A keretrendszer lehetővé teszi a képernyők név szerinti keresését. A menüsor elején található nagyító jelre kattintva tudjuk beírni a keresett képernyő pontos nevét, mire a rendszer megjeleníti a találatokat egy lenyíló listában.
A nagyító jel alatti listában mindig látható az utoljára használt néhány képernyő neve is.
Egy megnyitott F1 adatbázison belül (lásd bejelentkezésnél az adatbázis választást) több munkaterület nyitható. E munkaterületek úgy teszik lehetővé különböző témákban a párhuzamos munkavégzést, hogy közben nem kell újra megnyitnunk a F1 egészét.
Induláskor csak az nevű alapértelmezett fül látható az F1 asztalának bal alsó sarkában.
Új munkaterületet a + jelre kattintással nyithatunk (hasonlóan a böngészőknél megszokotthoz), ekkor megadhatunk egy tetszőleges munkaterület nevet.
Így egymás mellett lesznek láthatók a megnyitott munkaterületek: , mindegyikük egy-egy saját asztallal és bennük a megnyitott ablakokkal.
A feleslegessé váló ablakokat bezárhatjuk az X jellel, ahogy az adott ablakban végzett munkamenet végére értünk.
Rendszerben léteznek un. szülő-gyerek viszonyban álló ablakok, tipikusan egy objektum áttekintő (listás formátumú) képernyője, és a lista adott sorából megnyitott adatlap (lásd példaként a Bankok és Bank képernyőket). Alapértelmezésként e két ablak összekapcsolva működik, ha rekordot léptetünk a jobb felső sarokból már megismert rekord léptető nyilakkal, azt akár a szülő, akár a gyerek képernyőn tesszük, az összekapcsolt képernyők egymással szinkronban mozognak.
Ily módon lehetőségünk van az adatlapokon egy bizonyos mező tartalom gyors átfutására/összehasonlítására akkor is, ha a kérdéses adatmező amúgy nem szerepel a listázós áttekintő képernyő oszlopai között.
Amennyiben valamiért nem elégszünk meg azzal a lehetőséggel, hogy más munkaterületeken egymástól függetlenítve kezelhetünk ügyeket, úgy lehetőség van arra, hogy a szülő-gyerek viszonyokat átmenetileg megszüntessük. A leválasztáshoz (majd a visszakötéshez is) a gyerek ablakon a konnektor ikonra kell kattintanunk (jobb felső sarok). Eredményül több gyerek adatlapot is megnyithatunk egyazon szülő ablakból anélkül, hogy a már megnyitott gyerek ablakok tartalma felülíródna a léptetésnél/keresésnél kijelölt következő rekordra.
Az ablakok egymáshoz való viszonyának egy másik aspektusa az un. ablaknyitási lánc.
Ez alatt az egymásból megnyitott ablakok láncolatát értjük. Például bemegyünk a Partnerek képernyőre (ez egy ablak), ahonnan megnyitjuk egy bizonyos Partner adatlapját (ez még egy ablak), ahonnan megnyitjuk az adott Partner címeit tartalmazó ablakot (ez a harmadik ablakunk), végül rögzítünk egy újabb címet a Cím adatlapon (ez a negyedik ablakunk a láncolatban). Ezt a láncolatot néha hasznos felülről áttekinteni, erre szolgál a Megnyitott ablakok listája, melyet bármely képernyőn állva az F2 billentyűvel érhetünk el. Az így megnyíló segédablak lehetőséget ad az összes megnyitott ablak egy lépésben történő bezárására.
Alapértelmezetten a képernyők megnyitása a munkaterület bal felső sarkához igazodik. Újabb ablakok megnyitása az előzőhöz képest mindig egy picit elcsúsztatva történik, hogy mindegyik ablak fejléce látható legyen. Egyrést a cím olvashatósága miatt, másrészt a fejlécnél fogva történő elhúzhatóság miatt.
Minden F1 ablak a fejlécénél fogva szabadon elhúzható. E módszerrel az aktív munkaterületen belül berendezhetünk magunknak egy "irányító pultot", vagyis a gyakran használt kiinduló képernyőinket egyszerre megnyitva, elrendezhetjük azokat úgy, hogy mindegyik látható és kezelhető legyen.
Abban a speciális helyzetben, amikor olyan gyengébb felbontású monitoron vagyunk kénytelenek használni az F1 rendszert, mely amúgy nem felel meg a telepítési követelményeknek (lásd F1 rendszer telepítési útmutató oldalon), segítségként elérhetők olyan billentyű kombinációk, melyekkel akkor is mozgathatjuk az ablakokat, ha a fejlécet nem érjük el.
