Rügyön könny fakad, múlt alápereg
alázat meghalt, századok fái mesélnek.
Haldokló a csend... fagyos a gondolat...
tej régen elapadt...torzult a jövő
álarcban testet ölt sápadt jelen
lét sziklákba szorult, suta szó elhalkult.
Ősök megtört kérges marka
mohapárnán rezzenéstelen arca
Földanya szívébe temette fájó múltat
harmatcseppek könnyei porladnak.
Vádakra árkot vájt a ránc
szél pajkosan nyargal tovább...
madársereg visítva felrebben,
megtörtek tekintetek
éhes szájak égnek merednek
Otthont keresnek!
Győr, 2009. június 17.