Thread

Nem aludt, de nem is volt ébren, amikor az egész elkezdődött. Csak a változás hirtelensége és jellege keltette azt a benyomást, hogy felzavarták álmából. Olyan szempontból éppenséggel helytálló is volt, hogy valóban megzavarták, bár tény, hogy nem csinált semmit… ki tudja, mennyi ideje. A gondolataiba, emlékeibe merült, és elevickélt a tudattalanság peremén. Nem volt más dolga, és nem is hiányzott, hogy bármi mással foglalja el magát.

Viszont az elég ritkán fordult elő, hogy a palota annyira felbolydult, hogy pónik hangja lehallatsszon ide. Csak néhány kiáltás volt, legalábbis eleinte, aztán kisvártatva katonai kürtök fújtak riadót. Thread kihúzta magát a zajra, és élénken hegyezte a füleit, de nem mozdult el a helyéről. Súlyosabb esetekben is ritkán szólította őt a Hercegnő, viszont készen akart állni az esetleges érkezésére. Számolatlanul teltek a napok, mióta utoljára érezhette a közelségét, hallhatta a hangját, s még annál is régebben volt, hogy elhagyhatta a rejtett járatok szövedékét. Éppenséggel nem bánt volna egy kis katasztrófahelyzetet, hogy újra kinyújtóztathassa a tagjait. A legutóbbi komoly küldetése évekkel ezelőtt volt már, és abban is csúfosan felsült…

A riadójelzést hosszú csend követte. A csődör lassan kezdett beletörődni, hogy a Hercegnőnek ezúttal sem lesz szüksége rá, amikor is megkondultak a harangok. Szóval bejött a tippje, tényleg elég nagy volt a baj. Ez még mindig nem jelentette egyenes következményként, hogy ő is be lesz vonva – vagy akár csak utólag beavatva – az eseményekbe, de volt egy olyan sejtése, amit tán hívhatott volna előérzetnek is, miszerint a csendes magányának hamarosan egy időre vége szakad.

Újra lehetett hallani a patadobogást és a kiáltozást, de továbbra is csak odakintről. Egy idő után a harangok is elhallgattak, és újra teljes csend borult a csődörre. Hosszú ideig némán, rezzenéstelenül hegyezte a fülét, aztán végül meghallotta a halk vízcsobogást. Threadnek nem kellett kinyúlnia, hogy pontosan tudja, honnan érkezik kedves ismerőse, így csupán a réges-rég használaton kívüli vezeték felé fordította a fejét, s türelmesen kivárta, hogy az elementár alakot öltsön tőle pár lépésnyire.

– Szia, Water – üdvözölte színtelen hangon.

– Thread úrfi – felelt hasonlóképp a komornyik. – A Hercegnőnek feladata van a számodra.

– Reméltem, hogy ezt mondod.

– Kövess, kérlek!

A szarva egy pillanatra felizzott, de aztán porrá omlott, a testének többi részével egyetemben, ahogy a hangok alapján az elementár után eredt. Rég hozzászokott már, hogy Waterhez hasonlóan a csövekben közlekedjen, s kívülről-belülről ismerte a palota vízhálózatát, így azonnal észrevette azt is, amikor letértek róla. Kissé csalódott volt, mivel ez szinte biztosan azt jelentette, hogy Celestia Hercegnő a komornyikra bízta a feladata ismertetését, s nem személyesen fogja átadni azt neki. Persze ez mit sem módosított azon, hogy az unikornis bármikor hajlandó volt elfogadni az elementárt az alikornis szócsövének.

Engedte a keringő csapvíznek lemosni róla a hosszas, tétlen ácsorgás során a testén felhalmozódott port és piszkot, ám az érzés sajnálatos módon összehasonlíthatatlan volt egy valódi fürdéssel. Igaz, jó régóta már egy valódi fürdés sem adta vissza a valódi fürdés, vagy akár csak a valódi tisztaság érzését… Ettől függetlenül ráfért már némi mosakodás, hogyha újra pónik közé kell mennie, és nem akarta, hogy a feltétlenül szükségesnél is jobban undorodjanak tőle.

