5. fejezet

Fekete Karom

A két póni meglepetten összenézett, aztán újra a rózsaszín kanca felé fordultak. Swatter kissé lesunyta a fejét, amitől a sörénye előreomlott, s eltakarta a szemét. Aprót sóhajtott, aztán halkan belekezdett. A teremben minden póni lélegzetvisszafojtva hallgatta.

– Még régen, amikor a Mester tudomására jutott, hogy Nightmare Moon hamarosan visszatér, akkor vetette fel az ötletet. Tudta, hogy kockázatos, de sürgetett minket az idő. Önmagunkban nem küzdhettünk a két Hercegnő ellen, szükségünk volt mások segítségére. Ezek a „mások” pedig elsősorban a griffeket jelentették akkoriban. A griffeket, akik legalább akkora fenyegetést jelentenek Equestriára nézve, mint amekkora lehetőséget a Mester látott bennük. A Fekete Karom, így hívják azt a szervezetet, ami akkor felajánlotta nekünk a segítségét. De természetesen nem ingyen. A Mester hatalmas pénzeket áldozott, hogy magunk mellett tudhassuk a zsoldos alakulatot, bár már akkor tudtuk, hogy a céljaik ennél távolabbra mutatnak.

– Együttműködtek velünk, sőt segítettek több más fajhoz tartozó lényt is a mi oldalunkra állítani. Még pár changeling is beállt a Mester szolgálatába, de így utólag visszanézve attól tartok, nekik is hasonló céljaik lehettek, mint a griffeknek. A Fekete Karom ki akarta ugyanis venni a részét a majdani, Soul Mester uralma alatt újra egyesülő Equestriából. Ezt ugyan igyekeztek titokban tartani, de a Mester átlátott rajtuk. Pontosan tudta, hogy a griffek burkolt célja Equestria védelmének felmérése. És elhihetitek, ha azt mondom, nem a jó szándék vezette őket.

– Elég összetett okai vannak annak, hogy az ország így legyengült, minddel mi sem lehetünk tisztában, de tény, hogy Luna Hercegnő visszatérése és az Éjjeliőrség patára állása önmagában is komoly fenyegetést jelentett ránk és rájuk nézve is. Azonban míg ránk gyakorlatilag végzetes csapást is mértetek, a Fekete Karom ügynökeinek sikerült elszökniük. Elárultak minket, bár inkább mondhatnám, hogy végre megmutatták valódi szándékaikat. Mikor már tisztán látszott, hogy elbukunk, egy percig sem támogattak minket tovább. Ezek után nem volt többé lehetőségünk szemmel tartani őket, de a Mester valamiféle inváziót említett nekem még a halála előtt… – Swatter hangja elcsuklott egy pillanatra. – Equestria nagyobb veszélyben van, mint ahogy az pillanatnyilag tűnik.

Swatter szünetet tartott, hogy a két póni feldolgozhassa az új információkat. Legalábbis Frank először ezt hitte. Mikor azonban a csend kezdett hosszabbra nyúlni, rájött, hogy tán csak egyszerűen a kancának nehezére esik erről beszélni. Mielőtt azonban megszólalhatott volna, egy másik póni köszörülte meg mellettük a torkát.

– Mind azt hittük, hogy ha Discordot sikerül kiszabadítanunk, akkor a griffek többé nem jelenhetnek fenyegetést. – A szót egy citromsárga kanca vette át. A póni az ágyán feküdt, mellső lábait félig lelógatva. – Egy ősszellemmel az oldalunkon megállíthatatlanok lettünk volna. Discord azonban nem állt mellénk, a griffek pedig ellenünk fordultak. És tudják, hogy milyen sebezhető az ország! Plummet és Waste nem számítanak. Valószínűleg… háború közeleg!

Jelly és Frank megkövülten bámultak a pónira, de az úgy tűnt, komolyan beszélt.

– Sunflowernek igaza van – szólalt meg ismét Swatter. – A Mester számított rá, hogy ha átveszi az uralmat Equestria fölött, akkor utána a griffekkel is meg kell küzdenie. Úgy tűnik, ezt a konfliktust így sem kerülhetjük el…

– És ezt miért csak most mondjátok? – kérdezte halkan Jelly, igyekezve, hogy a hangja nyugodt maradjon.

– Mert most kérdeztétek – felelt a rózsaszín kanca, miközben kettejüket fürkészte. – Úgy hiszem, elég értékes információ, amit az előbb átadtunk. És meg is fogjuk kérni az árát! Sok mindent tudunk, de ezt most tekintsétek előlegnek, a jövőbeli bizalom megalapozásaként!

