Oly nagy a csend,
nem jár az óra sem,
megállt a pillanat,
két mutató pihen,
a fák is némák,
levél sem rebbent,
lepergő múltad gyorsan kővé dermedt.
Elhalkult a nóta, nem mulat már senki,
nincs az embereknek kedve bálba menni,
a halál csuhája suhog fenn az éjben,
villog a kaszája szürke messzeségben.
Mindenkit elér,
elér a bús magány,
a halál nem válogat,
vonszol maga után,
lengeti kaszáját
és elragad,
őrjítő kín mar,
mint rozsda a vasat,
lüktet a halánték,
hideg a veríték,
az élettől már
minden perc
ajándék.
Ki szenved,
szabadulna végre,
az istentől mielőbb bebocsájtást kérne,
kik szerették sírnak, s felnéznek az égre,
könnyek hullnak érte, fájón peregve,
nem látják, hogy megváltás, ami utolérte.
Fagyos tekintetek szelik most az eget,
köd fátylán át keresve égi képedet,
éppen hazavártak, te elmentél mégis,
odakinn eső hull, sirat még az ég is.
Menj csak, menj utadra, jaj már vár amott,
ki idelenn egykor neked életet adott,
bánat járja lelkét, miért időd lejárt,
s nagy a boldogsága, hogy újra rád talált.
Menj csak, menj utadra, hisz hosszú volt az út,
volt öröm, volt bánat, volt sötét alagút,
emléked őrízzük a múltnak ködében,
lemosod bánatod angyalok könnyével.
Borongós az idő, hideg és sötét,
a távolban harang zúg éppen valakiért,
megfáradt teste, mint késő őszi falevél,
porba hull és örök nyugovóra tér.
Hideg szél süvít.
Lassú lépted nyomában
hópihe táncol.
****
Rég nem fáj semmi.
Reszkető falevelek
lágyan takarnak.
****
Merre jár a tél?
Szél szárnyán tova siet.
Nyílik még virág.
****
Hideg éjszakán
telihold vízen csillan.
Nyarat álmodik.
****
Tomasekné Györgyi rovata (tomaseknegyorgyi.virtus.hu)
SZEPTEMBER
Szeptember volt, még nyíltak a kertben a virágok,
a fákon víg táncot jártak a már megsárguló levelek,
mégis oly szép volt amikor kiszakadtam a világ zajából,
nem érdekelt a múlt, menekültem a fájó magánytól.
Belefeledkeztem egy boldog nyárvégi szerelembe,
könyörögtem az égnek, hogy bár vége sose lenne.
Amint megláttam barna csillogó gömb szemeidet,
tudtam te vagy kit soha többé el nem feledhetek,
finoman simogató kezed felkeltette bennem a vágyat,
éreztem ajkamon tüzesen izzó csókra nyíló szádat.
Átöleltük egymást, köröttünk keringtek felszakadt sóhajok,
órákig tartott ahogy szorítottál, nagyon boldog vagyok.
Egymást hallgattuk, s ahogy a keserűség utat tört magának,
megrázóan fájdalmas szavak hagyták el felváltva a szánkat.
Vágyba burkolt remegő testünk lassan egymásnak simult,
lángra gyúlt szerelmünk közben egy cseppet sem csitult.
Szememből fájón lecsorgó könnyek utat találtak arcomon,
féltőn magadhoz vontál, szád megpihent reszkető ajkamon.
Senkit így már nagyon régóta nem szerettem,
jó volt veled lenni, oly felszabadultan nevettem,
fülembe édesen gyönyörű dalokat dúdoltál halkan,
szorosan tartottál erős, mégis remegő karodban.
Folyton csak rád gondolok, mintha itt lennél velem,
Mosolyodat szemem tükrében féltve fürdetem,
Olyan szép volt amikor az est alkonyi fényében,
egymást ölelve kértelek, hogy még ne menj el,
te akkor rám nevettél, forró kezemet arcodra tetted,
és kértük, hogy Isten áldja meg a szerelmünket.
Odakinn nekünk táncolt a szeptemberi napsugár,
odabenn vad szenvedéllyel lázasan átkaroltál,
ahogy az éj sötétje sietve felfalta a nappal fényét,
éreztem ajkamon csókjaidnak mézédes izét
Reggeli ég tövén, izzik a hajnal, ébred
a világ, más ruhát viselsz szép természet,
didergő kis madár énekét még el ne vedd!
Gyermekként megyek, nap tüze nélküled.
Sárguló levelek úgy peregnek alá, s te
régi kedvem maradsz, még? felnőttként kacagj
bús szívem, jaj de víg voltál, vágyam elérte
már roncs szavak nehéz súlya, a múlt megrohant.
Eldobta életét, eldobta már a nyár, most
meglapul a magány, egyedül még talán
avarba bújhat és megadóan nyafog,
nem kerülgetem, nincs gát, érzelem láng
hevülete dobál, hálóréklimet levetve
nézek az út felé, hátha jössz kedvesem.
Jól tudod, hogy nem vár, rajtam kívül senki se,
mint új levél a fán, felbukkansz édesem.
Ó, ha nem jössz, elér az ősz magánya, gyere.
Biztatlak, hogy a szél elhozzon karjaimba,
új szél söpörje sárga szőnyegét ma szépre.
Izzik a hajnal, ébred szívem forrósága.....