A levendulaszín alikornis búskomoran a vonat ablakának üvegéhez nyomta az orrát. Talán nem állt jól a szénájuk. Talán még annál is rosszabb volt a helyzet, mint első ránézésre tűnt, elvégre canterloti őröket elég ritkán rendelték ki Ponyville-be, főleg nyilvánvalóan nem olyan okból, mint mondjuk az egyik Hercegnő látogatása. Viszont nem volt szabad elfelejteni egy pillanatra sem, hogy az elmúlt évek legtöbb krízishelyzetét ő maga oldotta meg saját patájúlag. A barátai segítségével. Akik most itt voltak vele mind egy szálig, hogy egy póniként állhassanak mögé. Nem volt egyedül. Nem maradt magára. Talán csak emlékeztetnie kellett volna rá valakinek…
– Mi a baj, Twilight? – kérdezte halkan, miközben odacsusszant a barátnője mellé a matracra.
– Semmi, csak… reménykedtem, hogy Shiney is itt lesz. – sóhajtott az unikornis. – Mikor a changelingek fenyegették Canterlotot, már messziről lehetett látni a pajzsot, amit a város köré vont. Jó, tudom, akkor inkább volt itt az esküvője miatt, mint a kapitányi feladatai miatt… És tudom, tudom, biztos van elég dolga a Kristály Birodalomban Cadence meg Flurry Heart mellett amúgy is… Csak… megnyugtató lenne tudni, hogy ő is itt van a közelben.
– Minden rendben lesz! – mondta ő több magabiztossággal, mint amennyi ténylegesen a rendelkezésére állt pillanatnyilag. – Nincs olyan vész, amivel a híres „hatosfogat” meg ne birkózna!
– Úgy bizony! – csatlakozott azonnal közéjük furakodva Pinkie Pie. – Amíg minket látsz, nincs mitől tartanod!
Erre aztán, mintegy varázsütésre a többi barátjuk is odagyűlt, s együttes erővel próbálták jobb kedvre deríteni a legfiatalabb Hercegnőt. Ő pedig, ahogy az lenni szokott, hamar a perifériára szorult. Rég túl volt már azon, hogy ilyesmiken megsértődjön. Azon viszont újfent el kellett gondolkodnia, hogy Celestia Hercegnő vajon miért kérte külön a levelében, hogy ő is csatlakozzon a Harmónia Elemeihez a fővárosba tartó első vonaton. Elvégre a hétköznapjai és a hétvégéi nagyobb részét is ezzel a hat pónival töltötte már évek óta, Twilight iskolájában együtt is dolgozott velük… viszont a kalandjaik többségéből egy az egyben kimaradt. És jellemzően nem is szorultak a segítségére… Még csak ahhoz sem kellett, hogy felvidítsa egykori mentorát. A térkép mágiájától sem viszketett ezúttal a feneke, hogy ne bírt volna otthon megülni rajta, míg a barátai visszatérnek az esedékes világmegmentésükből.
Félrehúzódott inkább az útból, s a vagon másik felén ezúttal ő nyomta az orrát az ablakhoz. Nem szorult vigasztalásra, egyszerűen csak szépnek találta Canterlotot. Ritkán járt erre éjszaka, hogy megcsodálhassa a várost teljes díszkivilágításban, hát most igyekezett kihasználni a lehetőséget. Az egyetlen, ami rontott az összképen – és őszintén szólva elég sokat –, hogy a szórványos őrjáratokat leszámítva egy lélek sem járt az utcákon. Ponyville-ben a legkisebb veszélyt érezve is hajlamosak voltak bedeszkázni az ablakaikat a lakosok, na de ehhez hasonló csendes pánikhangulatot látni a fővárosban egészen más volt. És ezzel vissza is ért a gondolatmenetének a kiindulópontjára: ugyan tőle mégis mit várhattak egy ilyen helyzetben?
Mintha csak megérezték volna, hogy ezúttal neki van szüksége támogatásra, Twilight és a barátai most őt vették körbe. Szerencsére nem egy csoportos öleléssel kezdték, mint a lila szőrű kanca esetében, csupán Twilight érintette a vállához finoman a patáját.
– Köszönöm, Starlight! – mondta mosolyogva.
– Pontosan mit is? – kérdezte hasonlóképpen ő.
– Nagyon sokat jelent a támogatásod. És az is, hogy itt vagy velünk.
– Bizony, csak veled teljes a csapat! – bökte oldalba Pinkie.
– Úgy ám, cukorfalat! – helyeselt Applejack.
– Ez mekkora király lesz már! – csatlakozott Rainbow Dash is, diszkrét fél méterre lebegve a vonat padlójától.
– Nem mintha sok választásom lett volna… de én is örülök, hogy itt lehetek veletek – mondta Starlight őszinte mosollyal. – Igazából nem is a küldetésünk miatt aggódom amúgy, inkább amiatt, hogy odahaza minden rendben legyen.
– Ah, kérlek, ne is mondd! – legyezte kecsesen félre a patájával a szemébe lógó sörényét Rarity. – Sweetie Belle-re bízni a butikot valóban felhívás volt keringőre egy kiadós katasztrófához, de hát mit is tehettem volna!
– Ú! És ez az első alkalom, hogy Pumpkinnek és Poundnak egyedül kell vinnie a boltot! – csatlakozott Pinkie is. – Ügyesek, de kicsit azért megijedtek, amikor kiderült, hogy nekem is mennem kell, hiába bízta őket rám Mr. és Mrs. Cake! Kíváncsi vagyok, mit fognak kisütni! Hihi!
– Thunderlane nem az első választásom lett volna időjárás-felelősnek, de azért érti a dolgát – mondta a levegőből Rainbow Dash, a szügyéhez érintve a patáját. – Nyilván a nyomomba sem érhet, viszont Cloudsdale gyakorlatilag totál kiesett, és ő legalább nem fog hülyeségből tornádót kavarni, ami aztán fákat csavar ki, meg tetőket szed le. Nem úgy, mint egyesek…
– Az én segítségem is elkélne a farmon, különöst ebben az időszakban! – sóhajtott Applejack a kalapját birizgálva.
– Én sem akartam ilyen hamar magára hagyni Huckleberryt… – motyogta Fluttershy. – Szegény fiú így is egész nap dolgozott, hogy minden állatra jusson ideje, aki elmenekült az Everfree-ből, és most meg ott maradt teljesen egyedül!
– Spike-nak pedig nagyon nagy az a kastély – szólalt meg halvány mosollyal Twilight is. – Tudom, hogy már nem olyan kicsi, valahogy mégis mindig bennem van a félsz, ha nélküle kell kalandoznom. Látod, nem csak te izgulsz az otthoni dolgok miatt… és teljesen meg tudom érteni, ha… kételkedsz abban, hogy Trixie száz százalékos pontossággal követni tudja az ellenőrzőlistát az iskolával kapcsolatban… – A kanca arcán egy pillanatra tisztán látszott, hogy emiatt sokkal inkább neki vannak igen komoly aggályai. – De fontos, hogy ilyenkor meg tudjunk bízni bennük! Hidd el, nem lesz semmi baj!
– Hát, ha ti mondjátok!
Igyekezett jókedvet erőltetni az arcára. És a többiek reakciói alapján inkább magában tartotta a véleményét, miszerint elsősorban nem attól kéne tartaniuk, hogy hazatérve nem találnak mindent tökéletes rendben. Ő személy szerint féltette egész Ponyville-t. Az Everfree Forest a nyugodt hétköznapokban is épp elég vad volt, és épp elég galibát tudott okozni, a falucskába mégsem állomásoztattak folyamatosan fegyveres erőket a Hercegnők – bizonyára nem utolsó sorban a Harmónia Elemeinek jelenléte miatt. Ezúttal viszont a cloudsdale-iek és a canterlotiak is mozgósítva lettek, és nem egy vagonnyi páncélos katona ugrált le csak arról a vonatról is, amin ők most az ellentétes irányba igyekeztek.
Illetve… a fékcsikorgásból és az erőteljes zökkenésből ítélve éppen meg is érkeztek. A lányok, mintegy parancsszóra visszaügettek a saját helyükhöz, és magukra csatolták a nyeregtáskáikat, így Starlight se tett másképp. Az ajtók hamarosan kinyíltak, ők pedig szépen kivonultak a peronra, a fogadásukra kirendelt aranypáncélos gárdisták elé. Minden tekintet feléjük fordult, ami ugyan nem volt különös olyan szempontból, hogy egyedül az ő kis csapatuk szállt le a vonatról, cserébe viszont semmivel sem volt kevésbé frusztráló…
A sor élén álló türkizkék kanca előrelépett, és lendületesen tisztelgett, ami mozdulatát az összes többi őr is azonnal utánozta.
