Ugye ismered! Dúdoljuk, ahogy régen, tábortűznél, hogy aszongya...
Esik eső karikára
Aki nem fázik, az állja.
Húzd össze a köpenyedet, hallgasd hát az Üzenetet
...szólít a Magyar Szabadság, szólít a Haza.
Október 6, Ott hajnalban, tizenhárom szív még dobban.
Estére már hűlt tetemet.
Velem most Neked üzennek:
Kell-e a magyar szabadság? Kell-e a Haza?
Mi Aradi tizenhárom, átszólunk a múlt homályon.
Nem kérjük a mű-könnyeket, gyászkoszorús beszédeket:
Kell-e a neked a szabadság? Kell-e a Haza?
Kossuth Lajos azt üzente...hová tűnt a regimentje?
Eltűnhetett, ha elhiszed, szükségtelen bármi hited:
Minek neked a szabadság? Mi is a Haza?
Szabadságod olcsó álom, kóborolhatsz száz határon.
Ahol akarsz megtelepedsz, egyen-ágyad jól megveted.
Hiszen itt van a szabadság...hová mennék haza?
A szabadság furcsa szerzet, a börtönünkben is megélhet.
Ha a szíved szabad marad, nem adtad még olcsón magad.
Ott van benned a szabadság. Várja a Haza.
Rád is vár már a bitófa...sok gúny-szóból megácsolva.
Örülj magyar hogyha ehetsz, térképen még rajta lehetsz.
Honnan veszed, hogy szabadság? Kié a haza?
Kossuth Lajos azt üzente...sok sok szív a regimentje.
Amelyik szív el nem hiszi, úgy jó a magyar, ha kicsi.
Hited a magyar szabadság, hited a haza.