-a semmiről...
a vihar az éjjel
álnokul
némi kéjjel
vigyorogva
szórta villámait
és öntötte
a máskor áldó
nekem most ártó
nedűt
az égi áldás
szakadt
a csatornák
vezették a vizet
egy kevés itt maradt
szemem ereszében
hajnalban folyt ki
az utolsó csepp
elmosta agyamból
az álmot
hiába kreáltam
rajzoltam
festettem
a szomorú valóság képére ébredtem
csak lelkem van tele
zsebem most is üres
ha üres
tartalma semmi
a semmi az levegő
könnyűnek kellene lenni
a madár a nap felé repül,
ha légzsákja
ennyi levegővel tele
engem mégis lehúz
ez,hogyan lehet...
Szombaton
hajnalban
filozofál
agyam
kutat
képtelen
életem
sötét bugyraiban.