– Guardian Angel őrnagy, palotaőrség, szolgálatára, Twilight Hercegnő! – kiáltotta meglepő hangerővel a pegazus. – Kérem, engedje meg, hogy a csapatommal Celestia Hercegnő őfelségéhez kísérjem!
– Persze, természetesen! – vágta rá megnyerő mosollyal a lila alikornis. – Mutassa az utat, kérem, őrnagy!
A pegazus elegáns vigyázzállásban összecsapta maga előtt a mellső patáit, majd újból szalutált, az őrök pedig további utasítás nélkül is engedelmesen körbevették őket. Ahogy Twilight és Angel vezetésével elindultak, Starlight még egyszer körbejáratta a tekintetét az üres állomáson, és az onnan nyíló, néptelen utcákon. Nagy volt a csend, és első ránézésre semmi sem mozdult, de egy kicsit odafigyelve a részletekre már nem tűnt olyan ijesztőnek a helyzet. A váróban, és a legtöbb ház ablakaiból is fény szűrődött ki, sőt, néhol a lakók sziluettjeit is látni lehetett. A vonatukról a masiniszta még futólag integetett is neki, amikor felé fordult.
Az útjuk a kastélyig gyorsan és eseménytelenül telt, még a nagy kapuhoz vezető lépcsőnél sem várta őket senki, csupán négy újabb, állig felfegyverzett páncélos póni állt őrt rezzenéstelenül. Odabent azonban már várta őket valaki, egy elegáns öltönyt viselő, kékesszürke földipóni csődör személyében. Twilighték a kíséretükkel könnyedén elsétáltak a tisztelettudóan fejet hajtó komornyik mellett, mikor azonban Starlight sereghajtóként egy vonalba ért az idegennel, az finoman megérintette a vállát, sőt, halkan meg is szólította.
– Hölgyem?
– Igen? – torpant meg ő értetlenül.
– Jöjjön velem, kérem! – mondta szenvtelenül a csődör, aprót intve a fejével, majd meg is fordult, és elindult a vörös szőnyeggel borított lépcsősort elkerülve az egyik jobb oldalt nyíló szűkebb folyosót megcélozva. – Már csak magára várnak.
A rózsaszín unikornis értetlenül pislogott, majd a fejét is megrázta, lecövekelve a lépcső alján. Bizonytalanul a távolodó barátai után nézett, akik láthatóan észre sem vették, hogy lemaradt tőlük – tipikus… gondolhatta volna, de leszokott már róla, hogy ennyire önérzetes legyen –, majd az egyik mellső lábával fellépett az első fokra, és úgy szólt a lassan távolodó komornyik után.
– Bizonyára összekever valakivel, uram! Ha megbocsát, nekem most mennem kell…
– Maga Starlight Glimmer – állapította meg a válla fölött hátranézve az öltönyös csődör. – Celestia Hercegnő hívására érkezett Canterlotba a Harmónia Elemeivel együtt. Szó sincs tévedésről. Kövessen, kérem!
A kanca újfent meglepetten pislogott, aztán vetett még egy utolsó vágyakozó pillantást a társai felé, s lassan visszahúzta a lábát. A komornyik elég őszintének tűnt, és végül is az őrök se szóltak semmit, amiért leszakadt a csoporttól, márpedig nekik kötelességük volt figyelni az ehhez hasonló részletekre. Bármi is akart ez lenni, tény, hogy fölkeltette a kíváncsiságát… ugyanakkor cseppet sem örült neki, hogy minden jel szerint újra ki fog maradni Twilighték kalandjából. Nem is értette, miért reménykedett benne, hogy a Hercegnő ilyen formában tart igényt majd a szolgálataira…
– Volna kedves felvilágosítani, egész pontosan hova kell mennem, és miért? – kérdezte a csődört, miközben ügetve felzárkózott mellé.
– Természetesen, asszonyom – felelte színtelen hangon a komornyik, folytatva az útját a folyosó felé. – A földszinti kis konferenciaterem felé tartunk, ahol a Csillagőrség vezetője várja, hogy további konzultáció céljából kikérje az ön szakértői véleményét a kialakult helyzettel kapcsolatban.
– A „kialakult helyzet”-ről a szó szorosabb értelmében semmit nem tudok, Mr…
– Water.
Starlight várt egy kicsit, hátha a csődör folytatja, de nem úgy tűnt, mintha noszogatás nélkül is hajlandó lenne ilyesmire. Tán költői túlzás volt ilyesmit állítania, ugyanakkor nem állt annyira messze az igazságtól, hogy érezni lehessen: nem tartja magát alkalmasnak egy ehhez hasonló feladatra.
– Szóval, Mr. Water, nem vagyok meggyőződve róla, hogy a segítségére tudok lenni ennek a bizonyos „Csillagőrségnek”, bármi legyen is az – jegyezte meg végül, majd mivel a komornyik továbbra sem reagált a szavaira, folytatta: – Esetleg felvázolná nekem, mégis mit várnak tőlem?
– Ön a megbeszélésen a mágia szakértőjeként fog részt venni – jelentette ki a csődör. – A további kérdéseit, amennyiben vannak, nyugodtan felteheti személyesen a Csillagőrség vezetőjének. Itt is volnánk, asszonyom.
A folyosó háromfelé ágazott, és a komornyik újra jobbra kanyarodott, s amint Starlight követte, már valóban láthatóvá is vált az úti céljuk. Az emlegetett konferenciaterem előtt kissé kitágult a tér, és a fal mentén a mágikus lámpások fénykörében néhány szék is el volt helyezve, az ajtó mellett pedig két kék-fekete egyenruhás őr is állomásozott: egy unikornis és egy földipóni. Nem szóltak hozzájuk, csak a szemükkel követték őket, ahogy a komornyik közéjük lépett, és a patájával egyetlen egyszer koppantott a fán. A csődör választ sem várt, azonnal lenyomta a kilincset, s szélesre tárva az ajtót finoman meghajolva előre engedte Starlightot.
Sok elképzelése nem volt, mi fogja várni odabent, de maga a helyiség tökéletesen megfelelt az elvárásainak, amit egy bármilyen konferenciaterem felé támasztott volna. A nagy részét egy hosszú, ovális asztal foglalta el, a tükörsimára csiszolt lapján középen kristályvázában egy helyes kis virágcsokor díszelgett, körülötte kipárnázott székek, mindegyik előtt egy-egy üvegpohár – némelyikben áttetsző folyadék is csillogott, ami a körülményeket tekintve bizonyára víz lehetett. A mennyezetről, a négy, egymástól sajátos elrendezésben majdnem egyenlő távolságra elhelyezkedő mágikus fényforrás között egy projektor lógott le egész az asztal szintjéig, jelenleg épp egy Equestria-térképet vetítve a bejárattal szemközt lévő falra szerelt vászonra.
Amire viszont nem számított, hogy egyetlen ismerős arc sem volt a jelenlévők között, pedig ez azért talán jogos elvárás lett volna a részéről, ha már valaki Celestia Hercegnőn keresztül kifejezetten őt kérte, hogy vegyen részt a megbeszélésen. De nem, személyes ismeretség se fűzte egyikőjükhöz sem, de még csak újságból sem rémlett első ránézésre senki, márpedig Starlightnak elég jó volt a memóriája. A legkevésbé különös volt a társaságból az a két kék-fekete egyenruhás földipóni kanca, akik vetítővászon mellett álldogáltak – és az egyikőjük bizonyára az említett Csillagőrség vezetője lehetett –, a legfurább figura címért pedig közel egyenlő eséllyel indulhatott a legszélen helyet foglaló, több ponton is a székéhez bilincselt fekete földipóni csődör, aki olyan tekintettel méregette őt, mint egy kiéhezett rönkfarkas, valamint az a seszínű unikornis csődör, aki gyér érdeklődéséről téve tanúbizonyságot csupán a fejét enyhén félrebiccentve fordult csak felé, amikor belépett, viszont így, félig hátulról is elég feltűnően hiányzott mindkét szeme, amiket még csak meg se próbált valamivel eltakarni.
Vele szemben az érkezése a legtöbb jelenlévőből láthatóan elég erős érzelmeket váltott ki, amik közül a domináns egyértelműen a döbbenet volt, ha jól értelmezte, pozitív irányban. Elsőként egy fiatalabb, grafitszürke unikornis adott hangot a véleményének, gyorsan felfüggesztve a hintázást, amint találkozott a szemük.
– Ohohó! És ki mást kapunk, mint Starlight kibaszott Glimmert! Celestia nem szarral gurigázik!
– Glass! – mordult rá a feltűnően csinos, egyenruhás rózsaszín kanca, majd mosolyogva Starlight felé fordult. – Elnézését kérem, hölgyem! Az… igazat megvallva nem tudtuk, kire számíthatunk, úgyhogy azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, igazán kellemes meglepetés, és nagy megtiszteltetés, hogy csatlakozik hozzánk.
