Portugália - 13. nap

Post date: 2012.11.02. 7:57:58

Amikor otthon a Google maps műholdas változatával néztem Sintrát, egy nagy erdős résznek tűnt, amiből néhol kikandikálnak paloták, műemlékek. A térképes változattal nézve pedig azt láttam, hogy sok út nincs, viszont azok mind kanyargósak.

Sintra 5-8 km-re található az óceán partjától. Erdős, dombos terület. A dombok nem túl magasak, de nagyon meredek út vezet  fel rájuk. A növényzet botanikus kertre emlékeztetett, részben őshonos, részben betelepített növényekkel és  rengeteg nagyméretű sziklával övezve.

Ez a szép természeti adottságokkal megáldott terület nemcsak nekem tetszett, hanem a múltban a tehetősebb embereknek is.

Rengeteg palota, kastély, vár található erre. A két leghíresebb, a Palacio Nacional de Sintra és a Palacio de Pena.

Mindkettőt királyok építették.

A Palacio Nacional de Sintra a régebbi, a legjelentősebb építkezések a 14. században történtek, de a 19. századig folyamatosan építettek hozzá.

Kívülről nem is feltétlenül olyan impozáns, belül azonban nagyon gazdag, igényes, izgalmas épületegyüttes. A mórokat már több száz évvel korábban kiűzték, de több helyen felhasználták a keleti, iszlám mintákat. Talán mestereket is hoztak onnan az építkezéshez.

Ez utóbbi terem a tanácsterem.  Négyzet alapú, a sarkain ki félkör alakú lekerekítések láthatók (képen kettő), s az egész terem egy felfele nyújtott kupolával záródik (ez a képen nem jön ki). Körben a megszokott kék-fehér csempék, rajta vadászábrázolások, fent címerek és aranyozás. Az ablakaiból természetesen az óceán látható a távolban. Élőben nagyon impozáns terem.

A palota annyira zegzugos, hogy elsőre nem láttam át az alaprajzát, honnan hova jutok, merre van a kijárat, de persze a nyilak segítettek ebben.

A Pena palota a 19. században épült Sintra legmagasabb pontjára. Ettől picit párásabb, nedvesebb itt a levegő.

Az emberek esőkabátban, pulóverben járkáltak, picit mint hülyére néztek rám, aki pólóban, rövidnadrágban és szandálban lépegetek közöttük. Kétségtelen nem volt melegem, de még lent, Sintra központjában vetkőztem le, ahol hét ágra sütött a nap.

Ez az alkotás egy építészeti katyvasz. Hasonló eklektikus kavalkádot láthatunk nálunk a Vajdahunyad várában.

Sintrát állítólag 1 hónap alatt sem lehet felfedezni teljesen. Tény. Nem tudtunk elmenni a mór várba sem, bár erre Anna Óbidos után nem is vágyott (félt a meredek várfalaktól). Több kastély, épület kimaradt.

A végén azonban elmentünk a kapucinusok kolostorába.

A kapucinusok a ferences rendiek egyik leágazása. Ők ugyanolyan természetközeliek, mint Assisi Szent Ferenc volt, aki nemesemberként eldobta drága ruháit, maga kezével épített templomot, a madaraknak prédikált.

Nem nagyméretű, talán 10-20 szerzetes élhetett itt, részben a természet adta sziklák között, részben téglákkal kiegészítve, de mégis beleolvadva a természetbe. Ez a környezet.

Itt éltek. A kereszt, az ajtó, az ablakok mind parafa kérgéből készültek, ezért is nevezték magukat parafa konventnek.

A cellák picik. Anna 156 cm, de neki is jelentősen le kellett hajolnia, ha be akart menni a 2x2 méteres cellába.

Kint sütötték a kenyeret a kemencében:

100 méterre a falutól volt egy sziklakiálló, ahol az óceánt nézve lehetett meditálni.

Sintra után lementünk az óceánpartra. Homokos és sziklás részek váltották egymást. A homokos partokon a hullámokon lovagoltak a szörfösök (november 1-én, levegő este 16 fok volt, vízhőmérséklet 20 fok körül talán)

Este Lisszabonba érkeztünk.