Meg se próbálta kitalálni, hova mehetnek, s ugyanúgy az útvonal memorizálásával sem törődött a legkevésbé sem. Ha bármi jelentősége lesz, Water úgyis beavatja, ha pedig nem, hát miért is foglalkozna ilyesmikkel? Kanyar kanyart követett, egy darabig a fővezetéket követték, aztán lecsatlakoztak róla valahol, még szintén valószínűleg a föld alatt. Jelentősen beszűkült körülöttük a tér, aztán Thread újra friss levegőt érzett. Csupán egy pillanatig tartott, aztán Water előtte visszafordult, ő pedig habozás nélkül követte tovább. Bizonyára az elementár sem tudta egész pontosan, hol tartózkodik, akit keresnek, talán a Hercegnő csak az épületet adta meg neki – sokadik alkalom lett volna ez már az ilyesmire. Végül a negyedik csapot választotta Water kijáratnak, s amint kiléptek a csőből, nyomban alakot is öltöttek mindketten – a helyiségben lévők nem kis riadalmára.

A csörömpölésből és kiáltozásból ítélve a jelenlévők nem számítottak az érkezésükre, mi több, ellenségnek is hitték őket – talán azok is voltak –, és egyből fegyvert fogtak rájuk. Amolyan tájékozódásképp Thread megindított a szarvából egy enyhe, láthatatlan mágikus lökéshullámot, s annak visszaverődéséből annyit meg is állapított, hogy rajtuk kívül még tizenketten voltak a helyiségben, és voltak köztük póniktól eltérő fajúak is. Mindazonáltal a tárgyak visszhangjából ítélve nem egy katonai létesítménybe hozta őt az elementár, hanem… tán valami szórakozóhelyre. Talán Celestia megint valami drogtanyát akar kifüstöltetni velük – bár különös egybeesés lett volna egy ilyen küldetés pont akkor, amikor az egész város így felbolydult.

– Várjatok, nyugi! – járta át a levegőt egy kanca nem épp nyugodt hangja. – Semmi vész, azt hiszem, ők a felmentősereg! Water Pipe, és… Life Thread, ha nem tévedek?

– Azok volnánk, asszonyom – felelt kimérten a komornyik. – A Hercegnők kiemelt figyelemmel kezelték az üzenetét, és helyt adnak az előterjesztésének.

– Tényleg? – kérdezte érezhető döbbenettel a hangjában a kanca.

– Igen – mondta szenvtelenül az elementár. – Celestia Hercegnő megbízza önt, Miss Swatter, hogy derítse ki, pontosan mi áll az invázió hátterében. Ehhez rendelkezésre bocsátja a szükséges mozgósítható erőforrásokat, illetve minden információt, ami a birtokunkba kerül, rendszeres frissítésekkel. Megnevezi önt továbbá az ötös számú taktikai csoport vezetőjének, és a különleges helyzetre való tekintettel kibővíti a döntéshozatali hatáskörét.

Water szavait pár másodperces néma csend követte.

– Mr. Water, igazán megtisztelő a Hercegnők belém vetett bizalma, ám attól tartok, jócskán túlbecsülik a képességeimet – szólalt meg végül, érezhetően alaposan megfontolva a szavait a kanca. – Az üzenetem mindössze egy ködös spekuláció volt…

– A Hercegnőknek pillanatnyilag nincs kapacitásuk spekulációkkal foglalkozni – jelentette ki határozottan az elementár. – A Harmónia Elemeit mozgósították. A katonai vezetést leköti a védelem megszervezése, ami, mint tapasztalhatták, még a főváros biztosítása szempontjából is erős hiányosságokkal küzd. És hangsúlyozom: nem tudjuk, egész pontosan mi történik, és miért. Az ön által benyújtott spekuláció pillanatnyilag az egyetlen nyom, ami vezethet valahová a válaszok megtalálásában. Mondanom sem kell, a jelen helyzetben létfontosságú fényt derítenünk a mágikus szivárgás okára.

– Már megbocsásson, uram, de ahogy ön is mondta, a probléma mágikus természetű – szólt közbe a beszélgetésbe egy vékonyabb, mégsem bátortalanabb hangú kanca. – Ha a… különleges képzésünk okán értünk is valamicskét a varázsláshoz, nem tartom kifejezetten bölcs döntésnek ránk bízni a kérdést.

