Csupán egy elképzelt dalszöveg. Megszemélyesített gondolat.
Mindig túl sokat gondolok
és túl sokat képzelek,
pedig csak egy meg nem született
gondolat vagyok, meglehet.
Én ott kiabálok a vágyaid szélén,
a kezemben kendőt lengetek feléd,
de hiába, nem látsz a szemeddel,
nem nézel be, és nem keresel.
Én meg túl sokat gondolok,
de nem jöhetek elő,
mert még észre sem vett
az a gondolatteremtő,
pedig már itt állok rég,
és még csak rám sem kacsintott.
A világosság mára
- az sem nekem jutott.
Pedig mindig azt képzelem, előrelépek,
és végül az ajkadon szavakat képzek,
és kikiálthatom a világba,
hogy belőled születtem hiába,
mert észre sem veszed,
hogy mi is vagyok,
csak én el ne felejtsem
mire hozzád jutok!
Csak egy elképzelt gondolathinta
vagyok, valahol a mélyben tiszta,
s ha megőrzöm magamat még talán
maholnap szemembe néz a halál,
de ha megszülettem végre egyszer
mondd, számít-e még ha már nem kell...?
Csak voltam...
amíg elő nem bújtam
egy elképzelt dalban...