Nem túl könnyű fájó szívvel
az utcán csendben menni.
lehajtott fejjel,kisírt szemmel
mások szemébe belenézni.
Szó nem hagyja el ajkad,
halk sóhajod messze száll.
Nem akarod hallani, hogy
dübörög melletted a világ.
Csak suhansz,sodor az ár,
lépteid nem visznek sehová.
Lágy eső mossa könnyeid,
Szél borzolja kipirult orcád.
Nem túl könnyű fájó szívvel
a holnapban megint hinni.
Bús lélekkel napra nézni,
s ajkadra is mosolyt csalni.
Talán majd eljő a pillanat,
megérint egy emberi hang.
Kezét nyújtja, s erőt ád,
s újra szép lesz a világ.