– A helyzet az, hogy az említett szivárgás egyrészt teljes mértékben káosz alapú, így a pónik mágiája egyáltalán nem fogja, még elemzés céljával sem, másrészt pedig valamilyen ismeretlen módszerrel teljes mértékben el lett rejtve a forrása, így az önök levele előtt a Hercegnők inkább hajlottak a spontán éteri esemény irányába, semmint a tervezett mágikus tevékenységébe. Még maga Discord sem tudott érdemben hozzászólni a történtekhez… bár meg kell hagyni, véleményem szerint gyanúsan jól szórakozott rajtuk. Az azóta befutott helyzetjelentések fényében egyre valószínűbbnek tűnik a szándékosság, így pillanatnyilag a legjobb, amit tehetünk, a spekuláció.

– Ez nem változtat azon, amit Sunflower mondott – jegyezte meg az előbbi kanca. – Túl azon, hogy mintegy véletlenül pont találóan összetársítottuk egy csikó vakarózását a mágikus eseményekkel, nem vagyunk alkalmasabbak stratégiai elemzésre, mint egy bármilyen csapat unikornis.

– Éppen ezért Celestia Hercegnő Canterlotba rendeltetett néhány specialistát, akik közt van egy igen komoly szakértője is a mágiának – folytatta töretlenül Water. – A kilétüket egyelőre nem fedhetem fel, viszont biztosíthatom, hogy értik a dolgukat, és több segítségükre lehetnek, mint akármilyen csapat unikornis. Legkésőbb holnap estére ők is mind a rendelkezésére fognak állni a feladata teljesítéséhez. Valamint – és itt Thread érezte, hogy az elementár felé fordult – a Hercegnő az esetlegesen felmerülő akadályok, illetve veszélyhelyzetek elhárítására átadja önnek Thread úrfit is. Az ő képességei kiváló kiegészítésként szolgálhatnak bármilyen konvencionális harcmodorhoz.

Thread egyet lépett előre, és közömbös arccal aprót biccentett. Szóval a mélyebb, búgó, határozottabb hangú kanca parancsait kell követnie. Természetesen nem volt ellenvetése.

– A Hercegnő úgy véli, szükségünk lesz rá? – kérdezte gyanakvóan a kanca.

– Canterlotot az elmúlt néhány órában több kisebb támadás is érte a behatolók részéről – felelt a komornyik. – Elsőre csak a szerencsén múlt, hogy civilek nem sérültek meg, azóta a kijárási tilalommal ezt a kockázatot elég jól sikerült minimalizálnunk eddig. A szórványos harcok sem jártak számottevő veszteségekkel, sőt, a kommandósok ebben a pillanatban az Everfree Forestet fésülik át további ellenségek és esetlegesen újabb megnyíló portálok után kutatva. Csupán ennyiből következtetve azt hihetnénk, hogy a patánkban tartjuk a helyzetet. Azonban a felderítés több jelentésben is arról számolt be, hogy az idegen lények jellemzően ahelyett, hogy harcba bocsátkoztak volna velünk, szétszéledtek. Nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy ezek a lények akár ebben a pillanatban is egy, vagy akár több gócpontban gyülekeznek, hogy aztán egy összehangolt támadást indíthassanak Equestria ellen. A válasz tehát: igen, Celestia Hercegnő feltétlen szükségét látja, hogy a csoport védelméről ilyen módon is gondoskodjon még abban az esetben is, ha a helyzet kivizsgálásához nem szándékoznak elhagyni a fővárost.

– Értem… – mondta töprengve a kanca. – És azt szabad megkérdeznem, ez a bizonyos „taktikai csoport” egész pontosan kikből fog állni?

– A három szakértőt és a Határőrség azon felderítőjét leszámítva, aki elsőként jelentette a veszély jellegét a Hercegnőknek, szabad patát kap a csoport összeállítására, Miss Swatter. Nyilván célszerű olyan személyeket kiválogatnia, akikben megbízik, illetve érdemben hozzá tudnak szólni a kérdéshez. Ha megfogadja a tanácsomat, előre összeállít egy expedíciós csapatot is: amennyiben a Kristály Birodalom energiacsatornái valóban érintettek a szivárgásban, érdemes lehet vetniük rá személyesen is egy pillantást.