– Ne értsetek félre minket! – szólalt meg egy halvány kékeszöld szőrű csődör a Swatter melletti cellában. – Equestria ugyanúgy az otthonunk, mint a tiétek is! Nem akarunk rosszat, ahogy akkor sem akartunk, amikor Soul mestert próbáltuk hatalomra segíteni! Csak biztosítani akartuk a jövőt, hiszen ezt Celestia Hercegnő többé nem tudta megtenni nekünk.

– Mi lennénk a legboldogabbak, ha sikerülne megfékezni a griffeket… – toldotta meg Sunflower, de Swatter közbevágott:

– Szívességet tennétek, ha patára kerítenétek azt a két nyomorult bérgyilkost is! – morogta szikrázó tekintettel. – Semmi hasznuk nem volt, amíg nekünk „segítettek”, és az első adandó alkalommal itt is hagytak minket!

– Igen! Hátrahagytak minket, hadd rohadjunk…!

– Szemét tollasok…

Egyre több és több póni csatlakozott, a végén már egymást felüllicitálva szidták az áruló griffeket. Jellyék csak kapkodták a fejüket közöttük, míg végül a kanca megelégelte a hangzavart.

– Elég! – mondta nyugodtan, de mégis akkora hangerővel, hogy mind hallhassák.

A pónik hamar elhallgattak, ahogy Swatter a patájával megkocogtatta a rácsát.

– Pónik! – kiáltott parancsolóan, de aztán rögtön vissza is fogta a hangját. – Hallgassuk meg, mit akar mondani Grape Jelly százados!

Minden szem a kék kancára szegeződött, ő azonban nem szólalt meg. Kicsit gondolkodott magában, aztán Frankre pillantott. A csődör némán állta a tekintetét, de úgy vélte, a kanca fejében is ugyanaz jár: most már végig kell játszaniuk.

– Rendben van – mondta végül Jelly. – Hiszünk nektek. Mondjátok hát, mit tehetünk, hogyan készülhetünk fel a griffek ellen?

– Nem, Grape Jelly – felelt komolyan Swatter. – Aggódunk Equestria biztonságáért, de saját magunkkal is kell törődnünk! Amíg a két Hercegnő nem biztosít minket arról, hogy számíthatunk is valamire a segítségünkért cserébe, addig nem árulunk el semmi többet. Márpedig higgyétek el, szükségük lesz ránk!

Azzal a rózsaszín póni hátat fordított kettejüknek.

* * *

Csendesen elmélkedve baktattak egymás mellett. Az nem volt kérdés, hogy jelentsék-e a hallottakat az Éjszaka Úrnőjének. De vajon ők maguk hogyan viszonyuljanak a Boszorkánymester egykori híveihez? Mondják azt, hogy megbíznak a szavukban? És milyen módon lehetne finoman tálalni azt a fenyegetést, amiről a pónik beszéltek? Luna Hercegnő így is elég kiszámíthatatlan hangulatban volt az elmúlt időkben. Képtelenség lett volna megmondani, hogyan reagál a hírre. Egy ideje nem történt semmi komolyabb, ami borzolta volna a kedélyeket, de figyelembe véve, hogy Hollow visszatérte után milyen sokkos állapotban volt, nem ártott az óvatosság.

– Szerinted tényleg komolyan gondolták? – kérdezte Frank, mikor már a trónterem felé vezető lépcsőket mászták.

– Nekem úgy tűnt – felelt komoran Jelly. – Ilyen kiszolgáltatott helyzetben ostobaság lenne hazudni. Másfelől, ha tényleg többet is tudnak, akkor megfontolandó, hogy teljesítsük-e a kéréseiket. Ezt a döntést viszont az Úrnőnek kell meghoznia.

– Én azt javasolnám, hogy hallgasson rájuk. Jobb a túlzott óvatosság, mint ha meglepnek minket.

– Ez tény, Frank, de ne becsüld alá a Hercegnőt! Lehet, hogy már tud is a fenyegetésről.

– Az nem kis könnyebbség lenne…

Kénytelenek voltak elhallgatni, mert egy nagyobb csoport díszes ruhába öltözött póni vonult el mellettük. Frank a válla fölött még utánuk nézett, s csak utána folytatta.

– Remélem, a Hercegnő azonnal ráuszít minket a griffekre! Annyira unom már ezt a tespedést! Nem is tudom, a többiek hogy bírják! Te hogy bírod?