– Nos… részemről a szerencse? – vonta fel kissé a szemöldökét Starlight.
A nyelve hegyén volt, hogy egy pár perce még azt hitte, egészen máshol van rá szükség, a barátaival együtt, de aztán inkább úgy döntött, hagyja kibontakozni az idegent. Ha a Hercegnő rendezte meg ezt az összejövetelt, a legkevesebb, amit megtehetett, hogy meghallgatja, mit akarnak tőle. A rózsaszín földipóni megkerülte az asztalt, elsétálva menet közben egy kirin és egy changeling mögött, majd megállt Starlight előtt, s mélyen a szemébe nézve nekikoccintotta a patáját az övéhez.
– Waggish Swatter, Csillagőrség, örvendek! – mutatkozott be mosolyogva.
– Hasonlóképpen – fogadta kissé félszegen ő. – Starlight Glimmer.
Volt valami különös a kanca pillantásában – túl azon, hogy mekkora ritkaságnak számítottak a rubinpiros szemek –, amit nem tudott hova tenni. Szilárd akaraterő és némi őszinte lelkesedés tükröződött bennük, de nem ezek keltették fel Starlight figyelmét… Sok ideje nem volt ilyesmiken merengeni: a rózsaszín kanca kissé elfordulva az asztal túlfelén lévő üres szék felé bökött.
– Fenntartottuk a helyét – fűzte hozzá. – Érdemben nem kezdtünk még bele semmibe, úgyhogy egy kis bemutatkozással és a jelenlegi helyzetről összegyűjtött alapvető információk felvázolásával fogjuk kezdeni, de ha közben is bármikor kérdése lenne, készséggel állok rendelkezésére. Ha szeretne egy kis frissítőt, vagy bármi hasonlót, csak szóljon Waternek! Köszönöm, Water – tette hozzá, futólag biccentve a komornyiknak.
A kékesszürke csődör udvariasan meghajolt, lesegítette az unikornisról a nyeregtáskáit, aztán félre is húzódott velük, Starlight pedig engedte a rózsaszín kancának, hogy a székéhez kísérje. Mire leült, Water is újra felbukkant mellette, s gyorsan megtöltötte a poharát egy kristálykancsóból, amit ő hálásan el is fogadott – a hosszú vonatút után valóban jól esett már egy kis friss víz. Swatter türelmesen kivárta, hogy megigya az egészet, aztán finoman megköszörülte a torkát.
– Nos, tehát! Üdvözlök mindenkit a Celestia Hercegnő és Luna Hercegnő által kijelölt ötös számú taktikai csoport hivatalos gyűlésén! Azért vagyunk itt ma este, hogy fényt derítsünk az Equestriát ért támadás okára, és kidolgozzunk egy tervet a mágikus szivárgás megszüntetésére. Mielőtt azonban ennek nekilátnánk, szeretnék röviden összeismertetni mindenkit. Jómagam Waggish Swatter vagyok, a Csillagőrség, valamint ezen csoport megbízott vezetője. Ő itt mellettem Ironseed Sunflower, a helyettesem. Az óramutató járásával megegyező irányban haladva tovább ő Dragon Glass, Luna Hercegnő tanítványa, szintén a Csillagőrségtől. Mellette Masquerade, Thorax király küldöttje a badlandsi kaptárból. Utána következik Jugem Lightcaller Desahutanyangból. Grape Jelly-t, az Éjjeliőrség nyugalmazott századosát a többség valószínűleg már ismeri, jelenleg a Nemzetközi Kapcsolatoknál dolgozik a Canterloti Királyi Őrség kötelékében. Conker Freewind… specialista az ő kérésére van most itt velünk. Bamboo Breezerun a Határőrség felderítője, a grassburgi helyőrségtől. Az ő oldalán szintén a mi pónink ül, Ebony March, a Csillagőrség régi-új tagja. Celestia Hercegnő jóvoltából csatlakozott hozzánk Life Thread, valamint a szakértői gárdánk: Plum, Decimus és Starlight Glimmer. Köszönöm, hogy mindannyian meg tudtatok jelenni!
Starlight végig követte a szemével a megnevezett pónikat – és más lényeket –, az utolsó előtti, szilvakék csődörnél viszont elakadt. Rosszul mérte volna fel a helyzetet? Mégis ismert volna valakit a különös társaságból? Ahogy a fiatal földipóni halvány mosollyal viszonozta a pillantását, a kanca nem is tartotta magában a gondolatait.
– Találkoztunk már? – kérdezte felvont szemöldökkel.
– Igen – felelte láthatóan kissé zavarban a kék csődör. – Szia, Starlight!
A hangja is ismerős volt, de Starlight még mindig nem tudta teljesen beazonosítani. Talán ponyville-i lett volna ő is?
– A piacon szoktunk összefutni – segítette ki a fiú. – Miénk a szilvás stand.
Igen, így már összeállt a kép… és Starlight teljességgel elvesztette a fonalat. Most, hogy tudta, kivel áll – vagy technikailag ül – szemben, nem fért a fejében, hogy mit keres itt. Főleg mint szakértő. Káosz szivárog a falu melletti ültetvényekből, vagy mi?
Elengedte inkább a kérdést, s csak a csődör mosolyát viszonozva bólintott. Ahogy nézte, a többiek ferde pillantásaiból ítélve ők se nagyon értették, miért vesz részt a gyűlésen egy farmer. Mondjuk nem mintha a Harmónia Elemeinek egyikének ne lett volna pontosan ugyanez a foglalkozása…
Mindazonáltal Swatter türelmesen kivárta, míg befejezik rövidke társalgásukat, s csak utána folytatta a bevezető beszédét.
– Jó, szeretnék akkor rátérni az ittlétünk okára – mondta, végignézve a jelenlévőkön. – A napokban a mágikus térben igen komoly szivárgás történt, aminek a tegnap délutáni tetőzését néhányunk a saját bőrén is érzékelhette.
Az nem kifejezés! Starlight éppen Pinkie-vel és Twilighttal fagylaltozott a cukrászda teraszán, amikor a vattacukor-sörényű barátnőjének olyan szuperérzék-rohama volt, amit évek óta nem látott – vagy talán soha, ezt nehéz lett volna pontosan megállapítani. És még mielőtt Pinkie epilepsziás epizódot megszégyenítő rángatózása abbamaradhatott volna, Twilight rámutatott Starlight szarvára, ezzel tudatosítva a kancába, hogy önkéntelenül is izzásba hozta azt. Ő pedig cserébe ugyanezt megtette a lila alikornissal. Mielőtt azonban még nekiállhattak volna azon lamentálni, hogy miképp nem vették észre a saját testükből kiáramló mágiát, Pumpkin Cake jóformán kirobbant a cukrászdából, szintén izzó szarvval, hogy teljes pánikban kérdőre vonja őket, mi történt. És utána jött persze az a jó másfél perces bizsergés, amihez képest Twilight térképének jelzése bolyhos kutyafüle volt…
– Maga a szivárgás az Everfree Forestben történt, és minden mérés alapján káosz alapú, viszont, és ez nagyon fontos, több forrás is megerősítette, hogy nem magából az erdőből ered – folytatta rendületlenül Swatter. – Azt is nagy magabiztossággal állíthatjuk, hogy a Kristály Birodalom erővonalai… öm… bocsánat, energiacsatornái érintettek a szokatlan aktivitásban, viszont ennek mibenlétére vonatkozó információt Sunburst szertartásmester sem tudott szolgáltatni.
Nocsak, még egy ismerős név! Ugyan Starlight eddig sem állította volna, hogy hidegen hagyja a gyűlés, vagy ez az egész vészhelyzet, ám tény, egyből egész máshogy viszonyult az egészhez, hogy a barátját emlegették. Twilighték boldogulnak magukban is; Sunburstnek lehet, nagyobb szüksége lesz rá ott fönt, északon…
– Jóval több jelentést kaptunk viszont a szivárgás equestriai oldaláról – emelte a patáját a rózsaszín kanca az éjjelőr páncélt viselő denevérpónira. – És itt van velünk az a póni, aki legelsőként ért Canterlotba, hogy személyesen számoljon be a történtekről az őrségnek. Mr. Breezerun, volna kedves elmesélni nekünk, egész pontosan mit látott, hogyan zajlott a mágikus esemény?