– Rendben, köszönöm – vágta rá a kanca. – Azt hiszem, lenne is pár ötletem, kiket szeretnék bevonni…

– Kiváló – állapította meg az elementár. – Ebben az esetben magukra is hagyom önöket, amennyiben nincs szükségük most azonnal a szolgálataimra. Hamarosan visszatérek a legfrissebb helyzetjelentésekkel. Ha van esetleg bármi üzenete Celestia Hercegnő számára, futárként is funkcionálhatok.

– Más nincs azon kívül, hogy köszönöm a bizalmat, és nyomban nekilátunk a munkának.

Water nem válaszolt semmit, bizonyára csak bólintott, aztán Thread már csak a vízcsobogást hallotta, ahogy a komornyik felszívódott a csapon keresztül a hálózatba. A terem azonnal felbolydult körülötte, a sok póni, és a néhány más fajta lény, akik eddig némán figyelték a beszélgetést, most mind egyszerre kezdett beszélni és kiabálni. A csődör nem is nagyon foglalkozott vele, hogy bármit is megpróbáljon kihámozni a hangzavarból, csupán a megbízott mestere szavait figyelte. Swatter egyelőre nem törődött vele, a társait véleményét kérdezgette inkább az új feladatuk kapcsán, s az alapján igyekezett megszervezni azt a bizonyos csoportot, illetve, ahogy hallotta, már volt tippje annak kapcsán, kik állhatnak a mágikus szivárgás hátterében.

– Én se tudom, hogyan használhatnak káosz alapú mágiát, de ha ez az egész északról jön, szinte biztos vagyok benne, hogy a lidércek machináltak valamit… – morogta Swatter. – Ha nem is volt ilyesmire példa korábban, Sunflower, kizártnak tartom, hogy ne lenne benne a patájuk.

Remek – gondolta Thread. Lidércek. Ha Waternek igaza is volt abban, hogy az ő képességei rendkívül hasznosak és hatékonyak voltak a legtöbb ellenféllel szemben, azt már tapasztalatból tudta, hogy pont a lidércek ellen nem sokat ért a diszperziós-rekreációs varázslata, ami általában kiemelte a többi varázshasználó közül.

A gondolataiból az zökkentette ki, amikor észrevette, hogy valaki előtte áll, és bizonyára őt nézi. Legalábbis a közeledő patakopogásból ítélve, aminek nem lett távolodó párja. A jövevény felé fordította a fejét, és lassan kinyúlt felé egy kisebb por-csáppal, ám az illető rémülten felkiáltott, és elrohant, vissza a többiek közé, mielőtt végigtapogathatta volna. Végül is nem számított, ha ennyire azért nem volt fontos neki, hogy szóba álljon vele.

Egy darabig ismét zavartalanul figyelhette Swattert, aki idő közben elküldött maga körül pár pónit intézkedni, és most valami különös, dallamos hangú csődörrel tárgyalt jóval hivatalosabb hangnemben. Rá egyelőre továbbra sem volt szükség, így türelmesen várakozott, ahol hagyták, míg meg nem ütötte a fülét egy idősebb kanca reszelős hangja, aminek egy kicsit sikerült is magára terelnie a csődör figyelmét.

– Na, ennyit tudtam most, kölyök… – recsegte a hölgy a helyiség távolabbi sarkából. – Ért is valamit, vagy feleslegesen strapáltam magam?

– Tényleg jobb lett, köszönöm! – felelte egy kancacsikó hangja. – Nagyon király tetszik lenni! Ugyanúgy érzem, de most már nem kell tőle állandóan vakaróznom!

– Azért még ne kiabáld el, várjuk meg, hogy kitart-e az igézet! – mondta az öreg, majd messziről is tisztán hallhatóan beleszimatolt a levegőbe. – Hohó, mi ez a kellemesen ismerős aroma? Csak nem…?

– Bocsánat, Thread, máris foglalkozom veled! – ügetett oda hozzá pont ebben a pillanatban a megbízott gazdája.

