2014.05 - Bot

Arról már írtam, hogy az utolsó részét is ledaráltam a bal térdem porcából egy foci alatt. Ugyanabban a lábamban most a csípőm is kikopott. Ha valakivel beszélgetek erről (nem szeretek), általában a sajnálat szól a másik félből. "De hisz te még olyan fiatal vagy ehhez."

Nem szeretem, ha emlékeztetnek erre. Az emberi szervezet olyan, hogy vannak részei, amik a korához képest jobb, míg mások a korához képest rosszabb állapotban vannak. Az agyam például 20 éves állapotomban van, hogy mást ne is említsek.

Nem mindig sántítok, de ez mondjuk nem nagy különbség az eddigiekhez képest, 40 évesen is azt mondták rám, hogy sántítok, pedig nem is éreztem semmit. Szerencsére fájdalmak ritkán vannak, kerülöm az olyan helyzeteket. Persze meg kell műttetni magamat, majd annak is eljön az ideje.

Amikor ez a csípő dolog jelentkezett, 1 hétig bottal jártam. De anyukám használt már egy orvosit, nekem meg egy "pici" jutott, ami méretileg nem volt megfelelő.

Akartam venni magamnak egy újat, de akkor jött az ötlet, hogy faragok egyet, mégis jobban néz ki, mint egy orvosi műanyag-fém kombináció.

Készítettem egy gyurmamintát, mert nem vagyok egy szobrászzseni. 

Azt a formát próbáltam a keményfába átönteni.

Faragtam, csiszoltam, faragtam, csiszoltam:

Az alja puhafa, picit azt is megfaragtam, a fogójával összeillesztettem. Ilyen lett a hagyományos pici bothoz képest:

Mire fogom használni és mikor?

Mostantól, szinte mindig. Magam mellé design-olom. Mint Dr House. Csak nem támaszkodok rá annyira, ha nem szükséges. A múlt század elején, közepén a módos férfiaknak volt sétapálcájuk. Manapság azonban ez már nem szokás. Szokássá változtatom :-)

Mondjuk, ha motorral kell mennem, nem tudom hol viszem magammal. Majd kitalálom.