Lehetőségeink a következők (a leírás bonyolultabb, mintha kipróbálnánk, szóval inkább próbálgassuk, jobban járunk :) ) :
Billentyű kombináció
Leírás
Alt+Shift+Nyilak
Ugrás az ablak széléhez:
Alt+Shift+ →: ablak jobbra ugratása úgy, hogy így a bal széle váljon láthatóvá,
Alt+Shift+ ←: ablak balra ugratása úgy, hogy így a jobb széle váljon láthatóvá,
Alt+Shift+ ↓ : ablak lefelé ugratása úgy, hogy így a teteje váljon láthatóvá (pl. a képernyő menü),
Alt+Shift+ ↑ : ablak felfelé ugratása úgy, hogy így az alja váljon láthatóvá (pl. a nyomógombok, amiket a kicsi laptop monitorunkon másképp nem érünk el).
Ctrl+Shift+Nyilak
Ablak csúsztatása a nyíl irányába:
Ctrl+Shift+ →: ablak jobbra csúsztatása,
Ctrl+Shift+ ←: ablak balra csúsztatása,
Ctrl+Shift+ ↓ : ablak lefelé csúsztatása,
Ctrl+Shift+ ↑ : ablak felfelé csúsztatása.
Alt+Shift+Alt
Egyfajta ablak "reset", az ablak a bal felső sarokba pozicionál.
Listaképernyők széléhez húzva az egeret, a kurzor kétirányú nyíllá változik. Ekkor lenyomva és úgy tartva az egeret, a képernyő szélét ki-be húzhatjuk a nyíl irányának megfelelően, megváltoztatva így a felület méretét (pl. láthatóvá téve így újabb oszlopokat a találati listánkon). Fontos azonban, hogy a lista képernyőkhöz is létezik egy beállított minimális méret, melynél kisebbre ezek sem húzhatók össze.
Adatlap típusú képernyőknél más a helyzet, ott a képernyők mérete fix, a megnyitáskor látható méretre van berendezve a felület és annak minden eleme (adatmezők, gombok, listák, képernyőblokkok). Ha kényszerhelyzetben vagyunk, az a rögzített méret erővel megmásítható, de ilyenkor tudomásul kell vennünk, hogy ennek bizony lehetnek olyan következményei, mint pl. az adatmezők egymásra csúszása, bizonyos részek takarásba kerülése, stb.. Ez tehát tényleg egy kényszerített átméretezés, de néha hasznos.
Az Alt+R billentyű kombinációval tudjuk ki- és bekapcsolni a kényszer átméretezés lehetőségét.
A képernyők fajtájától függően a következő beállítások menthetők el az adott számítógépen:
Áttekintő képernyő:
képernyő megnyitásának helye a munkaterületen belül,
képernyő mérete,
találati lista oszlopainak sorrendje,
találati lista oszlopainak szélessége. (A táblázatos felületek kezeléséről részletesen olvashatunk a Felületek típusai és lehetőségei oldalon.)
Adatlap:
képernyő megnyitásának helye a munkaterületen belül.
A képernyőket egyesével kell beállítani, és menteni. A mentéshez használjuk adott ablakban az Ablak menü / Állapot mentés funkciót vagy a Ctrl+S billentyű kombinációt!
Mentéskor egy pillanatra sárga keret villan fel az ablak és a táblázat körül, majd ezt követően az ablak jobb felső sarkában aktívvá válik az Ablak / Táblázat visszaállítása gomb.
A mentés ezzel meg is történt.
A gombok segítségével, vagy az Ablak menüből bármikor visszatérhetünk a gyári beállításokhoz.
Megtehetjük azt is, hogy vagy csak az ablakpozíciót mentjük el, vagy csak a táblázatokra vonatkozó beállításokat (utóbbi eleve csak áttekintő képernyőkön értelmezhető lehetőség). Ha később a már mentett beállításokon módosítani szeretnénk, vagy kiegészíteni még egy rendezési szemponttal, bármikor frissíthetjük a mentést ezzel a módszerrel.
Az, hogy adott képernyőn épp van-e elmentett beállítás vagy sincs, szintén ellenőrizhető. Minden képernyő jobb felső sarkában látható, hogy aktiválva van-e a konkrét ablakban a mentése funkció.
Ablak és táblázat is gyári beállítás szerint
Ablak mentett, táblázat gyári beállítás szerint
Ablak gyári, táblázat mentett beállítás szerint
Ablak és táblázat is mentett beállítás szerint
Fontos kiemelni, hogy a mentés a gépen történik, tehát ha több gépen is dolgozunk, akkor egyszer mindegyiken be kell rendeznünk és el kell mentenünk az ablakokat. Más oldalról nézve ez egyben azt is jelenti, hogy ha adott gépen több F1 környezet is használunk, akkor bármelyikbe is jelentkezünk be, ott érvényesek lesznek az egyszer már elmentett képernyő beállítások (illetve ha több felhasználó váltva használ egy gépet, akkor mindegyikük az utoljára elmentett állapotot látja viszont).
kész