– Várom az utasításaidat – közölte ő árnyalatnyit meghajolva Swatter felé.

Egy vékony porcsáppal kinyúlt a kanca felé, és óvatosan végigtapogatta, hogy legyen valami fogalma, hogy néz ki. Nagyon szép formájú arca lehetett, ez még a kanca visszafogott, undorodó fintora ellenére is érződött. Néha bánta, hogy nem láthatta a világot a szemével, megnézte volna azért magának szívesen… főleg így, hogy az elmúlt egy-másfél évszázad során valamilyen oknál fogva a ruhák viselése teljes mértékben opcionálissá vált…

– Nos, egyelőre nincs semmilyen kérésem, de nagyon köszönöm, hogy segítesz nekünk! – motyogta zavartan a póni, és tisztán érződött a hangján, hogy csak udvariaskodik.

– Tisztában vagyok vele, hogy a jelenlétem kényelmetlen lehet többek számára – jelentette ki Thread, közben a fülét hegyezve figyelve az újabb két pár pata kopogását, ami az irányából következtetve feltehetőleg a reszelős hangú vénasszonyhoz tartozhatott. – Ha kívánod, a háttérben maradhatok, míg nincs szükség a szolgálataimra. Akár diszpergált formában el is rejtőzhetek, ha úgy látod jobbnak.

– Meg ne forduljon a fejedben, hogy elzavarod ezt a fess fiatalurat, Swatter! – mordult rá barátságtalanul a kancára már messziről az öreg, mielőtt az szóhoz juthatott volna.

Thread ezúttal már teljesen a hang irányába fordult, s amint úgy hallotta, a jövevény is kellő távolságba ért, felé is kinyúlt. Nem érzett szarkazmust az öreg szavaiból, de így is meglepte, hogy az lehunyt szemmel, halványan mosolyogva tűrte, hogy végigtapogassa az arcát. Ami azt illeti, a hangja alapján egy idősebb pónira számított. A bőre valóban megereszkedett kissé, és a sörénye is ritkás volt, viszont az izmainak a tónusa teljesen egészségesnek tűnt, mint amit még egyáltalán nem ért el a kor. Földipóni volt egyébként ő is, ugyanúgy, mint az ideiglenes gazdája.

– Ha esetleg lemaradtál volna róla, Threadet maga Celestia Hercegnő rendelte ki mellénk – mondta hidegen Swatter.

– Celestia Hercegnő! – emelte fel csodálkozva a hangját az idegen. – Hohó, a ravasz öreg róka! Persze, másnak nem szabad a nekromanciához fordulni; megtartja magának a szórakoztató dolgokat!

A csődör, bár nem igazán értette, miről beszél az öreg, nem reagált a szavaira. Mielőtt azonban még Swatter, vagy bárki más megtehette volna helyette, újra közeledő patakopogásra lett figyelmes. A kijelölt gazdáját még értette, de a mai napon, úgy látszik, szokatlanul nagy érdeklődésre tartott számot, ami még meglepőbb módon nem merült ki patával mutogatásban és sikítva menekülésben.

– Akkor megnézhetem…? Azta! – fékeztek le hirtelen a kissé furán koppanó paták.

– Jugem… óvatosan! – csatlakozott hozzá egy újabb kanca hangja. – És előtte kérj engedélyt!

– Egy nagy elementárral jött, biztos jó arc az ürge… – szólalt meg egy csődör is hasonló közelségből, hozzá viszont Thread semmiféle léptek zaját nem tudta társítani.

– Bocsánat, meg… – kezdte újra a kancacsikó, de a recsegős vénasszony azonnal félbeszakította.

– Gyere csak, gyere, kölyök! Ilyen mesterművet nem látni minden nap!

– Fú! – ámuldozott a kis kanca. – Nagyon durva! Szia, a nevem Jugem Tidak Tersembunyi Lightcaller, de mindenki csak Jugemnek hív! Fú, és szemed sincs, ez de brutál! Fú, és ez… hé, az mire van? Bleh, fúj, vidd innen! Áh, még az orromba is belement!

