kapaszkodjunk együtt
fel az égig,
fogd a kezem,
s én is tartalak,
a létra tetejéről
nézzük végig
ahogy a világot
forgató tengely
szétszakad
majd, mikor már
végleg eltört minden,
mi tovább szállunk
együtt névtelen,
egy arra tévedt
kósza fellegen
- nincs rettegés,
hisz vár a végtelen -
dreaming58
dreaming58 rovata (dreaming58.virtus.hu)
...ideálmodtalak...
tenyerem vonalába símulva
ott lapul még a mosoly
mi rá arcodról tapadt
- s én utánad küldtem titokba,
hogy te se légy annyira komoly -
álmomból ennyi maradt
(tőled fakadt kis emlék)
hisz itt voltál nemrég
...ideálmodtalak...
dreaming58
dreaming58 rovata (dreaming58.virtus.hu)
"csend az álmom, nincs hang bennem, ringatózok égi csenden"
néha baljós,
sokszor édes,
néha sejtelmes igéret
de legtöbbször el sem éred,
néha vágyod - szinte kéred,
ne törd meg, mert néha kell,
lelked benne nyugszik el
csend az álmom,
nincs hang bennem,
ringatózok égi csenden,
elnyúlok a semmi hátán,
szívem sugárzó szivárvány,
színezi éjem s napom
csend a zeném: hallgatom
dreaming58
dreaming58 rovata (dreaming58.virtus.hu)
Éjfél után, ha elcsitult a lárma
felkészülök - hisz nagy utazás vár ma
hunyom szemem, mögötte hív az éj
(jöjj szárnyalj, száguldj, semmitől se félj!)
egy lendület, s már fel is röppenek
alattam elmaradnak utak és hegyek
gondolatban már melletted vagyok
nem bánthatnak komor tegnapok
minden pillanat öröm veled
- s mert gondolatban mindent lehet -
hozzád bújok s megfogom kezed
most nincsen árny, hiszen sötét az éj
(ha kezem fogod nem félek - te se félj)
...de távolodik már az édes kép,
nyílik szemem, csak mécsesem, mi ég
szétnézek: sajnos egymagam vagyok,
s az égen szikráznak árva csillagok
(belesuttogom az éjszakába hogy...tudod...)
legyen örömös nyugodt holnapod -
- most e szavakat lassan írom neked
küldve egy sóhajjal boldog új évet!
dreaming58
dreaming58 rovata (dreaming58.virtus.hu)
az eszmélet repedt ablakába
bekönyököl a hiány
ecsetjét szürke festékébe mártva
álmokat fest a feledés falára
-csak lassan fordulok felé,
szemem még félig zárva-
ha megpillantom a sötét ábrát
még jobban rámzuhan
a "nincsitt", a "másholvan",
s hogy szívem milyen árva
dreaming58
dreaming58 rovata (dreaming58.virtus.hu)
özönlenek az emberek
többségük fáradt,
van ki tán beteg
én is közöttük lépkedek
fejemben némafilm pereg:
emlékek raja ténfereg,
szívemben gyászom szendereg,
kötözik szívós gyökerek
hálózzák fekete erek
-közben fentről köd csepereg-
kisérnek kényszerképzetek,
mi lesz, ha most eltévedek?!
...mi lesz?
hisz nem vár senki sem,
kongó terem az életem,
a vonat elfut mellettem-
-már csak a nincs marad nekem...
dreaming58
dreaming58 rovata (dreaming58.virtus.hu)
hunyd le a szemed
- szemhéjad függöny -
s mögötte megleled
áhított életed
álmod a színpad
játszod a szereped
- sötét a nézőtér -
nem láthatsz jeleket
balra lépj, majd jobbra,
tudod a szöveged
- játék az élet -
ezt nem feledheted
meghajolhatsz bátran
ha véget ért minden,
de tapsot ne várj -
- ott lenn senki sincsen
dreaming58
mindig valahol,
és mégis sehol,
a világ végén,
vagy itt, az ágyam szélén
kerestelek, nem leltelek,
s mikor már nem kutattam
nyomod, ott volt legott
szívem sarkában,
vágyfodrok között
titkok bársonyában
csendbe öltözött
illanó kép
- de olyan szép -
dreaming58
dreaming58 rovata (dreaming58.virtus.hu)
Fura gondolat tudom,
de mégis elgondolkodom:
olyan vagy, mint a levegő-
-köröttem mindenütt levő
(nem semmilyen, nem átlátszó)
de erre nincsen még jobb szó...
Ott vagy mindenütt, érezlek,
fejben, szívben dédelgetlek,
s nem tudnék lenni nélküled...
Ezért mondom, nem viccelek,
levegő vagy, az éltető,
a mindent végleg kitöltő
...ha megyek,kisérsz utamon,
ha megállok, torpansz velem,
ha éberen, s ha álmodom
nem tünsz el belőlem sosem...
dreaming58
áttetsző és puha
selymes mozdulattal
érinti meg arcom,
nem bánja, hogy alszom
búvik a homályba
szempillám kúszálja
óvatos ujjakkal-
-merülő tudattal
érzem: itt lebeg
...vagy csak képzelet?
színes fényt vetít rám
álmom már szivárvány:
pompája ölel,
de az ébredés közel,
eltünik hamar,
lassan betakar
elfed a magány,
s marad a talány
erre járt vajon
...vagy csak álmodom?
Tűnő eszmélet
...darabokra repedezve,
apró részeire esve,
talpam alól tűnik, foszlik
öntudatom biztos kérge,
porrá hullik mi volt eddig
támaszom a végtelenbe-
-eszméletem peremén
búcsút int már a remény,
s én is hullok le a mélybe,
szállingózok lejjebb egyre,
elmerengve és kerengve
mint egy könnyű tollpihe
-van még aki észrevesz?
éber létem vége ez,
álomködbe révedez
...ezt még hallom...
...itt az álom...
(...tűnik minden...)
...tán még érzem...
...de most
..már
ne
m
a napsugár félve megtörik
a reggel csorba pengéjén
rebbenve siklik tovább
érintve szobám falát
óvatosan simítja arcom
-mint meghitt igaz barát-
szelíd szívem fájdítja
hogy továbbsurranava
üreslik helyed mellettem
mit nem fed el a végtelen
idő, álom, se képzelet
-szűkölve vágyom két kezed-