2010.09.21

Post date: 2010.12.17. 8:19:48

Kezdem egy érdekes adattal.

Mit gondoltok itt Rotterdamban, ebben a nagy városban mennyi muzulmán

él? A város lakosságának hány %-a?

Ötven százalék, a lakosság fele. A hollandok büszkék rá, hogy

toleránsak, építettek egy dzsámit is ide a városba.

Persze kell a munkaerő, mert itt a tengernél csak Rotterdamnak 30 km

hosszú kikötője van. Egy pillantás erejéig láttam, végtelen hosszú

daruerdő, hajók, konténerek, raktárak. Ide kell a munkaerő. Ők nem félni

akarnak a muzulmánoktól, hanem kedveskedni nekik. Cserében itt

dolgozhatnak becsülettel.

Nekem tetszik ez a mentalitás.

Ma ketten elmentünk Hollandia legdélibb, egyben legnyugatibb csücskébe.

Kinéztem 2 várost, ezek valóban nagyon kedvesek voltak, az én ízlésemnek

valók. Az egyik közepén antik vásár is volt, hát ez se volt ellenemre.

Egy bányászlámpa beficcent, hasonló, mint Máténak, és nem volt drágább

sem, sőt. Persze a fél vásárt megvettem volna örömmel, de visszafogtam

magamat. A másik városban szerintem max 500-an lakhatnak. De annyira

szép, rendezett, nyugodt a tenger partján.

Aztán elmentünk arra a helyre, ahol Klári mamáról a kép készült (tegnap

írtam róla). Azt sejtettem, hogy már nem fényképészet lesz ott, mert ez

a foglalkozás megszűnt ilyen formában. Bíztam benne, hogy valami bolt

azért lesz a helyén, de egy lakás vagy iroda volt csak. A ház

jellegzetes holland, kb 5 méter széles, 3 szint, a teteje csúcsos. A ház

stílusjegyek alapján már akkor is itt állt (és nem egy újabb). Klári

mama kislányos léptei  láthatatlanul ott voltak. Bement szépen kivasalt

ruhájában, majd a fényképezés után kijött, és vagy balra vagy jobbra

ment. Itt lakhatott a közelben. Ez egy kikötő város. Elég nagy. Volt/van

temploma, piaca, egy Arsenal nevű épülete.

Többet nem tudunk róla, és már nem is fogunk.

Sajnos.