Thread nem állt ellen a késztetésnek, hogy kicsit alaposabban is letapogassa a csikót, mikor rájött, hogy nem egy pónival áll szemben. Illetve lehet, póni volt, csak valami keverék, mert a szarvát leszámítva egész olyan fejformája volt, mint egy közönséges kancának. Egész pontosan egy szakállas kancának, mint azt megállapította, amint a porcsápjával picikét is lentebb vándorolt. Kíváncsiságból a patáját is megtapogatta, míg a fura lény harákolva próbálta kitakarítani a torkából az ő testéből származó port, ami már rég maradék nélkül távozott onnan, és ezzel egyből megtalálta a léptei hangjában való különös eltérés okát. Osztott paták. Akkor tényleg ő volt az egyik nem-póni, akit a „visszhangja” alapján kiszűrt a teremben lévők közül.

A vele együtt jövő, kissé kerekebb fejű kancát is megtapogatta – rajta nem volt semmi különös külső jegy –, viszont a csődört nem találta a közelben, hiába nyújtózkodott arrafelé, ahonnan legutóbb hallotta.

– Engem nem fog érezni, uram, én csak egy fényelementál vagyok – jött a válasz a levegőből a sikertelen próbálkozásaira. – Link volnék, örvendek a szerencsének, uram!

– Life Thread – mondta ő szárazon.

– Milyen ironikus! – kacagott az öreg hölgy.

– Az – hagyta rá.

– Viszont jó is, hogy itt vagytok, Jelly! – szólalt meg Swatter, és Thread azonnal kíváncsian hegyezte felé a füleit. – Jugem, az lenne a kérdésem, hogy akkor még mindig érzed a mágikus szivárgást?

Teljes csend volt a válasz. Talán a kis kanca csak bólogatott, vagy…

– Nem harapok ám! – mondta újra Swatter.

– Az mondta, érzi, csak már nem szenved tőle – válaszolt a csikó helyett az öreg. – Köszönhetően nekem, és nem annak a doktornak, teszem hozzá.

– Köszönjük, Bony… – szólalt meg pár másodperc gondolkodás után színtelen hangon a kinevezett gazdája. – Szóval, Jugem, azt hiszem, kijelenthetjük, hogy jelenleg te vagy az, aki a legjobban be tudja tájolni a szivárgás forrását… tán azzal sem mondok sokat, hogy egész Equestriában. Ha nem is tudjuk, miért…

– Azt mondtátok, káoszmágia szabadult el az Everfree Forestben – vágott közbe az öreg kanca. – A kirinek, amennyire ismerem őket, rend-káosz hibrid mágiát használnak, azért is ilyen instabil és kiszámíthatatlan sokszor a varázserejük. Nem olyan elképzelhetetlen ám, hogy mindegyikük ugyanígy reagált rá.

– Ah… – motyogta töprengve Swatter. – Jó ötlet volt Sunnytól, hogy téged állított az ügyre. Na, ettől függetlenül a kérdésem továbbra is az lenne, számíthatnánk-e rád, ha valóban oda jutunk, hogy személyesen kell utánajárnunk a szivárgás eredetének?

Újra pár másodperces néma csend következett, aztán a Jelly-nek nevezett kanca ragadta magához a szót.

– Nem tartom jó ötletnek. Most még Canterlotot elhagyni is veszélyes, nem hogy nekivágni megkeresni azokat, akik egy komplett hadsereget idéztek Equestriába…

– Viszont, már bocsánat, hogy közbeszólok, de ha az a vöröses fény, amit Jugem látott, valóban a Kristály Birodalomból származik, hát nekünk amúgy is akadna arrafelé dolgunk, szóval biztosra veszem, hogy kitalálhatunk valamit, ami mindenkinek jó – jegyezte meg Link.

– Szerintem igazán maradhatnátok még, amíg kicsit enyhül a veszélyhelyzet! – tiltakozott rosszul titkolt mély aggodalommal a kerek arcú kanca. – A Kristály Birodalom nem rohan el, mi pedig szívesen látunk titeket bármeddig. Mindenképp jobban járnátok, ha nem siettek.

– Lehetséges, de ez lényegében csak Jugemen múlik – mondta az elementál. – Szóval ha volnál kedves kifejteni az álláspontodat…

Újabb szünet következett, aztán a kiscsaj végre kinyitotta a száját.

