a nyárra gondoltam
és láttam az éjjel
suhant a kert alatt
könnyű,pille alak
fején szalmakalap
tököt varázsolt éppen
hintóvá
s gyűjti bele kincseit
tarka virágokat
ligetek üde zöldjeit
szomorú
üres lélekkel állok
most tépte ki
belőlem is
most viszi el
minden emlékem
a végtelen
egymásba olvadás
kínját, s örömeit
-ne menj még...
nekem ígéri
marad
s elhiszem boldogan...
........................
szőke haját az éjszaka kibontja
reggelre ökörnyál kering
hazug nyár...
ujjaim görcsben
markomat tartom
add vissza megízlelt
emlékeim!