– Én nem unatkoztam – mosolygott Jelly. – Conkerrel eddig elég jól el tudtuk foglalni magunkat.

– Na és hogy van mostanában a jó öreg Silvermane? – vigyorgott Frank. – Gondolom ők is jól lefoglalják egymást azzal a kancával, mi?

– Bizonyára.

Jelly úgy tűnt, hirtelen roppant érdekesnek találta a korlátot, mert olyan elmélyülten kezdte tanulmányozni, mintha egész meg is feledkezett volna a mellette sétáló csődörről.

– Nagyon hiányoznak? – kapott észbe Frank. Talán tapintatlanabb volt, mint szándékában állt.

– Nem is tudom – felelt Jelly, még mindig kerülve az unikornis pillantását. – Neked hiányzik Pin tizedes?

Frank nagyot nyelt. Igen, ezt jogosan kapta. Pedig gondolhatta volna. Silvermane még régebb óta is volt Jelly társa, mint neki Red Pin. Már akkor is állandó párost alkottak, amikor Frank átkerült a Különleges Egységhez.

– Ne haragudj…

– Csak ne beszéljünk róla…

Úgy is lett. Több szót már nem is váltottak egymás között. Még akkor is kerülték egymás pillantását, mikor a trónteremhez értek. Frank igyekezett mosolyt erőltetni az arcára, s vidámnak szánt hangon üdvözölte mind a négy őrt. Tán jobb is lesz így, ha mindkét Hercegnő itt van. Így rögtön meg is vitathatják a helyzet súlyosságát, illetve megbeszélhetik a legfontosabb lépéseket. És persze nem utolsósorban Celestia sokkal kevésbé szokta hagyni, hogy eluralkodjanak rajta az érzelmek. Segíthet megfelelő helyen kezelni a problémát.

Az őrök azonnal továbbengedték őket, ezért hát nem arra számítottak, hogy a teremben a Hercegnőkön kívül mást is találnak. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor megpillantották a canterloti őrök parancsnokát, és mellette – Frank nem kis örömére – Stormcloud századost. A két csődör a trónszék előtt állt, amin épp az idősebbik nővér foglalt helyet, az oldalán Lunával. Mind a négyen díszpáncélba voltak öltözve, de nem úgy tűnt, mintha hivatalos katonai ügyeket intéztek volna. Legalábbis mindkét alikornis szélesen mosolygott, és a csődörök sem tűntek feszültnek.

Frank bizonytalanul megtorpant, s Jelly is követte a példáját. Még ha be is jöhettek, nem akartak alkalmatlankodni, inkább várakoztak volna tisztes távolságban, amíg sorra nem kerülnek. Erre azonban végül nem volt szükség. Ahogy Stormcloud oldalra nézett és észrevette őket, nyomban intett is nekik, hogy lépjenek közelebb. A csődör olyan vidámnak tűnt, amilyennek Frank már időtlen idők óta nem látta. Sőt… volt egyáltalán olyan alkalom, amikor egyhuzamban látta volna ennyi ideig felfelé görbülni a száját? Igaz, szolgálaton kívül nem is töltöttek el sok időt egymás társaságában. Ha viszont kötelességről volt szó, a százados nem ismert tréfát. Még Frank csipkelődéseit sem vette fel, amivel a csődör amúgy mindenkit boldogítani szokott a környezetében, akár lett volna más dolga, akár nem.

Mélyen meghajoltak a két Hercegnő felé.

– Nyugodtan beszélhettek! – mosolygott Luna. – Elsőként gratulálhattok az őrnagy előléptetéséhez!

– Őrnagy? – füttyentett meglepetten Frank.

– Bizony! – erősítette meg Shining Armor is, azzal megveregette Stormcloud vállát. – Kiérdemelte már az öreg harcos!

– Kértem, hogy ne csináljanak nagy felhajtást… – magyarázkodott a szürke csődör. – De örülök, hogy itt vannak.

– Nekünk megtiszteltetés! – szalutált mosolyogva Jelly.

Stormcloud viszonozta a gesztust, aztán közelebb lépett hozzá, és megropogtatta egykori harcostársát.

– Csak nem ez a pernahajder hívta magukat? – bökött a csődör a fejével Shining Armor felé.

– Ebben nem az én patám volt! – vigyorgott a kapitány.

– Igazából mi nem is tudtunk az egészről – szólalt meg Frank. – Luna Hercegnőhöz jöttünk, de jó hogy összefutottunk.

