Cicmic, a tarka, kóbor kiscica
Cicmic a tarka, kóbor kismacska
a kertek alján született.
Három testvére felszállt az égbe,
így lett az anyja Mindene.
Egy sötét éjjel felébredt kétszer,
azt hitte az ég reá szakadt.
Süvítő szélben, viharban félve
szegény cicus egyedül maradt.
Nem lelte anyját, bár sokat várt rá,
végül elindult, hátha megleli..
Kereste erre, kutatta arra,
de hiába sírta, hogy Mami!
Cicmic a tarka, kóbor kismacska
a kertek alján született.
Egyedül maradt, és nincs egy nyalat
tej ami a búját elűzze.
Messze az otthon, senki sem dorombol
megnyugtatóan körötte.
Csak a szél tombol, villámlik, s attól
az árnyék is megnőtt mögötte.
Fordult a fűhöz, szaladt a fához,
meg a romházhoz, de hasztalan.
Elfáradt szegény, fogyott a remény,
a fejét ugyan hol hajtja le?
Hiába kérte engedjék végre
egy pici percet szunnyadni!
Majd, ha a Nap kel biztos, hogy
nem kell innen erővel elzavarni.
Cicmic a tarka, kóbor kismacska
a kertek alján született.
Most fázik a szegény, se ágy, se remény,
nem segít baján senki sem.
A fű azt mondta: felfalhatsz nyomban,
ha a kérésednek engedek.
A fa sem különb, félti a különc a kérgét,
kaparni azt nem lehet!
A ház is öreg, még be is dűlhet,
s neked cicus akkor már annyi!
Micsoda világ! Se tej, se kiságy,
hol fog most így reggelig aludni?
Cicmic a tarka, kóbor kismacska
szomorúan, de ballag tovább.
Már alig bírja, de anyja hívja,
s szíve úgy ver, mint egy kalapács.
Itt vagyok, Mami! S röpül a csacsi,
sírna, ha tudna, az örömtől!
De könnye nincsen. Szeretlek kincsem!
- mondja, s átöleli a mami!
Cicmic a tarka, kóbor kismacska
a kertek alján született.
Ha nem jön kutya, s nem bántja sok buta ..
akkor még ott sokáig elélhet!