– Szia…! – rebegte vékony hangon.

Thread csupán értetlenül forgatta a fülét, hogy ez egész pontosan mi akart lenni, vagy egyáltalán kinek szólt, de úgy tűnt, a többieket is hasonlóképpen váratlanul ért a kanca oda nem illő megjegyzése.

– Bocsánat, azt hiszem, kicsit zavarban van – igyekezett kivágni őt a kínos helyzetből Link. – Ha nem fontos az azonnali válasz, tán jót tenne, ha kicsit privátban átbeszélhetném vele a dolgokat.

– Persze, ha minden igaz, holnapig még úgyis van időtök – mondta Swatter. – Sőt, még valószínűleg akkor sincs szükség véglegesen eldönteni bármit is. Azt úgyis attól kell függővé tennünk, mit tudunk kisütni a Hercegnő „szakértőivel”.

Ebben mind egyet is értettek – valószínűleg a csikó is, bár ő továbbra sem járt sikerrel azon kísérleteivel, hogy verbálisan fejezze ki a gondolatait, Thread pedig a legutóbbi reakcióiból kiindulva nem akarta végigtapogatni, hogy a testbeszédét leolvashassa –, tovább viszont nem juthattak, mivel halk csobogással újra csatlakozott hozzájuk Water Pipe. Az elementár valóban hozta is magával a beígért dokumentumokat: erről egy visszhangzó pukkanás, majd hangos papírzörgés árulkodott már azelőtt, hogy a komornyik bármit is mondott volna.

– Itt volnék, Miss Swatter! – köszönt az elementár, miközben a csikó, újra megtalálva a hangját elmorzsolt az orra alatt egy „aztarohadt”-ot. – Van új fejlemény a krízishelyzettel kapcsolatban, ami jelentene a Csillagőrség számára némi plusz feladatot. A kommandósok jelentették, hogy sikerült elfogniuk egy idegen lényt az Everfree Forestben, élve, de eszméletlenül. Luna Hercegnő utasítására önöknek kell gondoskodniuk a lény vizsgálatáról.

– Húha… – sóhajtott hangosan a kanca. – Távol álljon tőlem, hogy szembeszegüljek Úrnőnk akaratával, de attól tartok, ez a képességeinket és a kapacitásunkat is meghaladja…

– Ha megengedsz egy javaslatot, delegálhatjátok is a feladatot – sietett a segítségére hezitálás nélkül Thread.

– Köszönöm, Thread, de ha Luna Hercegnő minket bízott meg…

– Az annyit jelent, hogy nektek kell megszerveznetek a vizsgálatot – folytatta rezzenéstelen arccal a csődör. – El fogja fogadni, ha bevontok a megfelelő óvintézkedések mellett egy külsős kutatócsoportot. Megbízhatsz bennem, tudom, miről beszélek, elvégre nagyon hosszú ideig én is egy ilyen csoport szolgálatában álltam, és figyeltem, hogyan zajlanak ott a dolgok. Ha kívánod, akár én magam is leszervezhetem az egészet.

– Roppant hálás lennék érte, amennyiben ez így valóban elfogadhatónak számít – felelt kissé bizonytalanul Swatter. – Mr. Water?

– Thread úrfinak igaza van – közölte színtelen hangon a komornyik. – Hasonló esetekben ez bevett eljárásrend még közvetlen Hercegnői parancs esetén is.

– Köszönöm! – sóhajtott ezúttal megkönnyebbülten Swatter. – Ez esetben rád bízom a szervezést, Thread! Kérlek, ha találtál rá megfelelő pónit, feltétlenül irányítsd hozzám, aztán majd én megbeszélem vele a részleteket!

A csődör halványan elmosolyodott, majd meghajolt, és az egész testét porrá bontva visszagyömöszölte magát a csőrendszerbe. Kissé furán indult eddig ez a küldetése, de cseppet se bánta. Főleg így, hogy talált rá okot, ürügyet, kifogást – vagy igazából mindegy is, mit –, hogy felkereshesse az ő hőn szeretett Hercegnőjét.