Társaságban kis feleségem évtizedek óta hangoztatja a következő tézisét, ha főzésről beszélgetünk: "Számomra olyan erotikus, ha egy férfi főz."
Ilyenkor mindig éreztem a társasában ülő emberek nézésének a súlyát, ahogy végigmérnek, és próbálják kitalálni, hogy én megfelelek-e ennek az elvárásnak, s vajon hogy teljesíthetek a konyhában. Én pedig megpróbálom humorral elvenni a kérdés élét: "Ezzel a pozitív ösztönzéssel feleségem házasságunk óta próbálkozik, hogy ne neki kelljen főzni, de eddig nem járt sikerrel."
Aztán feleségem meg is indokolja: "Míg egy nő kötelességből főz, a férfi élvezetből, s ez olyan erotikus lehet".
Mindig akad ilyenkor néhány férfijelölt, aki felbuzdul ezen, s rögtön el kezdi mesélni, hogy ő miket, és milyen jókat szokott főzni. Én pedig zsugorodok össze, és nagyon picinek érzem magamat.
Aztán a végén megpróbálom kivágni magamat: "Nekem meg az erotikus, amikor egy nő barkácsol, mert egy férfi kötelességből barkácsol, míg a nő élvezetből, de sajnos a feleségem még nem fogott kezébe egy kalapácsot sem".
Ezen aztán mindenki nevet, és túljutunk ezen a témán.
Amióta többet vagyok itthon, és a kertben is termesztek ezt azt, jól jön néhány príma kis recept, ami segít a termények hasznosításában. Legutóbb a rukkolával voltam így. Annyi termett hirtelen, hogy csak ízesítésre nem tudta volna elhasználni. Aztán találtam egy receptet: rukkola leves. Meg is főztem a nyári konyhában a sparhelten. Príma lett.
Ezen fel is bátorodtam, és el kezdtem összegyűjteni a számomra kedves recepteket, s nekiláttam írni egy receptes könyvet. Később bővíteni fogom, és ahogy készülnek a jövőben az ételek, képeket is mellékelek majd hozzájuk. Most még csak egy ételhez van kép, az Aloe-s gyümölcshöz.
Ha olyan olvasó vagy, aki szokott hozzánk járni, válassz egyet, s legközelebb megfőzöm neked.