Egy vers, két versszak, egymást átölelve, egymásba kapcsolódva, az elválásról beszél, amikor a szerelem az egyik fél részéről megszűnik létezni.
Ölelj!
Ölellek.
Menj, - maradj velem
Karom feléd emelem,
hisz tudod, mit érzek.
testem fázik nélküled.
Csókolj!
Csókollak.
Ajkamon ég az ajkad
Az első érintés, itt van,
édes, hamis zárszava.
szívem őrzi a pillanatot.
Szeress!
Szeretlek.
Neked adok mindent,
Titkos a szó, mi miénk
csupán egy szót kérek.
volt, itt semmibe szállt.
Hazudj!
Hazudok.
Nézz most szemembe
Mondok jót és szépet,
úgy mondd, ne fájjon.
meg nem élt kalandokat.
Nevess!
Nevetek.
Füttyszó kísér utadon,
Rajtam senki ne lássa,
víg mosollyal arcodon.
mennyire hiányzol.