Epilógus

Epilógus

Celestia merengve figyelte a tarka mozaiküveget. Annyi ideje nézte már, hogy szinte nem is azt látta, ami rajta van, hanem ami mögötte. A hosszú, évszázadokon át tartó tervezgetést. A rengeteg kudarcot. És persze végül a sikert. A múltat, ami ha csak minden jól megy, egyben a jövőjük is.

Nem hallotta bejönni. Nem látott még csak egy árnyat sem elsuhanni a szeme sarkából. Mégis, egyik pillanatról a másikra érezte, hogy már nincs egyedül. Nem nézett oldalra, csupán hagyta a gondolatait visszaterelődni a jelenre.

– Kerestél – jegyezte meg halkan a jövevény.

– Igen – felelt. – Két okból is.

Tartott egy kis szünetet, de mivel testvére nem szólalt meg, folytatta.

– Thread visszatért – mondta kissé kelletlenül. – Sajnos… nem járt sikerrel. Ha az északiak már nem is, de emezek továbbra is fenyegetést jelentenek.

Luna továbbra sem felelt. Igaz, nem is kellett. Pontosan tudta, mi a véleménye Threadről. De ez rá is ugyanúgy tartozott. A beszélgetés kellemetlenebb részét azonban már lényegében le is tudták ennyivel.

– Viszont jó hírem is van! – folytatta mosolyogva. – A lidérced tartotta magát az egyezséghez.

– Értem – szólalt meg ismét komoly hangon Luna. – Az Éjjeliőrség készen áll, hogy kivonuljon. Szólok a parancsnokaimnak, és egy órán belül indulunk is. Visszahódítjuk a Kristály Birodalmat attól a nyomorult árnyék-pónitól!

– Nem, kishúgom – fordult felé Celestia. – Szeretném, ha ezúttal kivételesen nem sodornád magad veszélybe!

Milyen reakcióra is számított? Luna legalábbis úgy nézett rá, mintha azt hinné, elment a józan esze.

– Ugye nem azt akarod mondani, hogy te szándékozol odamenni? Tia, a lidércek mágiáját én sokkal…

– Nem magamra gondoltam – intette le ravaszkás mosollyal. – Ezt a feladatot Twilightnak szánom.

– Twilightnak?! – Luna résnyire szűkítette a szemét. – Tia, ez egész egyszerűen őrültség!

– Teljes mértékben megbízom benne, Luna. Neki pedig meg kell tanulnia ilyen súlyú feladatokkal is megbirkózni, ha már ilyen különleges helyet foglal el a terveink között. És ne aggódj, nem fogom őt egyedül odaengedni!

Luna válaszra nyitotta a száját, de aztán mégis visszacsukta, s nagyot sóhajtva visszafordult a díszes ablak felé.

– Túl könnyen megbízol a szavukban – mondta végül. – Én sem hinném, hogy képesek lennének csak azért teljesíteni az ígéretüket, hogy minket átverjenek. De nem vagyok róla meggyőződve, hogy érdemes akár csak kicsit is kockáztatni. Főleg, hogy nem csak Twilightról, de a Kristály Birodalomról is szó van!

– Ne becsüld alá a tanítványom képességeit!

– Twilightnak impozáns a varázsereje, ezt nem vitatom. – Luna elismerő szavaira rácáfolni látszott arckifejezése. – Viszont neki lényegében nincs semmiféle harci tapasztalata az enyéimmel szemben. A lidércek pedig mindig is az én gondom voltak. Békében, háborúban egyaránt…

Csend telepedett közéjük, amit végül ismét Luna tört meg.

– Biztos azt szeretnéd, hogy ne tartsak velük?

– Igen – felelt határozottan Celestia. – Cadence Hercegnő és Shining Armor már ott vannak. A többiek is hamarosan csatlakoznak hozzájuk.

– A Birodalom mágiája hatalmas. Nem bukhat el ismét, nővérem!

– Sikerrel fog járni. S ha így lesz, tudni fogjuk, mennyivel közelebb jár ahhoz, hogy készen álljon…

Valaki hangosan megköszörülte a torkát. Mindketten az érkező felé fordultak. Az ajtóban csak egy levendulaszín unikornis ácsorgott, zavart mosollyal az arcán, tekercsekkel és tollakkal teletömött nyeregtáskákkal az oldalán…

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.