– Természetesen, Miss Swatter – bólintott barátságos mosollyal a bolyhos fülű csődör, majd kihúzta magát, és beszéd közben felváltva egyszerre mindenkivel igyekezett tartani a szemkontaktust. – Közvetlen közelből volt alkalmam megfigyelni, mi történt, mivel a barátnőmmel éppen az Everfree mellett repültünk el, amikor elkezdődött. Ő pegazus, így kicsivel előtte már érzett a levegőben légnyomásváltozást és töltésingadozást, ezért óvatosságból inkább csak egy közeli felhőről figyeltük az egészet. Amikor láthatóvá vált a mágikus jelenség, valóban voltak különálló időjárási komponensei is: az erdő fölött, és a külső peremének megközelítőleg ötven méteres körzetében egy-három méter átmérőjű, ránézésre füstköd konzisztenciájú felhők formálódtak, amik spontán, sporadikus, nem becsapódó kisüléseket produkáltak. A megjelenésük pillanatszerű volt, a teljes kialakulásuk darabonként négy-öt másodpercet vett igénybe.
– A portálok megnyílása egy ettől jól elkülöníthető folyamat volt időben és térben is – folytatta a denevérpóni felderítő. – Nagyjából egy fél perces periódust követően már nem jelent meg több füstpamacs, viszont rögtön utána már általam is tisztán érezhetően megremegett a levegő, és ezúttal szigorúan az erdő területén belül megnyíltak azok a bizonyos portálok. Fény és hangjelenség kísérte őket, viszont az átlépő lényeket nem volt alkalmunk alaposabban megfigyelni. Természetesen mindketten azonnal szolgálatba helyeztük magunkat, és Cloudsplitter elrepült riasztani a Cloudsdale-i Légierőt, én pedig egyenesen ide jöttem.
– Köszönjük a részletes beszámolót! – mondta Swatter, mikor a csődör végzett. – A portálokon keresztül érkezett lényekről több jelentést is kaptunk, mivel a két Hercegnő azonnal mozgósította a teljes katonaságot, és több különítményt is kiküldtek az Evefree Forestbe és a környékére. Voltak kisebb összetűzések is az idegenekkel, viszont azok szerencsére nem szerveződtek két-három fősnél nagyobb csapatokba, így a mieink szinte minden esetben túlerőben voltak, és a veszteségeink… elhanyagolhatónak mondhatóak egyelőre. Problémát jelent viszont, hogy a lények nagy része elhagyta az erdő területét, és jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik, illetve az is, hogy volt olyan közülük, amelyik lakott területre tévedt, és ott bocsátkozott harcba a helyi erőkkel. A védelem megszervezése nem a mi feladatunk, de fontosnak tartottam megemlíteni az idegenek eddig megismert viselkedési mintáit.
– Szintén fontos információ a portálok természetével kapcsolatban, hogy a rajtuk keresztül átlépett lények egyértelműen kimutathatóan nem a mi világunkról származnak – folytatta komoly arccal megtámaszkodva az asztalon Swatter. – Tudomásom szerint élve elfogni csupán egyetlen egyet sikerül eddig, mivel szinte kivétel nélkül rendkívül harciasak, illetve borzasztóan ügyesen kicsúsznak a kommandósok patái közül, viszont ettől függetlenül tudtunk néhány fajt azonosítani, illetve néhány ismeretlenről is készültek kiértékelhető felvételek.
A rózsaszín kanca a fejével intett Sunflowernek, mire ő lentebb vette a szoba világítását, majd átléptetett a kivetített, halovány Equestria-térképen.
– Érdekes megjegyezni, hogy a betolakodók többségét a kivezényelt pónik felismerni vélték régi legendákból és mesékből, bár pontos adatok és valódi viszonyítási alap híján ez betudható lehet egyfajta ösztönös képzettársításnak is – bökött Swatter a vászonra, amin a kirajzolódó képen mintha egy póni dugta volna ki a nyakát éppen két fa között, de olyan bizarr volt a kinézete, mintha a fején kívül hordta volna a koponyáját. – Láthatják, hogy vannak viszont ismerten más világokról származó lények is köztük, mint például ez a tengu. Le se tagadhatnánk a káosz mágiájának érintettségét, hiszen bizonyára nem véletlen, hogy pont a tenguk mellett érkezett jelentés több lilimről és oniról is. – Ahogy mondta tovább, Sunflower szépen váltogatta a kivetítőn látható képeket, így felvillant előttük néhány alig azonosíthatóan elmosódott felvételi a démoni szörnyetegekről, a végén, mintegy lezárásként egy teljesen tisztával, amin egy karmos szárnyú, kos-forma szarvú, bizarr testfelépítésű lény hevert a földön… felvágott torokkal.
Starlight érezte, hogy kifut a fejéből a vér. Félrekapta a fejét, a patáival megtámaszkodott az asztallapon, úgy görnyedt össze. Lehunyta a szemét, és nagyot nyelt, miközben megpróbálta lenyugtatni a légzését. Nem volt erre fölkészülve… és jól esett volna némi előzetes figyelmeztetés…
– Válts át a következőre, légy szíves…! – szólalt meg halkan Swatter. – Megértem, ha a legtöbben sokkolónak találták a legutóbbi felvételt. Talán azt is gondolják, fölösleges volt megmutatnunk. Azonban nem fogok érte elnézést kérni. Három jó póni áldozta az életét azért, hogy legyűrjék ezt a szörnyeteget, és nekünk információkat szolgáltassanak. Az egyikőjüket… személyesen is ismertem… – tette hozzá alig hallhatóan. Ahogy Starlight fölemelte a tekintetét, még azt is látni vélte, hogy a kanca megborzongott. – Amikor azt mondtam, a veszteségeink elhanyagolhatónak mondhatók, azt kizárólag statisztikai értelemben tekinthetjük annak, a világunkra érkezett ellenséges lények becsült számának fényében. Ha az események… szerencsétlenebb fordulatot vesznek, az akár több ezer halott civilt is jelenthetett volna… És amíg nem tudjuk, mi a behatolók célja, a legrosszabb eshetőségre is fel kell készülnünk.
Hogy ne kelljen a kivetítőre néznie, Starlight inkább a többiek reakcióit figyelte. A sokkolóan naturális felvétel láthatóan nem csak őt viselte meg: a ponyville-i ismerőse, és az ifjú kirin kanca is kényelmetlenül fészkelődött azóta is a székében, ez utóbbi olyan sápadt arccal, mint aki az ájulás szélén áll. A másik végletet a „specialista” barna kanca, a seszínű „szemtelen” csődör, és a rúnázott bilincseket viselő „szakértő” fekete csődör képviselte: az előbbi kettő szinte már közömbösen figyelte Swatter magyarázatát és a képeket, az utóbbi pedig félig felvont szemöldökkel, és árnyalatnyi mosollyal. Mindenki más kellő aggodalommal figyelte a szóban kibontakozó eseményeket.
– Ismétlem, a védelem megszervezése nem a mi feladatunk, így a legtöbb, amit tehetünk, hogy a lehető leghamarabb kitaláljuk, mi és ki áll a mágikus szivárgás hátterében – folytatta komolyan végignézve rajtuk a rózsaszín kanca, miközben a vásznon mögötte megjelent Equestria térképe. – Összefoglalom még egyszer a problémát, aztán nekiállunk közösen kielemezni a rendelkezésre álló adatokat. Nem tudjuk, ki, vagy kik okozták a szivárgást. Nem tudjuk, milyen módszerrel hozták létre. Nem tudjuk, mi volt vele a céljuk. Nem ismerjük a varázslat eredésének a pontos helyét, csupán nagyon durva becslésekkel, a Lightcaller által szolgáltatott, „megérzésen” alapuló információk alapján. Szintén csak hozzávetőleges adataink vannak arról, hány idegen lény lépett a portálokon keresztül Equestria területére… és az ő céljaikkal kapcsolatban pedig egész konkrétan jelenleg még tippjeink sincsenek. Szóval ha bárkinek bármivel kapcsolatban ötlete, megjegyzése van, kérem, ne habozzon megosztani a társasággal!
Pár másodperces csend után, ami alatt mindenki igyekezett megrágni a hallottakat, a Starlight mellett helyet foglaló csődör – Decimus, ha minden igaz – magához ragadta a szót.
– Elterelő hadművelet – jelentette ki magabiztos, nyugodt hangon. – Ez a legvalószínűbb. Ha azt vesszük, mit sikerült ténylegesen elérniük, számításba véve, hogy komoly károkat az idehurcolt lények nem okoztak, az Equestria katonai erejének és a felső vezetésnek a teljes lefoglalása volt. Láttunk már hasonlóra példát… gondolom, Burning Soul egykori követőinek nem kell részletesen bemutatnom ezt a stratégiát. Hogy pontosan miről szeretnék elterelni a figyelmünket, nos, a jelenlegi ülőhelyemről elég nehézkes lenne kitalálnom a megadott adatok alapján. Viszont az biztos, hogy a pillanatnyi helyzetünk tökéletes nyitás egy inváziós kísérlethez, vagy akár egy teljes infiltrációhoz… Erről pedig, azt hiszem, a jelenlévők közül Mr. Masquerade tudna a legtöbbet mesélni.
