Utószó

Utószó

Újra itt vagyunk hát, hiszen valami ismét véget ért… És most nem egy újabb írásomról van szó csupán, hanem a Szivárvánnyal bezárólag az egész My Little Pony univerzumával kapcsolatos headcanonjaimról. Kicsit vicces, hogy pont egy ilyen laza, és eléggé komolytalan crossover történet lett a „világom” lezárása, ugyanakkor cseppet sem bántam meg, hiszen egyrészt (főleg az epilógusával) sikerült kerek egészet csinálnom a történetekből (még ha hagytam is benne kérdőjeleket, és pár dolog ki is maradt belőle, amit eredetileg bele akartam rakni), másrészt élveztem ezt a fajta kötetlenebb írásmódot (például bűntudat nélkül pakolhattam tele húsvéti tojásokkal és egyéb referenciákkal).

Félreértés ne essék, ez távolról sem jelenti, hogy végeztem a pónikkal és eltűnök, de még csak azt sem, hogy fanficek tekintetében tészem le ama lantot. Ellenben a Szivárványon is lehetett érezni, hogy rövidsége dacára aránytalanul sok időbe telt megírnom. Nos, ennek több oka is van, amik közül szerencsére nem az időhiány áll az első helyen – noha szerepel valamilyen szinten a listán. A helyzet az, hogy belevágtam újra egy régi, komolyabb és elég hosszú projektembe, a pónikkal szerzett tapasztalataim fényében átértékelve, és újraépítve egy fantasy történetemet, aminek eddig egyszer sem jutottam a végére. Természetesen az ehhez szükséges „erőforrásokat” kizárólag a fanfic-írás rovására tudtam és tudom előteremteni, ám a Szivárvánnyal végezve, azt hiszem, kicsit fellélegezhetek.

Az eredeti céljaim némiképp megváltoztak ahhoz képest, mint amikor 2012-ben elkezdtem a pónikkal írás szinten is foglalkozni. Akkor csak próbálkozni akartam, tudok-e egy összefüggő történetet alkotni, ami nem keveredik ellentmondásba a sorozattal. Olyan szempontból nehéz dolgom volt, hogy érzésre a sorozat készítői egyre kevesebbet foglalkoztak vele, hogy egy konzisztens és átgondolt sztorit adjanak az egyes részeken átívelve az egész MLP-nek. Bevallom, sokszor pont ez adott nekem lendületet az íráshoz, máskülönben rengeteg olyasmi lenne a rajzfilmben, amit amúgy nem, vagy csak nehezen tudnék megemészteni. Cadence, a Kristály Birodalom, Twilight alikornifikációja, a cukijegyek körüli zűrzavar, a Harmónia Fája, a Magical Mystery Cure komplett epizód (cukijegyek!), Starlight Glimmer alikornisokat megszégyenítő varázsereje, Flurry Heart, és persze nem hagyhatjuk ki a cukijegyek mágiáját – ezek mind úgy lettek bedobva a semmiből, hogy utána semmilyen épkézláb magyarázat nem lett rájuk adva. Nem titkolt szándékom volt tehát, hogy példának okáért a Bosszúhadjáratot, a Káoszörvényt és a Szivárványt olvasó bronyk a fanficek alapján újraértékelhessék magukban a sorozat zűrösebb részeit, és esetleg magukban megállapíthassák: „jé, ennek így akár még értelme is lenne”.

A lényegre térve tehát az alapvető koncepcióimat a sorozat világával kapcsolatban kifejtettem, legalábbis nagyobbrészt, a maradéknak pedig nem szánok pillanatnyilag hosszabb írásokat. Ettől függetlenül lenne arra vonatkozóan tervem, milyen nagyobb lélegzetű művel állhatnék elő legközelebb, viszont az is inkább ilyen könnyed marháskodás lenne, mint a Szivárvány nagyobbik része, és a másik, folyamatban lévő történetem mellett amolyan lazítás szerepet töltene be. Mondhatni, most már tényleg pihenésképpen írogatnék ezt-azt, véletlenül sem komolyan véve a dolgot…

Ezúttal is szeretném megköszönni Nite-nak a rengeteg segítséget és a lektorálást!

Köszönöm a Hunbrony szerkesztőségének az írásaim posztolását és az oldal üzemeltetését!

Külön köszönöm a Hasbronak, hogy Minuette-nek pont olyan személyiséget adott, mint amilyet én is terveztem neki már jóval a fic megírása előtt is.

Köszönöm minden olvasómnak, aki velem tartott az úton! Ha minden a tervek szerint megy, legközelebb az út mellett újra találkozhatunk!

Greywing

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.