Úgy ölellek...
Úgy ölellek,
mint birkózó, ki társán fogást talál,
vagy lova nyakára boruló zsoké,
gyermekét magához szorító anya,
bárányát féltő juhász,
fázó társát ölelő hajléktalan,
úgy ölellek.
Mint elesett bajtársát takaró katona,
mackóját cirókázó kölyök,
verseny győztes fiát fogadó szülő,
kedvesére óvón boruló fiú,
frontra indulót búcsúztató testvér,
úgy ölellek.
Mint rég látott barátnőjét üdvözlő,
vágytól ajzott virtuóz szerető,
ki pótolja elmaradt szeretkezéseit,
beléd oltva ágaskodó önmagát,
egymásba olvadva nedvesen,
így ölellek én!
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód nem működik...
Tetszik a vers?
1944 novemberében, Máramarosszigeten elesettek emlékére.
Harmonika szóban fürdött a táj,
katyusák hangja tört orgonasíp.
Kedves itt belül nagyon fáj
valami és úgy hazahív.
Az ellen nótánkat elhegedülte,
aknamezőkön csatangolunk.
Levelem a másik elő került-e
s hallod-e megfáradt dalunk?
Négy napja csak megyünk, megyünk,
hegyre föl és völgyre le.
Cigire cseréljük kenyerünk,
kérdezed szeretlek-e?
Vizünk sincs, csak izzadunk,
kapca gyűrt lábunk menetel.
Talpig koszosak vagyunk,
mindenki most vezekel
s utána rögtön meghalunk...
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)
árva strázsafészek kihűlt ereszvilág
darázscsípte könnyes szőlőszemek
rozsdaette gyűrött diólevél
karba font megfáradt kezek
őszbe fordult múlt zenél
melynek hervadt virágait
tépdeső éber emlékezés
kottáin képes hangjegyek
ibolya öröm bogáncs szenvedés
bennük réti virágú emberek
napraforgószár lovak nyerítenek
fogócskák játszanak hunyót
foszló dallama letűnt időnek
üresség váltja a mindentudót
cseng csendje téli jövőnek...
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)
Szent Iván éjszakáján
Nem menekülsz ha elkerülsz
felállsz előbb majd leülsz
emlékvonós érhegedű
álomverős szívdobverő
ahogy ver úgy dobog
tüzed lángja rá lobog
une femme triste
se réveillerait d'un rêve
mais son rêve l'a emporté déjà...
/szomorú asszony álomból ébredne
de már elvitte álma.../
perzselőn a lepedőn
a nyikorgó heverőn
csicsikálj csak furulyán
éjbe fordult hold nyomán
szenderedj csak kedvesen
titkaiddal kedvesem.
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)
azóta konok emlék romok ...
azóta konok emlék romok
a tudat fogas kerekében homok
Boulogne sur mer
aki bottal ver
ár-apály dagály ragály
nincs erre már szabály
ész s idő megáll
bretzels
le plus
croit que vous savez
pour un porc-épic ils sont parfumés
/perecek
igen
hisz tudod
sülnek, illatoznak/
már nyaldossa lábam a víz
a vonat Mars la Tourba visz
nélkülünk...
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)
bolond világ...-IMEI
bolond világ
ma hőgutát kapsz holnap dideregsz
árvíz olajfolt miatt itt pityeregsz
tornából felmentett gyerekek
meg számtanból egyes felelet
hát törzsgárda tag vagy itt
nyald csak a kókuszos fagyit
bolond világ
fehér kötényben dokinő
ő most itt a nagymenő
hiába voltál tanár évekig
miért vagy itt ha kérdezik
évekre szóló ítéleteddel
csoszogva rozoga életeddel
bolond világ
tanárként megöltem anyámat
feleled válaszul befogva a számat
ne kiabáljam szerteszét
hogy az vette el szegény eszét
mamája sárgaházba záratta volna őt
mert helyette szerette azt a nőt
bolond világ
ő meg lelőtte hát szegényt
írhatnánk ebből egy filmregényt
azért öltem meg zokogja
hogy ne legyek itt a foglya
ahol most vagyok
bolond világ...
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)
Működik éjjel-nappal, múzsa zsetonokkal.
Zsebemben maréknyi múzsa zseton
ha egyenként bedobom
csak úgy jönnek a versek kifelé
amíg csak egy boldogság relé
be nem kattan valahol
az a sok metafora hogy zakatol
torkomat szorítva idebent
poligámiámnak hűségem nekiment
álom hó meg a szépség
föld tűz víz meg a kékség
tenger hegy és lávafolyam
egy verskészítő tanfolyam
lyukas zsebemben keresem
elszivárgott életem
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)
Tenyeredben tenyerem
De ez még nem szerelem
Szemed sarkában csücsülő bánat
Benne sírdogálva láttam Anyámat
Katonabakancsok meg taposó aknák
Ha minden halottat elédbe raknák
Szeretet lepedőbe takarva
Csakis az igazat akarva
Zokogva múlatnánk az eltelt időt
A bánatot meg a sok árva nőt
S könnyeink ha gyönggyé fagynak
Emlékeink el-el hagynak
Tenyeredben tenyerem
De ez még nem szerelem
Így is kellesz énnekem
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)
A nagy olvadás után egymásra nézünk oly bután...
Emberek !
Jégmentesek lassan a tengerek,
már nem is kellenek fegyverek,
ahogy én itt elolvadok,
hőgutát kapnak a hajnalok.
Emberek !
Az őserdők is tűzvészben égnek el
s egy gleccsercsúcson pacsirta énekel,
kiapadnak mind a bővizű folyók
és talajból kelnek ki a széngolyók.
