2009.11.02.
igaz
Izzó minden szó
ami rólad szól
földbe vájt pillantásod izzasztó
makacs, sittes keménységed vészjósló
te magad voltál,
így volt jó
erő és nyugalom
magabiztos borzalom,
lassan ölő méreg
míg az idejét kimérted
a hamis mosolyú
lélek-cselédnek.
Feletted nincs úr csak magad
morgásodra zizzennek a vadak
sebekkel borítva játszol az éggel
símogatást cserélsz a mindenséggel.
ölj,ölj ne nézd a fattyát
ne sápítozzon , ne szánd az anyját,
légy igaz és tégy igazságot
egyedül légy aki nem ad majd számot
és nem akar nyelni,
mindig vezekelni,
sündörögni gyáván,
penész-kenyér álmán
ennek a világnak.
ketten vagyunk egyek
helyed volt a fejnél,
egyszerre lélegzünk
s én boldogabb ennél
akkor se voltam
mikor anyám szíve dobbant
s a köldökzsinór
lángra lobbant
mert özönlött a villám
az ősökből én rám
volt tömött csíkos bunda,
vas-állkapocs párnám,
a csillagok is csak halkan
gyulladtak meg, árván
s én inaktívvá váltam
a csillagokhoz képest,
mert negyven kiló színszív
álmodott egy édes't
és drága súlya alatt
behorpadt a mellem,
de éreztem,hogy megvan,
nem kell már keresni,
boldog voltam akkor,
nem féltem szeretni.
http://www.youtube.com/watch?v=CABsgXUyClE&feature=related