Írtam néhány Haiku verset.
Na jó, szerényebben fogalmazok: megpróbáltam írni néhány Haiku verset. (ezeket a végén találod, de addig légy türelmes)
Inspiráló volt egy Zen könyv, amit olvastam. A Buddhizmus Indiából terjedt át Kínába, s az ottani megfelelője a Zen Buddhizmus, amely aztán továbbterjedt Japánba, ahol megalkották a jellegzetes 3 soros versformát, a Haikut.
Maga a Zen könyv részben verseket tartalmazott, részben tanításokat (fejtörőket) történeteken keresztül elmesélve. Utóbbira egy rövid példa:
"Suzan mester felemelte botját tanítványai előtt, és így szólt:
- Szerzetesek, ha ezt botnak nevezitek, csak a névhez kötődtök.
Ha azt mondjátok nem bot, a tényt tagadjátok. Mondjátok hát, szerzetesek, minek nevezitek?"
Egész életem során mindig vonzódtam a Buddhizmushoz, de igazán nem lett az enyém, mert mindig falba ütköztem, a gondolkodását nem tudom 100 %-ban magamévá tenni.
No és akkor a Haiku. A könyv maga azt kéri az olvasótól, hogy soha ne az értelem felől közelítsél a Haiku felé, hanem inkább az érzés felől. Ne akard megérteni, hanem próbáld megérezni.
Néhány Haiku vers a könyvből bemelegítésként. Kezdem a kedvencemmel:
Szobánkban fagy -
Holt asszonyom fésűje
Lábam alatt
(Szerző Buszon 1715-1783)
Fehér legyező
távoli villanása.
Remélem ez ő
(Szerző Buszon 1715-1783)
Sivár télidő!
Egy színű világ és
egy hangú vihar.
(Szerző Basó 1644-1694)
És akkor a saját 3 soros Haiku szárnybontogatásaim a télről:
Hó alatt szunnyad a lehullott lomb.
Fagyba zárt rügyek
várják a tavaszt.
---
Kint jeges szél fúj.
Arcom az ablakon.
Pók mozdulatlan.
----
Üszkös fa a tűzben.
Kint vagyok bent.
Halott kutyám ugatását hallom.
---
Felhők fiai a fák.
Fák lányai a madarak.
Madarak gyermeke vagyok én.
---
Olvad a vaj a forró teában.
Fehér szigetek úsznak.
A könyvnek bársonyos a lapja.
---
Hópihe ujjamon.
Ma elolvad.
Holnap elpárolog.
----
Városban termeltem a pénzt.
Ma ösvényen járok,
s kavicsformákra csodálkozom.