Ez a megfogalmazás és hangnem már-már felért egy sértéssel, de a sárgászöld kitinű changeling láthatóan a legkevésbé sem vette magára a vádaskodást.
– Egyetértek, egy ilyen lehetőséget annak idején biztos nem hagytunk volna ki még akkor sem, ha a közvetlen okozói nem mi lettünk volna a zűrzavarnak – bólogatott komoly arccal Masquerade. – A hozzáférhető forrásaink azonban már akkoriban is korlátozottabbak voltak mondjuk a pónikéhoz képest, szóval csak másodlagos haszonélvezői lehettünk volna a helyzetnek. Nyilván ebből kifolyólag érdemes is rajtuk tartanunk a szemünket a renegát changeling kaptárokon, elvégre ha Thorax királyunk dominanciája mellett a jelentőségük eltörpül is, ellenőrizetlenül hagyva őket igen jelentős károkat okozhatnak a hátországban.
– Köszönjük a hozzászólást – bólintott Swatter, majd a grafitszürke unikornis felé fordult. – Dragon Glass, ha végeztünk, ezt mindenképp említsd majd meg Luna Hercegnőnek, légy szíves!
– Értelemszerűen – tárta szét a mellső patáit somolyogva a csődör.
– Mr. Masquerade! – nézett újra a changeling szemébe a rózsaszín kanca. – Azt mondta, a changelingek nem rendelkeznek a megfelelő forrásokkal egy ilyen varázslathoz. Volna kedves ezt egy kicsit bővebben is kifejteni?
– Persze – mosolyodott el Masquerade. – Mi, changelingek, mesterei vagyunk az alakváltásnak, és elég jók vagyunk a tudati manipulációkban, azonban bármilyen más specializált mágiában messze elmaradunk más fajoktól. Ez egyszersmind jelenti azt is, hogy a komplexebb varázslatok kivitelezése csak aránytalanul nagy energiabefektetéssel lehetséges a számunkra, ha egyáltalán az. – A csődör hátradőlt a székében, a szemét a mennyezetre emelte, s merengve simogatta az állát a patájával. – Egy olyan varázslat, ami képes egyszerre több portált is megnyitni Equestria kellős közepén, ráadásul úgy, hogy a kiindulópontja az országon kívül esik… kétlem, hogy akár az összes changeling királynő erejével, és minden alattvalójuk és dolgozójuk támogatásával is megoldható lenne. Ha pedig mégis, az valószínűleg túl nagy áldozatokkal járna a várható előnyökhöz mérten. Nem is beszélve arról, hogy jó eséllyel egy kaptár se lenne utána olyan állapotban, hogy komolyan kihasználhassa a helyzetet. – Újra előredőlt, és felvont szemöldökkel végignézett a csapaton. – Bár ez pusztán elméleti fejtegetés, elvégre a teleportvarázslatok eredendően olyannyira komplexek, hogy a legtöbben hozzájuk se tudunk szagolni.
Igaza volt, legalábbis Starlight legjobb tudomása szerint. Nem is emlékezett rá, hogy valaha is látott volna changelinget teleportálva közlekedni, bár a régi tanulmányaiból úgy rémlett, egyébként képesek lehetnek rá. A nagy kérdés csak az maradt akkor így, hogy ha nem a changelingek voltak, akkor kik? Úgy látszik, ezt Swatter is pontosan így látta…
– Valaki meg tudná mondani nekem, mely fajok értenek annyira a teleportáláshoz, hogy felelősek lehessenek a portálok megnyílásáért? – kérdezte az egyik patáját az asztallapra helyezve.
– A lidércek – morogta félhangosan mellette Sunflower.
– Igen, de megbeszéltük, hogy számba veszünk minden lehetőséget – mondta rá azonnal Swatter, még csak felé se nézve a sárga kancának. – Mivel a Csillagőrség elég sokat foglalkozik velük, eléggé patán fekvő, hogy az elsők között gondolunk rájuk, ergo mi finoman szólva is részrehajlóak vagyunk a kérdésben. És elsősorban olyanokat szeretnék összegyűjteni, akik ismerősek a káoszvarázslatok terén.
– Discord – csúszott ki Starlight száján, majd ahogy minden tekintet felé fordult, kicsit kifejtette, mire gondolt. – Kevés olyan lény él Equestriában, aki ilyesmire képes, de Discord egyértelműen az egyikük.
– Na, igen, Discord az alfája és az ómegája mindennek, ami káosszal kezdődik – sóhajtott megértő félmosollyal Dragon Glass. – Patánfekvő volt az elsők között kérdőre vonni, de állítólag nem tud semmiről. Meg aztán, te jobban ismered: nem jellemző rá, hogy a „tréfáival” életeket veszélyeztessen, főleg mióta a mi oldalunkon áll.
– Magától talán nem… – fintorgott Starlight. – De volt már rá sajnos példa, hogy engedett mások nyomására.
Ezen azért mindenki elgondolkodott egy kicsit. Végül Sunflower ragadta magához a szót.
– A changelingek talán nem képesek ilyen komplex varázslatok végrehajtására, Discordnak viszont nincs szüksége ennyire túlbonyolítani bármit is. Ritkaságszámba megy, hogy nem egyetlen csettintéssel intéz el egy varázslatot, az pedig, hogy a Kristály Birodalom csatornáin keresztül kelljen átvezetnie, nekem legalábbis elképzelhetetlen…
Ott volt a pont, ezt valóban Starlight se nézte volna ki belőle. Sok egyéb lehetőség viszont nem maradt: kevés olyan entitást ismert, aki képes lehet egy ilyen nagy horderejű, országokon átívelő varázslatot kivitelezni. A Hercegnők, bár mágikus potenciálban esélyesek lettek volna, nyilván szóba sem jöhettek. Discordot az imént zárták ki. Tirek, és minden hasonló kaliberű gonosztevő évekkel ezelőtt el lett távolítva az útból, ami persze nem jelentette, hogy nem térhetett vissza valamelyikőjük… ugyanakkor a leírás alapján ez egyikőjüknek sem volt a stílusa. A messziről indított, átfogó mágikus támadás esetleg, de kizárt, hogy bármelyikőjük is meg tudta volna állni, hogy előbújjon a rejtekhelyéről átvenni a hatalmat Equestria felett…
– Nem sok olyan csoportról van tudomásom, ami profitálna egy ilyen manőverből, egyszersmind képes is a megtételére… – jegyezte meg kisvártatva Decimus. – És akik rendelkeznek is a kellő tudással a káoszmágia terén, azoknak sem illik bele a profiljába. Valószínűtlen, hogy az Idézők meg mernék kockáztatni, hogy kihívják maguk ellen Celestia haragját, a Hét Bölcstől legalább ilyen éles váltás lenne, ha átállnának a békés mágiakutatásról… bár ők bizonyára rendelkezik elegendő varázserővel… És noha sok kicsi sokra megy, az Új Élet jellemzően kicsiben játszik, ha a káosz jön szóba: ezt bizonyára Ebony March is alátámasztja nekem.
– Az már igaz! – recsegte hamiskás mosollyal az asztal túlfeléből egy vén földipóni kanca. – És örülök, hogy nem említetted a kirineket! Ők túl kevesen is vannak, és a hibrid mágiájukkal nem tudnának összerakni egy ilyen bonyolultan megtervezett varázslatot.
– Talán… – vonta fel az egyik szemöldökét Decimus. – Viszont ha valóban egy új, ismeretlen csoporttal van dolgunk, könnyen előfordulhat, hogy vannak köztük kirinek is. Ha önmagukban nem is alkalmasak ilyen kaliberű varázslatokra, mások még kihasználhatták a fokozott affinitásukat a káoszhoz.
Többen is a Lightcaller nevű fiatal kirin felé néztek – köztük Starlight is –, hátha van a dologhoz valami hozzáfűznivalója, de a kanca látványosan szorosra zárta az ajkait, mintha lenne hozzáfűznivalója, csak nem szeretné megosztani a jelenlévőkkel. Különös… nem pont ez lenne az értelme egy ilyen megbeszélésnek? Nem tűnt túl sértőnek a földipóni megjegyzése, de mondjuk ki tudja, ismerték-e korábbról egymást, és volt-e esetleg már valami nézeteltérésük…
– Úgy érzem, egy csoportot még mindenképpen meg kell említenünk, még ha őket elég nagy biztonsággal ki is zárhatjuk – jegyezte meg Swatter, a patáját elgondolkodva a szájához emelve. – A Fekete Karom igen jelentősen profitálhat belőle, ha Equestriát ellenséges lényekkel árasztja el. Ha lehetőségük lenne megtenni, egész biztosan kapva kapnának az alkalmon… azonban a boszorkányaik mágiája nem elég erős ilyen hosszú hatótávú varázslatokhoz. Persze összefoghattak valakivel, és igen, itt könnyen képbe jöhetnek a lidércek, de biztos, hogy nem a griffek kezdeményezték, vagy legalábbis nem ők a közvetlen okozói a szivárgásnak.
