Karodba fogva ölsz meg engem,
Remegve tartod kicsiny testem.
Könnyeid folyása oltják a szomjamat,
De nem hallod már halk szavamat.
Magadhoz szorítasz úgy halok meg,
Az arcod még egyszer arcomhoz tedd.
Utoljára fogd meg fehér kezem,
Megölsz, de itt maradsz velem.
És mikor kibuggyan az édes vér,
Lágyan csurog, az arcodhoz ér.
Érzed e cseppből, hogy szeretlek nagyon,
S hogy megölj- neked ezt is hagyom.