Emberek !
Tűzijátékká alakul a Föld,
hol egyre kevesebb lesz a zöld
s éhezők vándorolnak szerteszét,
rebesgetve egy hóember nevét,
ki megjósolta, hogy olvadunk,
szárazság mindenütt és szomjazunk,
vadászunk újra és gyűjtögetünk,
így múlik el buboréknyi életünk.
Emberek !
A nagy olvadás után,
egymásra nézünk oly bután
s nem hisszük el, hogy mi magunk
tehetünk arról, hogy elhamvadunk !
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)
Angyalok seregévé lett a krampuszok hada.
Megtértek mind, íme a rosszak!
megmerítkezve, ahányan voltak a jóban,
gonosz ruhájukat mind levetették,
tiszta, fehér, gyolcs köpenyeket hoztak
és disszonáns hang sem volt többé a szóban,
szennyeseiket kimosták, kiteregették,
bánat lötyögés helyett örömtáncot roptak,
eltűnt a világból minden keserűség,
sunyi ravaszság, számító önzés,
elolvadt a jégkemény agresszió
és elájult sápadtan a sárga irigység,
adakozássá szelídült a mámoros szerzés,
meghittséggé vált a dölyfös kevélység és retorzió,
angyalok seregévé lett a krampuszok hada,
arany hintón bakon feszített a nyomorúság
és a hiénák is mind bárányokká lettek,
a hazugság fölött győzött az őszinteség szava,
koldusruhába bújt a kapzsiság,
s akik gyűlöltek eddig, most újra szerettek.
Eljött a krampuszok karácsonya!
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)
Hidegek jönnek, hófúvás,
meg fagyos reggelek,
a szállingózó hóban
alig járnak majd emberek,
angyalka sápadt arca
ránk néz s elpirul,
bár ördögök lapátolnak havat,
a hóember mégis felvidul.
A gyertya most csonkig ég,
hajléktalan mellett tányér leves,
egyszer tán ő is jóllakik,
mert az Úr is menedéket keres,
homlokán gyűlnek a ráncok,
legyen még akkor is víz, imádkozunk,
az általunk gyújtott tüzet eloltani,
és legyen szép karácsonyunk.
Majd fenyőillatú csendbe borul a világ,
s egy pillanatra minden megáll,
a Föld jászolában jézuskák hegedülnek,
és zugaiba nagy béke száll.
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)
Magyarságát
soha nem lihegte túl
nem vicsorog és nem csahol
ha neki nem tetszők veszik körül
sőt azoknak is örül
bárki bármit is papol
itt mégis ő az úr.
Magyarságával
mellét nem döngeti
zsinóros mentében sem rohangál
de otthon van vízen és szárazon
futva úszva hegyen völgyön s tavi nádason
farkát csóválva szaladgál
az én vizslám Matyi.
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)
ahelyett hogy takarítottál volna rendesen
Most már mindegy
a köztársaság nevében kimondták
le is út fel is út
az ásó kapa összetört
a nagyharang meg szétesett
láttam ahogy rávigyorogtál
az izomagyú teremőrre
már megint az járt az eszedbe
ami miatt idekerültünk
az idegen testet élvezés
ahelyett hogy takarítottál volna rendesen
a kosz ne érjen nyakig
legalább havonta egyszer
mikor elengedett melóból a tenger
miközben a bíró felolvasott
mindkettőnket
fülig ért a szád
ahogy a hegyi házhoz ért
na jó végül is mindegy már nekem
majd a hajléktalan világban
kocsmák utcájában
fröccstengerbe merülve
megúszom valahogy
hátralévő életem !
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)
Tán mégsem kéne ennyire kitakarózni
még ráfázol itt nekem
szerelmünket véresre vakarva
könnyben ázott verseken
jobb lenne inkább csendben maradni
elment már rég a hajó
a postán is snassz a levelet feladni
ám minden jó ha a vége jó
a nyakkendőmet még megkötöd
kapsz tőlem majd egy puszit
és mikor közeledésem ellököd
ígérem nem rendezek murit
nem bánom legyen tiéd a gép is
meg a hegyi dűlős lakás
ennyi idő után milyen szép is
ahogy nagyot kíván a kis rakás
elsomfordálok most csöndesen
a bíróságon várnak ügyvédeim
a kopott táskát is magammal viszem
benne rólad készült fényképeim
lelépek innen is mit bánom én
hisz nem először teszem
még egy ilyen hülyét a féltekén
nem hordott hátán a föld édesem!
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)
katona 1944 november
Harmonika szóban fürdött a táj,
katyusák hangjában orgonasíp,
kedves itt belül nagyon fáj,
most valami úgy hazahív.
Az ellen nótámat elhegedülte,
hóvirágmezőkön csatangolunk,
levelem a másik elő került-e
s hallod-e megfáradt dalunk?
Négy napja csak megyünk, megyünk,
hegyre föl és hegyre le,
cigire cseréljük kenyerünk,
kérdezed szeretlek-e?
Vizünk sincs, csak izzadunk,
kapca gyűrt lábunk menetel,
talpig koszosak vagyunk,
mindenki most vezekel
s utána rögtön meghalunk...
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)
Ősz-elő
Szemeim mögött a meleg
s mit látnak odakint hideg
párában fürdik az eltelt idő
homályos emlék az a nő
nyakig ülve avarban
hűségekből kitakartan
előre didergek a téltől
minden elmaradt kéjtől
mit ékként lábaid közé verve
elcsukló hangokkal keverve
tehettem volna veled
míg el nem felejtem neved
gyönyörben fürdő nő nyár-utó.
Adorján György Aladár rovata (adorjangyorgyaladar.virtus.hu)