– Már nem merem kijelenteni, hogy ha Warden mancsa lenne az egészben, tudnék róla… – fűzte hozzá morogva az öreg földipóni. – Viszont ha ő csinálta volna, már itt lihegnének a nyakunkban. Így, hogy nem léptek azonnal, legfeljebb infiltrációval érdemes próbálkozniuk nekik is, mint a changelingekhez – biccentett Masquerade felé.
A kitinpáncélos csődör láthatóan ezúttal sem vette magára a megjegyzést, csupán lehunyt szemmel, szelíd mosollyal bólogatott.
– Miss Starlight! – fordult Swatter és vele együtt az egész társaság a rózsaszín kanca felé. – Ha megkérném, volna kedves felvázolni nekünk, mekkora mágikus erőre lehet szükség létrehozni egy olyan szivárgást, amivel jelenleg szemben állunk?
– Hát… hehe… hogy mennyi víz van a tengerben? – kacarászott, próbálva elviccelni a kérdést. – Elég sok, és ennél pontosabbat nehéz is mondanom. Én a magam részéről hozzá se tudnék szagolni, és szerintem Twilight Sparkle se, pedig ő a Mágia Eleme. Illetve annyival előrébb lennénk vele, hogy ötlete biztos több lenne, hogy elméleti síkon milyen módszerekkel lehet ilyet csinálni. És… arra is mernék fogadni, hogy ha Twilight előállna egy tervvel, akkor is szüksége lenne mindhárom Hercegnő segítségére. És ha így tenne, bizonyára akkor sem tudnák megoldani nyers erőből. És akkor még nem vettem számításba, hogy káosz típusú mágiáról van szó… Viszont a bonyolultságát tekintve, azaz hogy egy szakrális csomópont energiacsatornáin átvezetve, valamint egyszerre többféle hatást, több eltérő ponton váltson ki egy varázslat… nos, ebből kiindulva még azt is meg merném kockáztatni, hogy ilyesmit még Discord sem lenne képes létrehozni egyetlen csettintéssel. Szüksége lenne hozzá valamiféle rituáléra, annak pedig lehetetlen maradéktalanul eltüntetni a nyomait. Csak meg kell találni a forrását, ami mondjuk nem feltétlen egy egyszerű feladat.
– Értem… – motyogta Swatter. – És azt le tudná nekünk esetleg írni, hogyan néz ki egy ehhez hasonló „rituálé”?
Starlight fújt egy nagyot, s a patájával megtámasztotta a halántékát, ahogy elgondolkodott, hogyan magyarázhatná el olyasvalakinek, aki semmit nem ért a varázslathoz. Szerencsére azonban az asztalnál ülő másik unikornis kisegítette.
– Az teljesen mindegy, Swat… – legyintett Dragon Glass. – A rituálé csak egy afféle… szertartás, ami a bonyolultabb varázslatokra való koncentrálást segíti. Rituálé lehet az is, hogy felrajzolsz egy mosolygós fejet a szobád padlójára, és beleülve a Télűző nótát dúdolod, miközben varázsolsz. A lényeg az éterben hagyott lenyomaton van.
– Ez elméletileg igaz lehetne, de nem tudok egyetérteni veled – csóválta a fejét Starlight. – Egy rituálénak valóban az elsődleges célja, hogy fókuszként működjön a mágus számára, azonban az a legkevésbé sem mindegy, hogy egész pontosan miből és hogyan épül föl maga a rituálé. Nyilván vannak egyéni különbségek, viszont sokat segítenek azok az univerzális jelek, elemek, amik a mágia szempontjából önálló értelmezéssel bírnak. Például az idézőkörök pár extrém kivételtől eltekintve mind pentagram-alapúak. Szintén meghatározóak lehetnek az elérni kívánt változások is a rituálé felépítésében. Ha jól van összerakva, rengeteget lehet úgymond „spórolni” a befektetendő energiával.
– Ah! Na, ezért fasza, ha van velünk egy valódi mágiaszakértő! – dőlt hátra kényelmesen a székén a szürke unikornis, a patáival megtámasztva a fejét.
– Azt hiszem, erre a pontra érve viszont érdemes lenne mégis visszakanyarodnunk a lidércekre – ragadta magához a szót Sunflower. – Ők ugyanis egyértelműen profitálnának belőle, ha Equestriát ilyen módon támadás érné, valószínűleg nyílt konfrontációval nem próbálkoznának így sem, a Kristály Birodalom az energiacsatornáival mondhatni patára is esnek nekik, és értenek a bonyolult rituálékhoz is. Nem is beszélve arról, hogy a legtöbb szóban forgó csoporttal ellentétben köztük van egy halhatatlan mágiahasználó is.
Starlight hitetlenkedve felkapta a fejét. Nem csupán a lidércekről nem hallott még soha, de még egy halhatatlan is lett volna közöttük? Ez azért elég nagy jelentőséggel bírt ahhoz, hogy legalább valami információmorzsát elcs… Vagy talán mégsem… A Viharkirály is jóformán a semmiből bukkant fel, mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül. Az, hogy a fővárosig tudott jutni a flottájával anélkül, hogy a Határőrség előtte riadót fújjon, értelemszerűen Tempest Shadow taktikai érzékét, és a félelmetesen gyors léghajókat tervező mérnökök képességeit dicsérte, azonban hogy előtte a hírét se hallották a zsarnoknak, így belegondolva cseppet különös volt. Ennyi erővel tényleg élhettek még egész népcsoportok is Equestria határain kívül, akikről a pónik egész egyszerűen nem vettek tudomást…
– A társaimnak és nekem a legelső és legvalószínűbb tippünk a lidércek voltak – mondta Swatter, lassan végignézve a társaságon. – Vannak homályos, sőt, akár ellentmondásos részletek az elmélettel kapcsolatban, mint például a lidércekről nincs olyan adatunk, miszerint képesek lennének káoszmágiát használni. Viszont a szükséges erejük és… hajlamuk is megvan hozzá, hogy ilyesmit műveljenek velünk. Szóval amennyiben senkinek nincs más ötlete az elkövetők kilétét illetően, Sunflower javaslatára valóban rátérhetnénk a lidércekre.
Az asztalnál ülők mind kíváncsian figyelték egymást, lesz-e valamelyikőjüknek hozzáfűznivalója. Végül, mikor a rózsaszín földipóni újra szóra nyitotta a száját, a ponyville-i szilvafarmer köszörülte meg a torkát.
– Bocsánat, lehet, hülyeséget mondok, de nekem úgy tűnik, a társaság eddig csak olyan lehetőségeket vett számításba, hogy valaki a mi oldalunkról okozta ezt a szivárgást – jegyezte meg kissé bátortalanul Plum. – Nem képzelhető el esetleg olyasmi, hogy a mágusunk odaátról nyitotta a portálokat az Everfreere? Nem is tudom, teszem azt… a szellemvilágból, vagy esetleg az asztrális síkról?
Jó, ez már tényleg abszurd volt… Starlight azt még el tudta fogadni, hogy a Hercegnők iderendeljék őt Canterlotba „szakértőnek” egy vadidegen csapatba. Az is belefért, hogy olyan szervezetekről és fajokról hadováljanak neki, amikről még életében nem hallott. Még azon sem akadt fent, hogy a válogatott társaság egyik tagja jó eséllyel egy élőhalott póni volt. Ellenben az, hogy egy földműves földipóni egy mágiával kapcsolatos kérdésben teljesen magától értelmesen tudjon nyilatkozni, mi több, egy lépéssel előtte is járjon a többieknek…!
