2019 - Róma 6. nap

Már itthon vagyunk, de a lezárás nem hiányozhat.

Keretes történet lett belőle. Első nap sütött a nap, és az utolsó nap is többnyire napsütés volt a jellemző. Többnyire, mert amikor a Szent Péter Bazilika előtt álltunk a sorban, ömlött ránk az égi áldás bőséggel.

Ne rohanjunk ennyire előre.

Viszonylag korán nyakunkba vettük a várost, első állomásunk a Galleria Doria Pampfilj palota volt. Papfilj egy befolyásos pápa volt, aki járatos volt a katolikus egyház és a politika világában is.

Családjával itt élt a palotában, és szép lassan 400 képet összegyűjtött. A falak inkább képekkel, tükrökkel borítottak, mint tapétával.

Raffalleo és Memling (nem tökéletes fotók, de a fényviszonyok gyengék voltak)

Külön meg lehetett tekinteni az apartman részt is, ahol a leszármazottak vagy az új tulajdonosok néha megszállnak.

A belső udvarban citrom és narancsfák, rajtuk érett gyümölcsökkel. Ez Rómában januárban mindenhol jellemző volt.

Utána átsétáltunk a Santa Maria Sopra Minerva templomba. Előtte egy kis elefánt, rajta egyiptomi oszlop, háttérben a Pantheon, amit már az első nap megnéztünk.

A templom leghíresebb alkotása Michelangelo Krisztus szobra, amelyre a mester nem volt büszke, el is akarta vitetni, mégis maradt. Az olasz kortársok azonban ennek a szobornak a térdére mondták, hogy az felér egész Rómával.

Figyelemre méltóak Filippino Lippi falfreskói.

Jó ütemben érkeztünk a templomba, mire befejeztük a nézegelődést, már tereltek is ki bennünket.

A templomokat ingyen lehet megnézni, és általában hosszan nyitva vannak, de figyelni kell az Interneten a nyitvatartást, általában a jobb képek, szobrok megnézéséhez 2 EUR-t be kell dobni egy automatába, hogy a fény megvilágítsa a műalkotást. De megéri, a templomok sokszor a múzeumokhoz képest is kvalitásosabb müalkotásokkal rendelkeznek.

Következő állomásunk a San Ignazio temploma. Nem kellett sokat sétálnunk, és egy nagyon kis kedves térre értünk, ahol ez a templom uralta a teret. Az Ignazio templom egyike az első jezsuita templomoknak. Benne a kvadratúra elven festett mennyezet. A kvadratúra, az nem más, mint az egyszerű donga boltozatra olyan 3 dimenziós épületszerkezeteket és teret festenek, ami szemünket megtéveszti, és a tér felfelé kinyílik. Andrea Pozzo műve.

Egy külön tükröt is betettek a templom közepébe, hogy a plafonnézést segítsék.

Tükörbenézők

A szokásos mozgalmas barokk oltárszobor sem hiányozhatott.

Kis buszozás után átlibbentünk a Tiberis másik oldalára, s meglátogattuk a Szent Péter Bazilikát. És itt kaptunk hatalmaz zuhit, miközben sorban álldogáltunk. Közben megfigyeltük az embereket, akik besomfordálnak oldalról a sorba, hogy ügyekeskedjenek kicsit. A zarándokúton lévőket szintén beengedték elénk. A sor alapvetően azért haladt nem túl gyorsan, mert repülőtér szintű átvilágításon estünk át. Ez volt az antik emlékhelyeknél is (Colosseum stb).

Maga a bazilika gigantikus. Kupoláját Michelangelo tervezte, később a bazilika előtti teret Bernini tervei alapján építették ki. Benne Michelangelo pietája plexi mögött. A plexi azért kell, mert egy őrült magyar egyszer kalapáccsal leverte Krisztus karját.

Híres még Szent Péter ülő szobra Arnolfo di Cambio műve, ami a régi Szent Péter bazilikában volt (a mostani épült a helyére).

Aztán jött az ötlet, hogy menjünk el a Santa Maria Trastevere-be. Trastevere kerület közel van a lakóhelyünkhöz, de a Tiberis (Tevere) másik oldalán található. Ez amolyan szűk utcákból álló középkori eredetű „bulinegyed”. Sok vendéglő, boltocska, sétáló utcák, tudomásom szerint ez is a zsidó negyed része volt.

Útban az Angyalvár a Tiberis partján.

A Santa Maria Trastevere egy nagyon régi templom mozaikokkal díszítve. Az apszis mozaikját a 12. században készítették, az alatt lévő jeleneteket száz évvel később Cavallini alkotta.

Igazán tartalmas nap volt a mai, mindenképpen méltón kellett megünnepelnünk, betértünk egy hamisítatlan kisvendéglőbe a Trasteverén.

Ettünk sült articsókát. A képen nem látszik olyan gusztusosnak, de fenséges. 

És mindenki megkapta a maga ételét. A 3. képen levő édesség neve szalámi. És tényleg fel volt szeletelve, de nem sós volt, hanem édesség. Fahéjjal az étterem neve kiszitázva : Nannarella. Tudom ajánlani.

Arivedercsi Róma