Masquerade

Félénken körbejáratta szépen ívelt, okkersárga szemeit a helyiségen, majd megállapodott a bent lévő két alakon. A lábai közé húzta rövidke, fekete-fehér csíkos farkát, és félig lecsapott fülekkel közelebb somfordált hozzájuk. A nagyobbik alak könnyen felismerhetően egy idősebb teve volt, aki épp lustán elnyúlva a hasán heverészett a puha fekvőhelyén, míg a kisebbik talán valami gazella-keverék lehetett, s épp az öreg hátát masszírozta. Egyikőjük sem szentelt neki minimális figyelmet sem, sőt, a teve még csak a szemét se nyitotta ki.

– Elnézést, bácsi…! – szólította meg reszketeg, kislányos hangon az émelyítő csimbókokban lógó szőrű tevét. – Eltévedtem, fáradt és éhes vagyok… Segítsen, kérem!

A teve végre fölnézett rá, ő pedig nagy, ártatlan szemeket meresztett rá, miközben tétován a szügyéhez emelte az egyik lábát.

– Mára már kiszórakoztam magam – recsegte az öreg. – Feleslegesen produkálod magad, Masquerade.

Egy pillanatra elhúzta a száját, aztán hagyta leolvadni magáról a zebracsikó alakját, s a metamorfózis zöldes lángjaival övezve visszaváltozott az eredeti formájába. Ha kényelmesebb viselet is volt a lyukacsos, fekete kitin, azért kicsit reménykedett benne, hogy ezúttal nem kell ilyen hamar újra magára öltenie. Odasétált hát a barátja fejéhez, és kutyamód leült mellette.

– Egyszer igazán elárulhatnád, hogyan tudsz megkülönböztetni minket – jegyezte meg enyhe fintorral.

– Ha elárulnám, utána nem biztos, hogy meg tudnám csinálni – nyögte a teve, ahogy a másik, bizarr alakú changeling érzékenyebb helyen találta megnyomni a hátát.

– Cserébe viszont az infiltrátoraink kiiktathatnának egy komoly biztonsági rést. Na, meg persze én is jobban érezném magam, ha megszabadulhatnék ettől a szálkától a szememben, hogy valamit rosszul csinálok.

– A technikádban nincs hiba, fiacskám – felelt a teve visszahajtva a fejét, és lehunyva a szemét. – És hogy megnyugtassam az érzékeny lelki világodat, a riválisaid közül messze te vagy a legkreatívabb.

– Ezt örömmel hallom! – mondta őszinte mosollyal Masquerade. – És ha már témánál vagyunk, a… „riválisaimmal” kapcsolatban fordulok hozzád tanácsért.

A biztonság kedvéért vetett még egy pillantást a helyiségben található másik changelingre, s megerősítette magában, hogy az csak egy üres drón, ami biztos nem fog árulkodni. Nem volt létfontosságú, hogy titokban tartsa a terveit, ugyanakkor nem is állt szándékában illetékteleneket beavatni.

– A következő válogatásra célzol – állapította meg semleges hangon a beszélgetőpartnere.

Masquerade kinyitotta a száját, aztán gyorsan vissza is csukta.

– Te mindig többet tudsz a kelleténél, Shai-Hulud… – villantotta ki végül a fogait szélesen elvigyorodva.

– Ha nem így lenne, aligha lenne szükségetek rám – vont vállat flegmán a teve. – Ugyanakkor könnyű volt rájönnöm, hogy innen fúj a szél. Ilyen, vagy olyan formában, de rágod már egy ideje a fülemet az örökítési procedúráitokkal.

– És… van valami ötleted, mivel tehetném magamévá a királynőt? – kérdezte izgatottan közelebb hajolva ő.

– Egy ajándékkal – felelte a kaptár bölcse.

Masquerade értetlenül félrebiccentette a fejét, és nem is szólalt meg elég hosszú ideig, hogy a teve újra kinyissa a szemét.

– Értem, mire gondolsz… – motyogta ravaszkásan Shai-Hulud. – Myxine nemigen ad az anyagi dolgokra. Viszont nagyra értékeli a jelöltek képességeit és találékonyságát. Szóval ha hozol neki valamit, amivel bizonyíthatod a rátermettségedet, sokat javíthatsz az esélyeiden.

