Egyedül vagyok...mindig is az voltam...
Már az első naptól,őseimtől indulóban.
Felvettem mostani formám ...ember alakom...
Gyötrelmet okoztam anyámnak , nem tudhatom...
Nem emlékszem,elfelejtettem miért tettem.
Mi a célom, mit akarok, miért születtem .
Vizsgálom vonásaim... Keresem újra meggyötörve...
rég elfelejtett, kihalt szépapám nyomdokát.
Miért vagyok itt ? Milyen álmot kergetek?
Boldogságot, érzelmet, értelmet ...lehet....
Húsom, vérem, elmém aztán családom kérdezem .
A csend felel, mert senki sincs sosem velem...
Árva voltam már az anyai méhben, kitaszított .
Családom árnyék világa , választ sosem adott...