Portugália - 10. nap

Post date: 2012.10.29. 23:14:42

Az elkövetkező napokban a programjaink ugyanabban a rendben telnek majd.

Azaz reggeli után becsomagolás a kocsiba, majd utazás, nézelődés, utazás, nézelődás, este az új hotelbe beköltözés, másnap reggel kezdődik minden elölről. Vándorélet.

A mai nap volt talán a legfárasztóbb, mert közben a legnagyobb távot autóztuk (300 km).

Általában roppant közel, már a sétáló utcák mellett szoktam szobát foglalni. Ennek van előnye és hátránya is. Előnye, hogy utána már nem kell utazni, minden látnivaló helyben van, hátránya viszont a parkolás nehézkessége. Másik probléma lehet a szűk utcákon való közlekedés. Tegnap este pl. a szomszéd utcába tévedtem be, amikor a hotelt kerestem. Az utca azonban beszűkült 100 méter után. Szerencsére kisebb autót bérelek, ezért pont elfértem (jobbra és balra is maradt 2-2 cm). És ma is volt Tomarban egy melegebb helyzet.

Az elmúlt 2 nap mizériájához tartozik még, hogy nem tudtam mennyi az idő. Az órám a telefonom, ezenkívül a bérelt autóban is volt egy óra, és a portugáloktól is hallottam, hogy hány óra van.

Nem tudtam, hogy a telefonomban az óra magától vált téli időszámításra, vagy állítanom kell-e. Aztán megfejtettem. Mi magyarok szombatról vasárnapra váltunk, a portugálok vasárnapról hétfőre, de vasárnap már néhány portugál a hétfői szerint gondolkodott. Teljesen esetleges volt, hogy vasárnap melyik múzeum meddig van nyitva.

A evorai hotelszobánkban meglepetésként egy magyar tinédzser képe díszítette a falat. A 2005-ben 16 éves (most 23 lehet) Juhász Anett egy evorai fesztiválon festette a városképet. Lehet, hogy Luca lányom ismeri is.

És akkor a látnivalók.

Ma reggel bepótoltunk pár tegnap elmaradt néznivalót. 

Az első az evorai egyetem volt.

Bemehettünk az egyes termekbe is. Mindegyikben volt szószék, ahonnan a tanár beszélhetett, és körben a falon kéken festett csempe díszelgett.

Minden termemnek volt neve. Ezt a "hónapok" teremben lőttem, December:

A 2. evorai programunk a csont-kápolna meglátogatása volt. Több ezer csontot gyűjtöttek össze, és a padlótól a mennyezetig csontokból állt a fal.

A bejárat felett az állt: "Mi csontok vagyunk, és várunk rád".

Szívderítő. Azért építettek ilyet a szerzetesek, hogy jobban el tudjanak mélyedni a gondolataikban (!).

Úgy tűnhet, mintha kavicsok lennének a falba malterozva, de azok lábszárcsontok, amelyik fektetve kifele állnak egymás mellett szorosan, plusz koponyák.

Ezután a természetbe mentünk. Evora mellett száznál több megalit található. Megalit olyan ember által állított kő, amelyet nem, vagy kevésbé formált meg. Az itteni megalitokat 5000-7000 évvel ezelőtt állította fel a neolitikum embere. Szerintem kb. tonna súlyúak lehetnek a kőtömbök, s az akkori emberek kb. 130 cm magasak lehettek.  

Ez egy magányos nagyobb darab.

Ezek csoportban álltak, valamilyen spirituális okból (?).

Nem messze frissen megnyúzott paratölgyek, kérgét a parafagyártásához használják.

Következő állomásunk Tomar volt. A templomos lovagok által épített és használt conveto de Christóo kolostoregyüttest néztük meg. 

Egyszerűen nem találok rá szavakat. A mérete, a struktúrája, a díszítése káprázatos volt.

Nem vagyok benne biztos, hogy mindent láttam. Akkora területen fekszik több szinten, hogy lehetetlen bejárni.

A templomuk nagyon érdekes. A jeruzsálemi hatszögletű templom mintájára felépítettek egy hatszögletű templomot a nagy templomon belül.

8 db kerengője van, ez az egyik.

A nap végén megnéztük Tomar városát is. Itt találtuk Portugália legrégibb zsinagógáját. 1497-ben kiűzték a zsidókat  Portugáliából. Azóta sok funkciója volt a zsinagógának, most múzeumként működik.

Estére Coimbrába értünk. Annának nagyon fájt a lába, elfáradt. Sehova nem akart már menni, így lefeküdt. Pedig ma az ebéd is kimaradt. Most pedig a vacsora.

Korgó gyomorral írtam meg ezt a blogot. :-)