Láthatóan senki nem is állt készen megválaszolni ezt a fogós kérdést… hanem láthatóan tőle várták, hogy mindenki nevében előrukkoljon egy értelmes felelettel. Mintha pontos ismeretekkel rendelkezne a lilimek, tenguk és más perplanáris lények mágikus képességeit illetően…
– Nos… nem zárhatjuk ki a lehetőséget – mondta végül, alaposan megfontolva a szavait. A patáival megtámasztotta a combját, a fejét pedig lehajtotta, hogy könnyebben merüljön el a gondolataiban ennyi kíváncsi tekintet kereszttüzében. Nem volt rosszabb, mint amikor az iskolában vonták kérdőre a gyerekek, csupán a probléma volt jóval bonyolultabb. – Innen egy másik világra portált nyitni nem nehezebb, mint onnan ide… ami persze nem jelenti azt, hogy az iniciálás energiaigénye könnyen elérhető lenne egyszerű halandók számára. Az asztrális leképezés, az idézés az egészen más téma; itt valódi, teljes értékű lények léptek a világunkra. Ráadásul tömegesen, és egyszerre több helyről! Ez… inkább tűnik egy olyan manővernek, mintha… mintha aki létrehozta a varázslatot, annak mindegy lett volna, egész pontosan miket és kiket zúdít Equestriára. A végrehajtása ezáltal valóban egyszerűbb is lehetett, hiszen ez igen jól illeszkedik a káosz lényegéhez. Cserébe viszont aligha szolgálhatná bárki olyannak a célját, aki a túloldalról indítja a varázslatát.
– Viszont ami az igazán árulkodó a kérdésben, hogy a társaság szerint a káoszmágia keresztül lett vezetve a Kristály Birodalom felénk mutató szakrális csatornáin – emelte fel a fejét Starlight, hogy Plum szemébe nézhessen. – Erre egészen biztos nem lett volna szüksége senkinek, aki a másik oldalról próbálkozik. Sőt, egy ilyen nyitott végű káoszvarázslattal nem is valószínű, hogy sikerülhetett volna ennyire finomra hangolni az eredményt. Viszont erről az oldalról, egy precízen kidolgozott rituáléval megoldhatónak tűnik a dolog.
Megeresztett egy bocsánatkérő mosolyt a földipóni felé, mivel úgy érezte, szegény hiába bizonyult a származásához és szakmájához mérten kiemelkedően kompetensnek a témában, az imént gyakorlatilag darabokra cincálta a felvetését. A fiatal csődört azonban láthatóan cseppet sem bántotta a dolog: az állát a patájába támasztva élénken hegyezte a füleit, úgy bólogatott.
– És ha azt mondanám, okom van feltételezni, hogy valakinek a szellemvilágból benne van a mancsa a dologban? – kérdezte végül merengve Plum.
Nagyobb hatást tán akkor sem válthatott volna ki, ha beismerő vallomást tesz, miszerint ő maga idézte a lényeket Equestriába… A társaság fele azonnal nekiesett, válaszokat követelve, a másik fele pedig – Starlightot is maguk között tudva – csupán értetlenül bámulta a szilvakék csődört. Egy darabig még Swatter sem tudott rendet parancsolni, bár nehéz is lett volna úgy, hogy közben ő is kérdésekkel árasztotta el a fiatal földipónit.
– Nem azt állítottam, hogy onnan csinálták, csak hogy a szellemvilágot is érintette a varázslat – magyarázkodott a farmer-per-okkult-mágiatudós csődör, mikor végre szóhoz jutott. – Vannak barátaim a másik oldalon, és ők is megerősítették, amit a… egy ismerősömnek köszönhetően a saját szememmel is láthattam. Az álmok világa ugyanúgy felbolydult, mint a miénk, és oda is érkeztek olyanok, akik eddig annak a világnak sem voltak a részei… Igen, álomvilág – ismételte meg a többiek hitetlenkedését érzékelve. – Luna Hercegnő bizonyára nem véletlenül hívott meg engem erre a gyűlésre…
Halk, fájdalmas nyihogás járta be a kis helyiséget, s a forrását keresve Starlight a rózsaszín földipónival találta magát szemben, akire az ülés levezénylését bízták a Hercegnők. A kanca minden eddigi magabiztossága mintha semmivé foszlott volna, ahogy az arcát a patáiba temette.
– Hát, ezt nem hiszem el…! – motyogta félhangosan, cseppet sem foglalkozva vele, hogy mások is hallják a kiborulását. – Hogy a jó fenébe várhatják így tőlünk, hogy bármire is rájöjjünk? Ha ilyen tényezőkkel is kéne számolnunk, azt' azt se tudom, mi az… És ha csak egy morzsányi igazság is van ebben, az borít mindent…
– Nem feltétlenül, Swatter – szólalt meg mellette halkan Sunflower. – Sőt, ha az van, amire gondolok, ez csak még inkább megerősíthet minket abban, hogy a lidércek állnak az egész mögött. Bár eddig nem adták jelét, hogy űznék még a mesterséget, de a régi időben a lidércek képesek voltak tudatosan mozogni az álomvilágban. Ez a tudományuk pedig nem merülhetett teljes feledésbe, hiszen velük van Pulsar, hogy szükség esetén felélessze a hagyományokat.
– Egészen pontosan mennyire jelentős a mi világunk szempontjából, hogy mi történik a szellemvilágban? – kérdezte hirtelen Decimus.
– Változó… – csóválta a fejét Plum. – Az ottani események nagy része teljesen láthatatlan marad utólag is a számunkra. De az ellenkező eset is előfordulhat: megváltoztathatja a történelmet. Equestria, sőt, az egész világ mágikus hálózata szempontjából pedig egyértelműen meghatározó.
– Ebben az esetben tartom magam az eredeti felvetésemhez, miszerint ami az Everfree Forestben történt, az csupán figyelemelterelés – folytatta komolyan a gondolatmenetét a fekete csődör. – A jelen tippem pedig az lenne, hogy azt akarták, ne tudjunk kellő figyelmet fordítani a szellemvilágra. Adott körülmények között a támadás már meg is történhetett Equestria ellen, akár a lidércek, akár más, álomvilágbeli lények által, az orrunk előtt, láthatatlanul. Csak ha azt elképzeljük, micsoda információszerzési lehetőség észrevétlenül betörni pónik álmaiba…! – Decimus egy pillanatra ábrándos arccal a falat bámulta. – Óriási potenciál van egy ilyen opcióban… és élek a gyanúperrel, hogy az szellemvilág lényeinek nem merül ki ennyiben az eszköztára.
Hátborzongató volt belegondolni, hogy valaki akár az álmában is megfigyelheti… Ha eddig tartott volna ilyesmitől, Luna Hercegnő puszta létezése önmagában is megnyugtatta volna. Több póni álmába való szinkronizált behatolással viszont bizonyára még ő se tarthatta a lépést… pláne hogyha közben fontosabb dolga akadt, mint például az ország védelmének a megszervezése…
– Jó… – sóhajtott Swatter, fáradtan körbejáratva a tekintetét az asztalon. – Akkor tisztázzuk, hogy ami a szellemvilágban történik, az nem a mi hatáskörünk. A jelen felállásból pedig úgy ítélem, beszélgetéssel nem fogunk előrébb jutni. Úgy látom, az egyetlen megoldás, ha kimegyünk terepre, és megnézzük a szivárgás forrását, valamint ha a lehetőségeink engedik, meg is szüntetjük azt. Ehhez pedig szükségem lenne további segítségre a csapat részéről. Szeretném megkérni magukat, hogy minél többen vállalkozzanak erre a veszélyes expedícióra! Mielőtt azonban rátérnénk arra, ki jelentkezik a küldetésre, szeretnék megbizonyosodni róla, hogy tényleg van értelme útnak indulnunk. Miss Starlight, ha megtalálnánk a szivárgás eredetének pontos helyét, odautazva ki tudná elemezni a rituálét, hogy ki hozhatta létre és pontosan mit is csinált vele?
– Nagy valószínűséggel igen, ha biztosítanak hozzá elég időt – bólintott ő. – De már az is sokat segítene, ha Sunbursttel konzultálhatnék a szakrális csomóponttal kapcsolatban.
– Kiváló! – biccentett a rózsaszín földipóni. – Számíthatok magára, hogy csatlakozik terepen is a csapatunkhoz?
Bár nem érte váratlanul a kérdés, ezen azért el kellett gondolkoznia. Mikor a komornyik a konferenciaterembe invitálta, nem érezte a magáénak a csoport problémáit. Pedig kicsit is belegondolva pontosan ez volt a helyzet. A canterloti vonatra felszállva egy kalandban reménykedett Twilighték oldalán, s a kaland lehetősége megmaradt, csak más feltételekkel. Ha igent mond, ugyanúgy Equestriáért fog harcolni, csak egy másik fronton, mint a barátai…
– Számíthat rám – bólintott magabiztos mosollyal.
– Köszönöm, mindannyiunk nevében! – hajtott fejet a füleit előrebillentve Swatter, majd az ifjú kirin felé fordult. – Lightcaller, ugyanilyen fontos tudnom, hogy ha közelebb érnénk, képes lennél-e pontosabban betájolni a szivárgás eredetét. Azóta is érzed a káoszmágia áramlását?
A vajsárga kanca teljesen elsápadt, s ha ez lehetséges, még az eddigieknél is szorosabban összezárta a száját.
