Még zöld a lomb
játszik a sugár,
leveleket válogat.
Illatot sodor a szél.
A bokor tudja már,
pár hét, halott a nyár.
Fecskék szárnya suhog,
arra, délre gondol a madár.
Éghajlatot cserél mind.
Hazája a táj marad, visszavár.
Így nyárutón pihen
szívemen egy dallam,
dúdolom halkan.
Hűség van abban,
valami, kimondhatatlan.