Mindig nagy öröm, ha valaki nyer.
Szüleimmel ez történt.
Úgy kezdődött, hogy valaki felhívta a szüleimet, s invitálta őket egy éttermi találkozóra, termékbemutatóra. Szüleimnek nem volt ismeretlen a dolog, számtalanszor vettek már részt hasonlón.
Szüleim itt laknak velünk egy faluban. Busz jött értük, és más termékbemutató iránt érdeklődőért.
Az étteremben nem adtak nekik semmit. Se ételt, se vizet. Kaptak viszont ingyen mosóport és ételízesítőt. Ez az ajándék, ez a csali.
Aztán kaptak egy szerencseszámot. A közönség közül választottak egy "közjegyzőt", aki felügyeli a sorsolást. Anyunak vélhetően csillogott a szeme, ezért ő lett a kiszemelt közjegyző. Szeret szerepelni.
Valami hordozható csili-vili elektronikus táblán futkározott egy szám 0-tól 9-ig. Nagyon lottó sorsolásszagú lehetett.
A 6-os szám nyert. Azaz, akinek az öt jegyű száma tartalmazott legalább egy 6-ost, az nyert. Anyuék is nyertek, és még sokan.
Elképzelem, ahogy izgulnak az emberek, hogy vajon nyernek-e.
És akik nyertek, azok pár edényt és egy mágneses lepedőt 1 millió forint helyett 350 eFt-ért megvásárolhatták.
Anyuék ilyen szerencsés helyzetbe kerültek. 5 eFt foglalót fizettek, a többit akkor, ha kiszállítják a "megnyert" termékeket.
Amikor írom ezt a bejegyzést, 3-4 eFt-ért lehet edényt vásárolni a boltban. 350 eFt nagyon sok.
Józanul ezt nem lehet megenni. Szüleim megették.
Szüleim 70 felett járnak, és már nem egyszer vettek olyat, amire nem volt szükségük, vagy horror áron vásároltak.
Most is. Pedig legutóbb lelkükre kötöttem, hogy ne.
Úgy tudtam meg az egész történetet, hogy kétségbe esve telefonáltak, hogy menjek át hozzájuk.
Már visszaakarták mondani a megrendelést, de nem tudták hogy csinálják. A szerződést, amit aláírtak, nem értik.
Azt igen, hogy akár 30 %-kal növekszik az ár, ha nem tartják be a szerződést. Apu félt, hogy megbüntetik őket, ő előre ki akarta fizetni az egész pénzt, miközben termék sehol.
Elolvastam a szerződést. Szerencsére vissza tudják csinálni az egészet.
Azért meglep, hogy az emberek mennyire bepalizhatók. Én is. Így vettem porszívót, amivel mellesleg nagyon elégedett vagyok, és még most is örülök neki, de ennyiért nem biztos, hogy megint vennék.
Sokan azt hiszik, hogy csak az olcsó adható el könnyen, a drága nem. De van az a szint, ami már annyira drága, hogy az emberek valami nagy pozitívumot látnak mögötte.
Olvastam egyszer egy marketinges könyvet. Abban voltak példák is.
Az egyikben egy ékszerészről szólt, akinek problémát jelentett, hogy a legolcsóbb türkiz ékszereket nem tudja eladni. Az aranyakat, gyémántokat igen, de a türkizt nem. Ezért arra gondolt, hogy megszabadul tőlük. Elment szabadságra, és meghagyta az eladó asszisztensének, hogy 1/2-re állítsa be az összes türkiz ékszernek az árát. Csak az eladó félreértette, és nem felére csökkentette, hanem kétszeresére növelte az árat. Az ékszerész meglepődött, amikor visszajött szabadságról, hogy eladták a türkizeket.
Na így van ezekkel az edényekkel is. Elég csak olyanokat mondani, hogy NASA fejlesztés, és zsírmentes főzés, kisenergia felhasználás stb. És a sok kispénzű nyugdíjas már veszi is. Aztán nem lesz mit beletenni a lábasba, mert arra meg nem marad pénz.