– Most beszélhetsz! – suttogta hangosan a fülében a mellette ülő kék földipóni.
A kívánt hatást nem sikerült elérnie, de legalább a kirin hajlandó volt apró mozdulatokkal bólogatni.
– Ha jól emlékszem, azt mondtátok, ti mindenképp a Kristály Birodalom felé utaztok – mondta Swatter. – Feltételezem, nem lenne gond, ha legalább odáig csatlakoznátok hozzánk, főleg így, hogy a kijárási tilalom miatt másképp el sem indulhatnátok egy darabig… Reménykedhetek benne, hogy esetleg azután is velünk tartotok, míg megtaláljuk a forrást?
Ezúttal nem volt szükség biztatásra, a kirin magától is bólintott, méghozzá sokkal határozottabban, noha megszólalni továbbra sem volt hajlandó.
– Remek! – mosolyodott el Swatter. – A jelenlévők közül kik jönnének még? Sunflowerrel mindenkit szívesen látunk a csapatban.
Néhányan fojtott beszélgetésbe kezdtek egymás között, mások viszont, úgy tűnt, már készen állnak a válasszal.
– Én ezer örömmel elmegyek veletek bárhova, csak szedjétek le rólam a bilincseket! – vigyorgott Decimus.
– Ismered a szabályokat… – kezdte Swatter, de a fekete csődör egyből a szavába vágott:
– Naná, hogy ismerem! Esélytelen a dolog. Csak mondom, hogy úgy sokkal inkább hasznotokra lehetnék, mint ebben a formában…
– Az én parancsom úgy szól, hogy ha szükséges, kísérjem a csapatot a határon túlra is – mondta a társaság denevérpónija, mikor a rózsaszín földipóni pásztázó szeme ráesett. – A Kristály Birodalom vidéke ugyan csak érintőlegesen esik a hatáskörünkbe, de úgy általánosságban elmondható, hogy elég jól ismerem a környéket. Meg aztán idegen terepen jól is jöhet egy tapasztalt felderítő, gondolom…
– Swat, én meg azt beszéltem Sunny-val, hogy ha Glim-Glam veletek meg, én teljesen felesleges lennék oda még egy szarvnak – jegyezte meg Dragon Glass. – Több értelme lenne, ha a Hercegnővel kitalálnánk valamilyen módot, amivel gyorsan kommunikálni tudnánk veletek. Talán a különleges helyzetre való tekintettel felhasználhatnánk a kristálytükröket is, én meg lehetnék ezen az oldalon a kapcsolattartó!
Swatter némi gondolkodás után bólintással nyugtázta ezt a felvetést is, Starlight pedig továbbra sem tudta eldönteni, hányadán áll ezzel a meglehetősen szabad szájú csődörrel. Talán tényleg jobb, ha nem jön velük…
– Ha Jugem megy, én szeretném elkísérni – szólalt meg a Jelly nevű kék kanca is, ahogy láthatóan konszenzusra jutott a beszélgetőpartnereivel. – És Conker is jönne.
– Hát van választásom? – forgatta a szemét a mellette ülő barna kanca.
– Igazán hálás vagyok – érintette a szügyéhez a patáját őszinte mosollyal Swatter. – Sokat jelent a segítségetek, és… tudom, hogy ez nem a ti dolgotok lenne…
– Hogyha nem vagyok ezzel a terhükre, én is kivenném a részem az expedícióból – jelentette ki a sárgászöld kitinű changeling is, közben a kirin felé kacsintva.
– Örömmel fogadjuk a segítségét, követ úr – biccentett udvariasan a rózsaszín kanca.
Már csak az idős kanca Ebony March, a szem nélküli Life Thread, és Plum nem nyilatkozott a kérdésben, és ahogy Starlight végignézett rajtuk, egyikőjük sem nézett ki úgy, mintha szándékukban állt volna. Az öreg kényelmesen hátradőlt a székében, s halvány mosollyal méregette a közelében helyet foglaló seszínű csődört, aki Starlight érkezése óta nem szólalt meg, és szinte teljesen rezzenéstelenül ülte végig a tanácskozást… ahogy az egy halotthoz illik. Plum pedig, úgy tűnt, nem tudta még eldönteni, mit is mondjon.
– Távol álljon tőlem, hogy sürgetni akarjam, de már csak magára várunk – jegyezte meg Swatter a szilvakék csődörnek címezve, aki láthatóan legalább annyira meglepődött ezen, mint Starlight.
– Nos… khm… – köhögött zavartan Plum, hogy egy kis időt nyerjen. – Nem szeretném a társaság számára ilyen, minden bizonnyal… bagatellnek tűnő dolgokkal rabolni a drága idejét, de… nos, az a helyzet, hogy… ebben az időszakban rengeteg a munka a kertben. Szívesen segítek… de őszintén szólva ha magukkal tartanék, úgy vélem, inkább lennék kolonc a nyakukban. Viszont az hasznos, hogy személyesen is találkoztunk, így ha Luna Hercegnő igényli, hogy tartsam szemmel magukat, azt hiszem, meg fogom tudni tenni.
Swatter elsőre csupán zavartan pislogott, aztán a csődör felé is biccentett köszönetképpen. Utána viszont nagyot sóhajtott, s macskamód púposítva kiropogtatta a hátát.
– Szerintem tartsunk egy kis szünetet, mielőtt rátérünk a konkrét útvonaltervre, meg az egyéb szerveznivalókra! – nyögte a mozdulat közben. – Sunflower, légy oly kedves, és nézd meg nekem, megjött-e már a manehattani vendégünk!
A sárga kanca enyhe fintorral bólintott, aztán az ajtóhoz sétált. Swatter hatalmasat fújt, az asztalhoz lépve egy szuszra kiitta a poharát, majd savanyúan elmosolyodott, ahogy a szeme találkozott Starlightéval.
– Mi a gond, ha kérdezhetem? – ajánlkozott ő segítségként.
– Csak nyugodtan! – sóhajtott Swatter. – Baj egyébként semmi, csak… mindig gondban vagyok, a nemesi származásúakkal. Thread volt kedves leszervezni nekem ezt a találkozót, de beszélnem ettől még nekem kell majd vele…
– Ha a véleményemre kíváncsi, én úgy látom, semmi gond nincs a stílusával – vont vállat Starlight. – Én már megtanultam, ha valaki jobbnak akarja érezni magát másoknál… érdemes rájuk hagyni! Engedje, hogy ő érezze magát nyeregben! És ne csináljon úgy, mintha bármit is jobban tudna nála!
– Köszönöm – bólintott egy pár másodpercre mélyen a szemébe nézve a rózsaszín földipóni, majd lassan elmosolyodott. – Igazából van tapasztalatom ezen a téren, de attól még nem szívesen bájolgok velük. A vidéki unikornis nemesség egy külön állatfaj: szabadon keveredik bennük a felsőbbrendűségi– és a kisebbrendűségi komplexus. Boldogabb lenne az életem, ha sosem kényszerülnék szívességet kérni tőlük.
Starlight jóízűt kuncogott. Most, hogy Swatter félredobta kicsit a formalitásokat, s látni engedte, mi rejtőzik a hivatalos álarca mögött, máris szimpatikusabbnak tűnt neki, ami azért nem volt utolsó szempont, ha már együtt mentek erre a küldetésre. Meg hát jó is volt hallani egy vadidegentől, hogy ennyire osztja a véleményét. Ha ő nem tartotta többre magát attól, hogy már évek óta a világ egyik legfényűzőbb kastélyában lakott, másnak sem kellett volna.
Hamarosan aztán az ajtón túlról előbukkant Sunflower, nyomában egy elegáns öltözetű, ősz sörényű unikornissal, és egy egyszerű egyenruhát viselő, kék pegazussal. Az előbbin minimális érdeklődés sem látszott, legfeljebb bosszankodás, az utóbbi pedig inkább tűnt lelkesnek a testőri munkája kapcsán, semmint valóban veszélyesnek, ahogy komoly arccal körbejáratta a szemét a termen.
– Hol vannak a Hercegnők? – kérdezte fennhéjázva az unikornis, akinek a hűvös kék szőre alatt valószínűleg pontosan ugyanolyan hűvös és kék vér csörgedezett.
– Kancák és csődörök, engedjék meg, hogy bemutassam Cryo Orb asszonyt! – hajolt meg kissé a jövevények felé Swatter.
A nemes hölgy fitymáló arckifejezését elnézve Starlight úgy döntött, inkább mégis kihasználja az előbb említett szünetet, és hogy egy ideig biztos nem kell mágiaelméleti problémákon törnie a fejét, s kényelmesen hátradőlt a kipárnázott széken, lelkiekben már a közelgő utazásra és a Sunbursttel való találkozásra készülve.