettem volna örömmel, de visszafogtam
magamat. A másik városban szerintem max 500-an lakhatnak. De annyira
szép, rendezett, nyugodt a tenger partján.
Aztán elmentünk arra a helyre, ahol Klári mamáról a kép készült (tegnap
írtam róla). Azt sejtettem, hogy már nem fényképészet lesz ott, mert ez
a foglalkozás megszűnt ilyen formában. Bíztam benne, hogy valami bolt
azért lesz a helyén, de egy lakás vagy iroda volt csak. A ház
jellegzetes holland, kb 5 méter széles, 3 szint, a teteje csúcsos. A ház
stílusjegyek alapján már akkor is itt állt (és nem egy újabb). Klári
mama kislányos léptei láthatatlanul ott voltak. Bement szépen kivasalt
ruhájában, majd a fényképezés után kijött, és vagy balra vagy jobbra
ment. Itt lakhatott a közelben. Ez egy kikötő város. Elég nagy. Volt/van
temploma, piaca, egy Arsenal nevű épülete.
Többet nem tudunk róla, és már nem is fogunk.
Sajnos.