Visszalopakodott a tél,
pelyheivel puhán fehér.
Bekúszott a bimbózásba,
zúzmarát rajzolt az ágra:
Jeget lehelt a világra.
Hidegét a Tavasz bánta,
pedig övé volt már a táj,
zöldült szépen minden határ.
Rügyek pattantak merészen,
melegedő napsütésben.
Levetkőzve nyílt viráguk,
mikor hó köszöntött rájuk.
De csak mutatóba esett,
hogy a tél így visszalesett.
Tavasztündér szoknyát libbent,
szerelemre csábít itt bent.
Csosszanó Szőrcucorka rovata (csosszanoszorcucorka.virtus.hu)