Ő is átölelte az újdonsült őrnagyot, s hogy mások ne hallják, a fülébe súgta:

– Szép volt, Borzos!

– Nettle hadnagy, maga javíthatatlan… – felelt a csődör ugyanolyan halkan.

Luna eközben Jellyt vonta kérdőre.

– Mondd, kérlek, minek köszönhetem, hogy ilyen hamar felkerestetek? Máris lenne fejlemény?

– Bizonyos tekintetben igen, Felség – kezdte bizonytalanul a kanca. – Beszéltünk Plummet és Waste ügyében Soul néhai híveivel, de elég más jellegű információkat kaptunk a griffekről.

A Hercegnő gyanakvóan felvonta a szemöldökét.

– Folytasd, Jelly!

– Beszélhetek, Felség? – nézett körbe zavartan a kanca, mivel már minden szem rá szegeződött.

– Igen, de már kértelek, hogy szólíts Lunának.

Jelly pironkodva lehajtotta a fejét, úgyhogy Frank gyorsan kisegítette. Röviden beszámolt a griffek jelentette fenyegetésről, és hozzátette azt is, hogy ő bizony megbízik Swatterék szavában. Ha a Hercegnőt nem érdekli a véleménye, hát legfeljebb elengedi a füle mellett, de ő nem fogja magában tartani! Mind türelmesen végighallgatták a mondandóját. Még mikor befejezte, akkor sem szólalt meg senki, pedig látszott, hogy mindőjüknek lenne hozzáfűzni valója az elhangzottakhoz.

– Én szóltam, hogy ez lesz… – törte meg végül a csendet Celestia.

– Tudom, hogy szóltál – felelt hidegen Luna, anélkül hogy a testvérére pillantott volna. – De én is nyitva tartottam ám a szemem! Köszönöm, hogy figyelmeztettetek, de tudtam a veszélyről – fordult Jellyék felé. – Pár remek pónim jelenleg is az ellenséges erők feltérképezésével foglalatoskodik. Ha a griffek bármire készülnek, időben tudni fogunk róla! Gyenge próbálkozás volt a Boszorkánymester szolgáitól, hogy így nyerjék el a jóindulatomat!

A Hercegnő megvetően horkantott, de Frank már elhatározta, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Most már fölkeltették az érdeklődését, vajon mit tudhatnak, amiről azt állították, ennyire fontos…

– Luna Hercegnő, tisztelettel, szerintem ezek a pónik megérdemelnek még egy esélyt! Meg aztán nem lenne bölcs dolog veszni hagyni a tudásukat. Előbb hallgasd meg őket, utána ítélkezz!

A trónteremben mintha megfagyott volna a levegő. A pónik meg se mertek mozdulni, csupán félve pislogtak hol az Éjszaka Úrnője, hol a vakmerő éjjeliőr felé. Luna lassan előrelépett, így Franknek föl kellett emelnie a fejét, hogy tarthassa a szemkontaktust.

– Mire véljem ezt a hangnemet, Nettle hadnagy?! – kérdezte fenyegetően a Hercegnő.

– Bocsáss meg, Hercegnőm! – hajtott fejet a csődör. – Bárhogy is válassz, nem fogom kétségbe vonni a döntésed helyességét. Pusztán emlékeztetni szerettelek volna, hogy nem lenne helyénvaló elítélni őket a múltbéli bűneikért. Nem önös érdekből cselekedtek, csupán a rossz úton indultak el. S ha az ország érdeke…

– Elég! – emelte fel a patáját Luna, aztán ő is lehajtotta a fejét. Mélyet sóhajtott, aztán Stormcloud felé fordult. – Sajnálom, hogy ilyesmivel terheltelek ezen az örömteli napon. Nem sejtettem, hogy ilyen irányba terelődik majd ez a beszélgetés.

A Hercegnő kihúzta magát, és kinyújtóztatta a szárnyait. Mikor megszólalt, a hangja újra nyugodt és felséges volt.

– Látom az igazságot a szavaidban, Nettle hadnagy. Nem fogom engedni, hogy az érzelmeim befolyásolják a döntéseimet a Boszorkánymester híveivel kapcsolatban. Egyedül az ország érdekeit fogom szem előtt tartani. És valóban, mindenki megérdemel egy második esélyt.

Luna a nővére felé fordult, és halványan elmosolyodott.

– Shadow Twist hamarosan visszatér a tengeren túlról – folytatta ismét a pónijainak címezve. – Addig kérlek, várjatok türelemmel! Ha megkaptam a válaszokat, visszatérünk az ő kérdésükre.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.