Rozsdalevél zizzen,
surran az eső,
szivacsos házak sodrán
repül az idő.
Ásít és unottan
sóhajt a vad fasor,
szelíd utakon kószál
az őrült nyugalom.
Néhány fáradt sugár
még áttör a ködön,
s borús, émelygő csend
ömlik a földön.
Néha-néha felzsong
egy halk orgona,
míg betonba ágyazva nyugszik
a nyár mosolya.