Ilyen irányból megközelítve már valóban látta a potenciált a felvetésben. Sőt, nem is állt olyan messze a saját eredeti tervétől, csak… nagyságrendekkel jobb volt. Jól sejtette ő, hogy a barátja ebben a kérdésben is hasznos tanáccsal tudja majd ellátni. Ami pedig azt illeti, a kivitelezésre is támadt egy merész ötlete…

– Akkor már hozhatnék neki olyasmit, amivel nem csak az érdemességem mutatom meg, de aminek akár még örülne is! – vigyorodott el újra. – Vagyis egész pontosan… valakit! Ki ne örülne egy új, izgalmas, és valóban egzotikus rabszolgának?

– Látod, ez a beszéd, fiacskám! – recsegte a teve elismerően hunyorogva. – Legalábbis magamból kiindulva ez tényleg kiváló ajándék, bár változatosság terén nekem aztán egyetlen changeling is elég… És, ha szabad tudnom, mit értesz egzotikus alatt?

– Valami olyasmit, amit kellőképpen nehézkes beszerezni – ingatta a patáját Masquerade. – Mint mondjuk egy kirint, egy kelpie-t, vagy egy abadát, vagy akár… egy lidércet…

Ez utóbbira azért Shai-Hulud már felemelte a fejét, s gyanakvóan méregette őt.

– Azért remélem, nem akarod megöletni magad – jegyezte meg kisvártatva.

– Eszemben sincs – rázta ő a fejét. – Viszont azt gondoltam, ha bármi ilyesmit úgy akarok megjátszani, hogy ne legyek túlságosan gyanús, a pónikon keresztül kell vezessen az utam. Equestira pedig az elmúlt években próbál összebarátkozni boldoggal-boldogtalannal, beleértve a lidérceket is. Szóval ezt találtam ki: elmegyek Canterlotba, és kivárom a legígéretesebb kínálkozó alkalmat, megcsípem a patám ügyébe kerülő legértékesebb prédát, és megnyerem vele magamnak Myxine királynőt a következő válogatáson!

– Azért arról se feledkezz meg, barátom, hogy a pónik Chrysalis királynő inváziós kísérlete óta nagyságrendekkel óvatosabbak a changelingekkel szemben! – figyelmeztette a teve. – Ha megpróbálsz transzformációs varázslatokkal közéjük férkőzni, igen könnyen lebuktathatod magad, viszont ha nem használod a képességeid, nem is fogod tudni a megfelelő pozícióban lévő pónik helyét átvenni. Semmivel nem leszel előrébb, mint ha egymagad kísérleteznél.

– Teljesen igazad van… kivéve, ha… – Masquerade hirtelen négy lábra ugrott, és drámaian a szájához emelte a patáját. – Kivéve, ha felismerem Thorax király igaz útját, és én magam is beállok a megtért changelingek soraiba a barátság és szeretet által megtisztulva…

Zöldes lángok ölelték körbe, ahogy alakot váltott. Nem módosított túl sok mindenen, de a lábain lévő lyukakat betömte, a kitinjét sárgászöldre színezte, s a hártyás szárnyait is kiegészítette és átrendezte.

– …vagy egész egyszerűen átvéve az egyikőjük helyét! – fejezte be a gondolatot elismerően biccentve a barátja. – És így a képességeidre is nyugodtan fény derülhet! Nem mondom, így is ambiciózus vállalkozás, de elhiszem, ha úgy véled, a díj megéri a kockázatot.

– Nyugodtan hidd el, Shai-Hulud, a királynő nekem megér bármilyen kockázatot! – mondta határozottan a changeling, miközben visszaváltozott az eredeti alakjába.

A teve szemében különös, de már ismerős szikra lobbant, ahogy közelebb intette magához. Masquerade engedelmeskedett, a barátja pedig halkan a fülébe suttogott.

– Szeretem, amikor ilyen vagy! Talán jár a jó tanácsért valami a tanácsadónak is, nem gondolod?

– Nem azt mondtad, hogy már kiszórakoztad magad? – kérdezte ő ravaszkás mosollyal.

– Nos, még egy kis extra szórakozás biztos nem árt meg, ha már így meghoztad hozzá a kedvem! – nyögte Shai-Hulud, miközben nehézkesen az oldalára dőlt, félrelökve a rajta eddig dolgozó drónt, egyszersmind láthatóvá téve az alfelét. – Hogy is volt az a kis zebrás történeted? Hirtelen nekem is eszembe jutott, mivel tudnék betömni egy éhes szájat…

Masquerade szélesen elvigyorodott, aztán egy gyors transzformációval újra magára öltötte az elveszett, csíkos kis kancacsikó alakját, s halkan nyöszörögve, épphogy érezhető ellenállással hagyta, hogy a teve szilárdan megfogja a fejét, s kedve szerint vezesse…