kékfiú: Vacak vágyak, értékes óhajok

Vacak vágyak vihart, mint varangyok, kavarnak;

Felhevülten kapásból élni át, bolond

éjeket; úgy visongj , mint telcsi, pocsolyában,

nyál- homályba ragadj, beljebb, mint egy vakond

Lámpát gyújt neked kéj; éld át, beteljesülten

s legyen védjegyed ő, a ramaty óhajok

hamisítatlan ős puhasága,ügyetlen

tilalmakba kerülsz, s nem menekülsz, a jog

nyakon csíp, elkap ám. Nem leszel te vagányabb

nem, hanem, vaskos éjek varázslatát

tapasztaló. Kilépsz a fényre; felvisítsz, s valld,

most már undok a jó! Napba nézés, nem talált!

Finoman visszavont ígéretek üszke,

szívemben, mint becses vágy, ébredj fel megint.

Lomhán repültek el lelkemből is kivetve

váratlan ébredő, nagy szenvedélyeim.

Holdnak fénye, ha hozza ágyunkba a mámort,

megadhatod ma még, s ne mondd, hogy nem lehet

ne mondd, hogy elszaladt, s ó, de milyen kár volt.

Heves vágyak,( e nélkül nem ér semmit az élet).

Hangszernek húrja van, s játszok rajta míg élek.

mint a gyermek, ki már többször volt, gyermek.